A hidegháború visszatér (?)

Tíz nappal ezelőtt írtam Grúziáról, pontosabban arról a Kaukázusban kialakult geopolitikai helyzetről, ami vészesen hasonlít a tíz évvel ezelőtti balkáni helyzethez. Rengeteg analógia fedezhető fel a Milosevics-féle Kis-Jugoszlávia és a Saakashvili vezette Grúzia között. Az alapállás ugyanaz: külső erők próbálnak igazságot szolgáltatni, védelmet nyújtani egy országon, egy szuverén államon belüli kisebbségi problémák (elszakadási törekvések) megoldására. Az ezzel kapcsolatos véleményemet, meglátásaimat már ismertettem (Grúzia: Szerbia hasonmása - aug.15.), és feltettem a kérdést: vajon miben különbözik Milosevics Sakaashvili-től és a kisebbségek védelmezőjeként fellépő „művelt Nyugat” (NATO) Oroszországtól? Nem veszi észre, vagy nem akarja észrevenni senki a magyar írott és elektronikus sajtóban, vagy annak nyilatkozva, hogy a két történet (szinte) egy és ugyanaz? Mint valami shakespeare-i vagy brecht-i dráma (vagy inkább tragédia) zajlana szemünk előtt, ahol a szemlélőnek kell eldöntenie: a történetben – most éppen – ki a jó és ki a rossz. Ráadásul a II. világháború óta a válsághelyzetekben a döntőbíró és békéltető szerepet betölteni hivatott Világszervezetet (ENSZ) mindkét esetben ignorálták, nem vették figyelembe, egyenesen mellőzték.

A felállás, a motiváció ugyanaz: van egy szuverén ország (Kis-Jugoszlávia, Grúzia), melynek fennhatósága alatt, területén, államhatárán belül olyan népek (albánok, montenegróiak, oszétek, abházok stb.) élnek, amelyek, akik önállóságra (elszakadásra) törekszenek. A Balkánon helyesnek és jónak ítélte meg a „művelt Nyugat” (elsősorban Nyugat-Európa, a frissen alakult EU, valamint a kisebbségek védelmében tetszelgő demokrata párti (Clinton) vezetésű USA) a „postkommunistá”-nak kikiáltott és megbélyegzett nacionalista Milosevics elleni katonai fellépést (amiben az Orbán Viktor vezette Magyarország is kivette részét). Ugyanez a „társaság” most elítéli Oroszország hasonló módszerrel és elvek alapján véghez vitt „akcióját”. Előző bejegyzésemet azzal zártam, hogy hiába tűnt el – vagy húsz éve - a Vasfüggöny, a „régi beidegződés” (a hideg háborús gondolkodás, a „kétpólusú világ”) még mindig velünk van, bennünk él.

Ezt erősítette meg számomra az index.hu-nak a napokban nyilatkozó Makk László, a NATO moszkvai összekötő képviseletének vezetője. Így a prágai tavasz leverésének 40. évfordulója táján a vezérőrnagy szövege, stílusa vészesen emlékeztet az akkori Varsói Szerződés katonai vezetőinek nyilatkozataira. Néhány kiragadott példa a hidegháborús időket idéző gondolkodásmódra:

„….A világon jelenleg számos ponton folyik a nagyhatalmak befolyási övezetelosztása….” (index.hu - Makk László vezérőrnagy)

Tudtommal, jelenleg egyetlen – számottevő – (katonai és gazdasági) nagyhatalom van a világon, és ez az USA. Nem tudom, Makk vezérőrnagy mely államokat tekinti (még) nagyhatalomnak, amelyek jelenleg „befolyási övezetek elosztásával” bíbelődnek. Az EU nem nagyhatalom, Kína, India, Japán stb. ugyancsak inkább „gazdasági tényező”, akárcsak Oroszország, mely utóbbitól különösen az európai energia ellátás függ.

„…..a Lengyelország tengeri szakasztól és a Baltikumtól a Kaukázusig tartó övezet, amelynek egyik kulcspontja Ukrajna. Ez az úgynevezett puffer- vagy szürkezóna.
Ebben az övezetben Makk László szerint 10-15 éven belül eldől, hogy ki hova tartozik: a NATO-hoz vagy Oroszországhoz. Egy-két évtized múlva a két hatalmat már csak az éles határ választja el, és a határ két oldalán ott sorakozik fel a két óriási fegyverarzenál. A két fél itt valószínűleg megáll. Nagy háború nem várható, mert az senkinek sem érdeke. …..” (index.hu)

Megdöbbentő szavak, gondolatok! A vezérőrnagy hidegháborús víziójában egy katonai szövetség (a NATO) lép elő (nagy)hatalommá, mellyel szemben ott egy hatalmas (területű) ország, Oroszország. Még a Vasfüggöny rémét is előrevetíti Makk vezérőrnagy, amikor „éles elválasztó határ”-ról profetizál. No, meg „puffer- vagy szürkezóná”-ról, amit annak idején a Szovjetunió „szatellit” államainak neveztünk. Ha a magyar NATO-tisztnek és gondolatainak hinni lehet, akkor mi értelme volt 1989-nek, a Vasfüggöny elbontásának, ha néhány száz kilométerre arrébb újra felépítik, felépítjük?

A nyilatkozatnak van még egy figyelemreméltó kitétele:

„…….Az oroszok egy új módszert alkalmaznak: kijátsszák az állampolgársági kártyát.
A módszer lényege nagyon nagy vonalakban: az érintett övezetekben például orosz útlevél vagy állampolgárság jár……” (index.hu - Makk László vezérőrnagy)

Vajon hányan értették meg a vezérőrnagy érvét és magyarázatát Magyarországon? Hiszen ugyanarra a következtetésre jut, mint amire a kettősállampolgárság ellenzői. Lehet, hogy ezzel akart üzenni a jövő Magyarországának és EU-jának?

Eszerint a kaukázusi grúz helyzet nemcsak a Balkánnal és Kis-Jugoszláviával analóg?

.

Előzmény

Grúzia: Szerbia hasonmása (Friday, August 15, 2008)

.