Iván, napjaink Franzi bácsija ?

Csak szemlélődök. Nézem, olvasom a budapesti hangulatképeket, amit a hazai média, no és a cenzúrázatlan közbeszéd az Interneten keresztül mutat, sugall. A szavak és érzelmek csatája április elsején tettlegessé vált. Nem, nem áprilisi tréfa volt, amikor egy piti hétköznapi vevő-eladó „vita”, egy „fogyasztóvédelmi konfliktus,” utójátékaként felgyújtottak egy üzletet Budapesten. A megdöbbentő eset, egy közönséges bűntény, minden jóérzésű emberben felháborodást váltott ki. Kivéve néhány fanatikust, akik elsőre helyeselték ezt a szörnyű tettet. Ugyanakkor a közvélemény egyértelműen elítélte, és megengedhetetlennek tartotta (és tartja) az ilyenfajta „reagálást” egy bolti szóváltásra. A helyeslőknek, pedig Móricka módjára, erről is csak egy jutott az eszükbe, amit remek érzékkel és iszonyatos cinizmussal igyekeztek önmaguk javára fordítani. A 30-as évek Németországának „zsidókat nem szolgálunk ki” jelszavát és ideológiáját idézve próbálták elhitetni, hogy a náci időkhöz hasonlóan ma Magyarországon a „magyarokat nem szolgálunk ki” elv érvényesül. A galád párhuzamállítás miatti tiltakozás szinte az egész társadalmat megmozgatta, és sokakat vitt ki az utcára.

A jegyiroda felgyújtása előtti napokban jelent meg az Interneten Andrassew Iván kiváló írása „Kedves Zsolti….” címmel, mely nemcsak a Magyar Hírlap főmunkatársát tette helyre, de az egykori kormánylapban megjelent cikk elleni aláírásgyűjtőket is. Iván mondanivalója: akkor válik majd hitelessé az antiszemitizmus elleni harc Magyarországon, ha a sérelmekre adandó (első) reakciók nem az érintettektől érkeznek. Ez, a felhívásnak is tekinthető, irányadó gondolat valahogy elkerülte a média figyelmét. Sőt, azok a lapok sem hozták le, amelyekben a szerző publikál.

Ugyanakkor egy szatirikus kéthetilapban megjelent és gunyorosnak szánt pársorosát a célba vett társaság, és annak vezetője, sértésnek fogta fel. Különösen a „fölfújt hobirobogós cicahordák” jelzős szerkezet miatt. Persze, a nyilvánosságra hozott levélváltásból pillanatok alatt kiderült, hogy azért itt többről van szó, mint egy „lecicahordázás”-ról. Hogy pontosan miről, csak sejteni lehet. Mindenekelőtt a Népszavában eddig megjelent cikkekből arra lehet következtetni, hogy igen intenzív levelezés és telefonálgatás folyhat a háttérben. Valószínűleg Ivánt már most is zaklatják, a vele szimpatizálók pedig már szervezkednek a hollán ernő utcaihoz hasonló (tartalmú) megmozdulásra.

Hogy a két történet – egy üzlet felgyújtása, ill. egy újságíró "rendreutasítása" (megfélemlítése) – egyenértékű-e és ugyanannyi embert képes az utcára vinni, kérdéses. Mindenesetre úgy tűnik, Andrassew Ivánnál mintha elérték volna céljukat azok, akik a 30-as évek náci Németországára óhajtják emlékeztetni a jelenlegi magyarországi közhangulatot.

Nagyon meglepődtem, amikor a hirszerzo.hu cikkében feltűnt Bitter Bruno neve, mint a hollán ernő utcai antifasiszta tüntetés egyik fő szervezője. Viszont annál kevésbé lepett meg, hogy az Andrassew Iván melletti tüntetésben nem kíván részt venni. Sőt, távolmaradása egyenesen logikus, hiszen igen sok hasonlóság fedezhető fel közte és a kigúnyolt társaság vezetője, Mészáros Imre, között.

Mindketten a provokálás szándékával választották társaságuk nevét ugyanabból a „szubkultúrából”: „Gój motorosok” vs. „Judapest”
Mindketten „civil” akciót szerveztek a Sándor-palotához, a köztársasági elnökhöz.
Bitter a "flódni akció"-t, amikor Sólyom embere fogadta a Sándor-palota ajtajában, és vette át tőle a sütit (az eset később bekerült a „mainstream” médiába)
Mészáros ugyancsak elment a Sándor-palotához, ahol Sólyom embere őt is fogadta, és átvette tőle a "cigánykérdés" megoldására készített javaslatot. (ez az eset is bekerült a „mainstream”-be, csak Ivánon kívül senki sem „humorizált”).

Andrassew jól érzékeli a helyzetet, és azon belül helyzetét legutóbbi blog-bejegyzésében, a „Franzi bácsi….”-ban. Habár a szomorú valóságot nem mondja ki, azt, amiről az agyonhallgatott „Kedves Zsolti….” című blog-bejegyzése szól: akkor lesz itt Amerika (vagy mai Németország), ha majd talál 500 „nem-érintett” (gój) értelmiségit, akik még az érintettek zsigeri reakciója előtt képesek lesznek felemelni szavukat a verbális (és tettleges) gyűlöletkeltés és fenyegetettség ellen.

Ezért, Iván helyett mondom meg a frankót. Tudat alatt napjainkban is él és virágzik az a kimondatlan ellentét, amit finoman, áttételesen, de egyértelműen „népi vs. urbánus” ellentétnek nevezünk. Hiába ujjongnak – főleg az „érintettek” – az MDF elnök asszonyának bátor kiállásáért, amikor a „medencés cikk” miatti felháborodása jeléül megírta nyíltlevelét. E tiszteletreméltó írás ugyanis nem a „zsidók védelmében” született, hanem azok ellen, akik „le mertek zsidózni egy keresztény embert”. Dávid teljes joggal kelt ki és vette védelmébe a kiváló és nagyrabecsült Ungváry Rudolf közírót, akitől a sértegető(k) nevében kért bocsánatot, megjegyezve, hogy ha már tollat ragadott, akkor egyúttal (a futottak még kategóriájában) az inkriminált cikkben megnevezett többi (esetleg "nem-gój"?) újságírót is megköveti.

Hasonló megfontolást érzek az Andrassew Iván mögül most kihátrálóknál is, igaz, ellentétes előjellel. Az én olvasatomban a hírszerző.hu-tól érkezett üzenet lényege: "Ez nem a mi asztalunk." "Itt nem rólunk van szó." "Itt egy (hülye) gój került konfliktusba egy még hülyébbel." Meg az is, ha nem antiszemitizmusról van szó, akkor már nem érdekes az antifasizmus. Elvégre a gój motorosok esetében a "cigánykérdés", ill. az arra tett javaslat ütötte ki Andrassew-nél azt a bizonyos biztosítékot, minek kapcsán gúnyosnak szánt megjegyzését tette.

Franzi bácsi példája pedig figyelmeztetés kellene, hogy legyen, nemcsak a kihátrálóknak, de Ivánnak is, hogy ebben az országban egyelőre nem talál 500 „nem-érintett” (gój) értelmiségi támogatót, ha éppen szüksége lenne rá.

Erre már csak hab a tortán, a MEASZ felhívásnak szánt ötletbetörése, amikor arra kérik az embereket, hogy „aki nem tud ott lenni az egykor oly harcos szocdem lap szerkesztősége előtti megmozduláson, az szolidaritása jeléül tegyen ki egy Népszavát az ablakába”. Biztos, hogy nem a napilap marketingese áll a felhívás mögött?

Szegény Iván, szegény ország. De messze van Amerika. Meg Németország. Meg Európa.