Egy toplista margójára

Az AP (Associated Press) jóvoltából az Interneten már egy napja olvasható az a toplista, amit a Simon Wiesenthal Központ állított össze, és tesz ma (szerdán) közzé arról a 10 személyről, akiket háborús bűnök elkövetése miatt keresnek, ill. még nem sikerült bíróság elé állítani, hogy ott tisztázzák magukat.

Az április elsejei helyzetet tükröző legfrissebb toplistán két magyar is szerepel. Igaz, nem az első helyen, csak a harmadik (Képíró Sándor) és a hetedik (Charles Zentai Károly) helyen. Erről a „dicstelenlistáról” valahogy még nem olvastam a magyar médiában, ugyanakkor az ausztrálok már közölték a számukra nem éppen hízelgő toplistát.

Úgy tűnik a magyar hatóságok, de mindenekelőtt a média nem igazán törődik a Zentai üggyel. Se pro, se kontra. Miközben az ausztrálok „presztízskérdést” csinálnak egy állampolgáruk kiadatásából. Ők komolyan veszik az állampolgárságot, az állam polgárainak védelmét. Ugyanakkor szem előtt tartják a nemzetközi közvéleményt is, különös tekintettel az emberisség ellen elkövetett bűnökre. („Ne mondják már ránk, hogy háborús bűnöst bújtatunk, annak menedéket adunk”.) Az ötödik kontinensen komoly erkölcsi és jogi problémát látnak a Zentai ügyben, ahol nem szabad, hogy az érzelmek kerekedjenek felül a hagyományos angolszász „fairness”-szel szemben. Nos, ez hiányzik a magyar gondolkodásból, az erre való törekvés.

Úgy látom, Magyarországon még nem fogták fel, hogy ha Ausztrália kiadja Zentait, akkor arra nem csak az ausztrálok (elvégre egy állampolgárukról van szó!), de az egész világsajtó (különösen az „érintettek”) is erről fog beszélni, írni, kommentálni, a történések minden pillanatáról beszámolni.

Ahogy jelenleg ehhez az ügyhöz és témához a hazai média hozzááll, az egyenesen katasztrofális. Lásd legutóbbi „akció”, amikor egy ausztrál napilapból idézi az MTI a távoli ország érdeklődésére nyilatkozó magyar katonai ügyészt. Amiből többek között az is kiderül, hogy nem tudják él-e a koronatanúnak előlépett „erős bizonyíték”, aki még 2005-ben nyilatkozott a magyar nagynyilvánosságnak a Friderikusz műsorban, élőadásban, Tel-Aviv-ból. Nem tisztem bírálni a magyar igazságszolgáltatást és joggyakorlatot, de mennyire „erős bizonyíték” egy brutális gyilkosság szempontjából, ha egy tanú azt vallja, hogy ő bizony nem látott semmit, de a gyanúsított őt is kegyetlenül ütlegelte?

Szerfölött elgondolkoztató, egy olyan ország bíróságának hitelessége, ahol – hála a halálbüntetés eltörlésének – „csak” életfogytiglani börtönre ítéltek egy olyan embert, akinek semmi köze nem volt egy – ugyancsak - brutális gyilkossághoz. (lásd Mór). Nem kevésbé megkérdőjelezhető az a bírói felfogás és gyakorlat, miszerint nem ítélhető el az, aki a cselekmény elkövetésekor hatályos törvények szerint járt el, és az esetleges „túlkapás” hivatali visszaélésnek számít, és már rég elévült. (lásd Képíró).

Az is kérdéses, hogy egyetlen ember brutális megölése, ill. abban való (bűn)részesség háborús bűnnek tekinthető-e? Megjegyzem, amíg Magyarországon nem tisztázzák és teszik egyértelművé, hogy ki a háborús bűnös, kit lehet, vagy kell háborús bűnösnek tekinteni, addig jobb lenne, ha Zentai kiadatására nem kerülne sor. Nem védelmében gondolom, sőt még nem is „humanitárius” alapon, hanem a „fairness”-ség alapján. Igaz, a magyar hatóságok (és média) rövidre zárta Képíró Sándor ügyét is. A különbség csak az, hogy Zentai esetét világméretű nyilvánosság fogja követni, mert választott hazája gondoskodni fog arról, hogy „ügy” legyen belőle, és ebben segítségére lesz az egész angol nyelvű média.

Sok fölösleges (erkölcsi és anyagi) bonyodalmat spórolnának meg a magyar hatóságok, ha hozzájárulnának Zentai ausztrál bíróság elé állításához. Ezt a gondolatot nemcsak Zentai fiának javaslata veti fel bennem, hanem Ács Tibor magyar katonai ügyésznek a The Australian-ban megjelent nyilatkozata is. Ács azt mondta: „Ha Zentai bűnösnek találtatik, akkor az egész perköltséget neki kell fizetnie, ha felmentik, akkor a magyar állam állja a kiadásokat" (1) Egy ilyen nyilatkozat igencsak megindítja az átlagember fantáziáját, egy olyan országban, ahol másról sem hallani, minthogy „semmire sincs pénz”.

.
(1) "......If is he found guilty, "then all charges will be paid by him", Mr Acs said through an interpreter. If he is acquitted, "then all legal costs will be paid by the state"....." (The Australian)

.
.

A Zentai story (kronológia)

.