Ivan, the Terrible

Ellentétben a „mainstream”-mel nálam Lipovecz Iván verte ki azt a bizonyos biztosítékot a Népszabadságban ma (március 26.) megjelent cikkével, annak is utolsó bekezdésével. A lapombudsman ezt írja:


„……Azt viszont nem értem, hogy a Magyar Gárda illusztrációként való szerepeltetése az amerikai külügyminisztérium nemzetközi antiszemitizmus-kiadványában miért szolgáltatott okot a Népszabadságnak ahhoz, hogy a közismerten gyűlölködő Bayer Zsolt írásából idézzen szó szerinti passzusokat a Magyar Nemzet március 19-i (!) számából. De ha már így történt, legalább a cáfolatot is hozzátehették volna: negyven évvel ezelőtt Izrael legádázabb bírálói a magyar sajtóban nem a Bayer által előszeretettel - természetesen név nélkül - emlegetett "zsidó újságírók", hanem az a Chrudinák Alajos volt, aki a kilencvenes években mint a Magyarok Világszövetségének egyik nagyhangú korifeusa vétette észre magát a hazai közéletben. ……”
(Népszabadság 2006. március 26)

Kezdjük ott, hogy a szóbanforgó főmunkatárs a Magyar Hírlap oszlopos tagja. Iván, igazán olvashatná a Népszabadság online-változatát is, ahol a Magyar Hírlap tulajdonosának írtak nyíltlevelet a felháborodott olvasók. Aztán, ha valóban elolvasta az ominózus írás internetes változatát, akkor ott jól látható, hogy a cikk kelte március 18 és nem március 19 (az 1944-es német megszállás napja, évfordulója). Ha pedig figyelmesen olvasta volna, akkor tudhatná, hogy Karinthy (Cini) Ferenc naplójából idézett a csúsztatás és gyűlöletkeltés nagymestere, a „csavaros észjárású” főmunkatárs.

Akkori felháborodásával Karinthy Cini nem volt egyedül. Valóban beszédtéma volt a hatnapos háború idején a hivatalos magyar média egyoldalú tájékoztatása, Izrael-ellenessége. A legjobban egy akkori tv kommentátor borzolta a preventív háborúval egyetértők idegeit, akiről az a hír járta, hogy a zsidó állam alapítójának tekintett Herzl Tivadar rokona, leszármazottja. Chrudinák akkoriban még „kisfiú” volt.

Ugyanakkor, soha előtte és utána nem volt akkora szimpátia a „zsidók” iránt Magyarországon, mint 1967-ben, a hatnapos háború idején. Az országban oly mérvű volt a szovjetellenesség, hogy még a legádázabb antiszemiták is kitörő örömmel fogadták a „zsidó” győzelmekről érkező és igen visszafogottan közölt (magyar) híreket. A mozikban szinte örömujjongás tört ki a nézőtéren, amikor a híradóban egy pillanatra mutatták a lelőtt, égő és zuhanó (egyiptomi) MÍG gépeket, vagy a sivatagi csatákban az Afrika Korps-ra emlékezető páncélosok tornyában kinn ülő bátor (izraeli) katonákat, harckocsi parancsnokokat.

A hivatalos magyar média és propaganda a náci Blitzkrieg-hez hasonlította Izrael katonai akcióját, mi több "agresszió"-ját. Ekkor jelent meg (újra) a „cionista” szó, jelző, fogalom a hazai nyomtatott sajtóban, mely a holocaust túlélőket a 30-as évek Magyarországára emlékeztette, amikor „Palesztinába” küldték, kívánták a "szalonzsidózók" másfelekezetű honfitársaikat. Ezzel szemben 1967 nyarán a csehszlovák kommunista pártban egyesek a preventív háború jogosságát hangsúlyozták, mondván a fejlett hadiiparral rendelkező Csehszlovákia 1938-ban megelőző csapást mérhetett volna náci Németországra.

Csodálkozom, hogy Iván ezekre nem emlékezik, pedig 1967-ben már nagykorú volt, érettségizett, 21 éves fiatalemberként szemlélte a világot.

.

Kiegészítés

Részlet Karinthy Ferenc 1967-ben írt naplójából:

„....Az izraeli helyzet. Kezd a dolog nagyon nem tetszeni. Semmi közöm Izraelhez, réges-régen választottam, Magyarországot választottam, a cionistákat soha nem szerettem, s mindig igyekeztem tisztességes magyar lenni, ebből a szempontból látni mindent, ha már itt élek, sosem a zsidóság szemével – szerintem ez a kérdés egyetlen megoldási lehetősége, ha ugyan van ilyen. De itt nem erről van szó. Hanem arról, hogy – legalábbis a magyar sajtót olvasva – megint valami sötét, gyanús szövetségbe, cinkosságba keveredünk, valami rosszul értelmezett világpolitikai vagy gazdasági érdekből. Lehet, hogy fontos a közel-keleti olaj – de nekünk mi közünk ehhez a félfasiszta vagy teljesen fasiszta Nasszerhez? Azt hallom, Kairóban, a repülőtéren a Mein Kampfot árulják, és a zsidó vallású utasokat nem engedik kiszállni. Külön tanulmány a pesti zsidó újságírók, akiknek ugyan mindnek van rokona Tel-Avivban, de most olyan kéjjel gyalázzák Izraelt és a zsidókat, mint az őseredeti nyilasok. Ja persze, ha lehet, a párt mögé bújva! Ilyenkor én is antiszemita leszek, de nem az izraeli »mesterkedésektől«, hanem ezektől a pesti firkászoktól, akik mindig túlnyalnak.....”

Forrás: Fischer Eszter: Kinn a bárány, benn a farkas (Karinthy Ferenc viszonya a zsidósághoz) megjelent a Beszélőben 2004-ben. (teljes cikk)

.

Megjegyzés

Az eredeti témával, a kiváltó okkal, kapcsolatban egy másik Iván (Ivan, the Terrific) véleményével viszont nagyon egyetértek!

.

Pontosítás

A bécsi derStandard-ban megjelent olvasói levél végre megmagyarázta a főmunkatárs irományának megjelenési dátumát.

"........Zsolt Bayer schreibt in der Ausgabe vom 18. März (Datum der Online-Version, Anm.d.Red.) ....."

Ez a dátum szerepel a Magyar Hírlap online változatán, és erre a dátumra hivatkoznak a Széles Gábornak címzett nyíltlevél szerzői is.

A nyomtatott változatban valóban március 19-én jelent meg, de (ezek szerint) nem az 1944-es német/náci megszállás évfordulójára időzítve, mint azt Lipovecz (fentebb) sugallja. A megjelenés, dátumozás körüli bizonytalanság legjobban Dávid Ibolya (ugyancsak) nyíltlevelénél volt észrevehető, melyről a Pocakos News-ban számoltam be.

.