Mire számíthatunk?
Kívülről nézve......
Mire számíthatunk?
Különösen, hogy éjfél óta egy 27 tagállamból álló gazdasági közösség tagjai vagyunk. „Kis közösségünk” lélekszáma lassan eléri a félmilliárdot. És ezzel - egyelőre - lezáródik egy folyamat, amit csak „bővítés”-nek nevezünk. Továbbra is zárva marad(t) a kapu a évtizedek óta bebocsátásra váró Törökország előtt, vagy a két újoncnál (Románia és Bulgária) gazdaságilag jobban álló Horvátország előtt.
Európa szenved. Nemcsak a kint rekedtek, de a Közösség is. Az elmúlt két esztendő ugyanis felszínre hozta a kelet-nyugat és a szegény-gazdag közti ellentétet. Vége annak a felszabadult örömujjongásnak, ami a Fal, a Vasfüggöny lehullását, a szovjetrendszer összeomlását követte. Kicsit a hidegháború kezdetére emlékeztet a mostanra kialakult helyzet. A II. világháború befejezését követő második évben, 1947-ben, már nem az Elba-partján összeboruló katonák emléke, képe, filmkockái jellemezték kontinensünk hangulatát, jövőképét. Most sem a két évvel ezelőtti öröm és ünneplés jellemzi az EU tagállamait. Sokkal inkább az ellentétek, a tornyosuló megoldatlan, megoldhatatlan(?) feladatok.
Európa (gazdagabb) nyugati fele úgy érzi, túl nagy árat fizetett, hogy a 10 keleti csórikámat a keblére ölelte. Sokak szerint a felzárkózásra fordított támogatások egy részét az eredeti 15 ország (gazdasági) problémáira kellene fordítani. Vagy legalábbis szervezeti, belső reformokkal kellene azokat megoldani. A legkézenfekvőbb figyelmeztetés az EU alkotmány népszavazással való elutasítása volt. De a problémák jeleit mutatja, érzékeli például Nagy-Britannia hozzáállása a munkaerőpiachoz is. Hiszen amíg a tíz új tagállam előtt szó nélkül megnyitotta munkaerőpiacát, addig most októberben London már jelezte, hogy „idő kell annak feldolgozásához, kiértékeléséhez”, hogy mit jelent a szigetország számára az eddig mintegy 400 ezer – főleg lengyel – kelet-európai „vendégmunkás” megjelenése, befogadása. Ebből pedig arra következtetnek, hogy el akarják zárni ezt a lehetősséget a románok és a bolgárok elől.
Különben Nagy-Britannia, Írország és Svédország kivételével a nyugat-európai országok többsége (élükön Németország, Ausztria és Franciaország) hét éves moratóriumot, vagy ha úgy tetszik tilalmat rendelt el saját munkaerejének (és gazdaságának) védelmében. A legszegényebb új tagállam Lettország, ahol a (nyugat-európai) EU átlagnak csak a 48 %-át éri el az egy főre eső nemzeti jövedelem. A közel 40 milliós Lengyelország is csak az EU átlag 50 %-át éri el. A franciák és a németek torpedózták meg azt a javaslatot, hogy a szolgáltatásban dolgozók, az iparosok (a vízvezetékszerelőtől a fodrászig), bárhol vállaljanak munkát, nyithassanak üzletet, vállalkozást az EU-n belül.
Gyakorlatilag mindenki csalódott, és politikusaikat okolják az EU-ban kialakult helyzetért. Ezt jelzi az a felmérés is, mely azt kérdezte az Unió polgáraitól: vajon jó dolog-e az EU? Októberben a megkérdezettek 52 %-a felelt igenlően, szemben a félévvel ezelőtti 55 %-kal vagy az 1991-ben végzett hasonló felméréssel, amikor (a Szovjetunió bukását követően) a megkérdezettek 71 %-a gondolta, hogy jó dolog az EU.
Az idei év talán legjelentősebb eseménye a francia elnökválasztás lesz. Habár mindkét jelölt egyazon állásponton van, már ami a belpolitikát és a bevándorlást illeti – akár francia, akár EU szinten. Mindkét jelölt bővítésellenes, különösen Törökország tekintetében. És ebben nincsenek egyedül, egy legutóbbi felmérés szerint a megkérdezett európaiak (mindössze) 21 %-a üdvözölné a törökök felvételét.
A németek (Angela Merkel kancellárral az EU elnökség élén) elsősorban az alkotmány elfogadásán fognak dolgozni, amelyhez a franciák is partnerek lesznek, miközben a bővítés háttérbe fog szorulni. Ellentétben a britekkel, akik bővítés-pártiak. Még pedig abból a (hátsó) megfontolásból, hogy minél nagyobb, változatosabb a közösség, annál távolabb kerül a föderalizmus gondolata, azaz egy szorosabb államigazgatási szervezet, szövetség.
Vajon Magyarországon (nemcsak vezetői, politikusai) hogyan látják az EU jövőjét? Benne kishazánk szerepét? Mire számíthatunk?
Belülről nézve.......
Mire számíthatunk?
Különösen, hogy éjfél óta egy 27 tagállamból álló gazdasági közösség tagjai vagyunk. „Kis közösségünk” lélekszáma lassan eléri a félmilliárdot. És ezzel - egyelőre - lezáródik egy folyamat, amit csak „bővítés”-nek nevezünk. Továbbra is zárva marad(t) a kapu a évtizedek óta bebocsátásra váró Törökország előtt, vagy a két újoncnál (Románia és Bulgária) gazdaságilag jobban álló Horvátország előtt.
Európa szenved. Nemcsak a kint rekedtek, de a Közösség is. Az elmúlt két esztendő ugyanis felszínre hozta a kelet-nyugat és a szegény-gazdag közti ellentétet. Vége annak a felszabadult örömujjongásnak, ami a Fal, a Vasfüggöny lehullását, a szovjetrendszer összeomlását követte. Kicsit a hidegháború kezdetére emlékeztet a mostanra kialakult helyzet. A II. világháború befejezését követő második évben, 1947-ben, már nem az Elba-partján összeboruló katonák emléke, képe, filmkockái jellemezték kontinensünk hangulatát, jövőképét. Most sem a két évvel ezelőtti öröm és ünneplés jellemzi az EU tagállamait. Sokkal inkább az ellentétek, a tornyosuló megoldatlan, megoldhatatlan(?) feladatok.
Európa (gazdagabb) nyugati fele úgy érzi, túl nagy árat fizetett, hogy a 10 keleti csórikámat a keblére ölelte. Sokak szerint a felzárkózásra fordított támogatások egy részét az eredeti 15 ország (gazdasági) problémáira kellene fordítani. Vagy legalábbis szervezeti, belső reformokkal kellene azokat megoldani. A legkézenfekvőbb figyelmeztetés az EU alkotmány népszavazással való elutasítása volt. De a problémák jeleit mutatja, érzékeli például Nagy-Britannia hozzáállása a munkaerőpiachoz is. Hiszen amíg a tíz új tagállam előtt szó nélkül megnyitotta munkaerőpiacát, addig most októberben London már jelezte, hogy „idő kell annak feldolgozásához, kiértékeléséhez”, hogy mit jelent a szigetország számára az eddig mintegy 400 ezer – főleg lengyel – kelet-európai „vendégmunkás” megjelenése, befogadása. Ebből pedig arra következtetnek, hogy el akarják zárni ezt a lehetősséget a románok és a bolgárok elől.
Különben Nagy-Britannia, Írország és Svédország kivételével a nyugat-európai országok többsége (élükön Németország, Ausztria és Franciaország) hét éves moratóriumot, vagy ha úgy tetszik tilalmat rendelt el saját munkaerejének (és gazdaságának) védelmében. A legszegényebb új tagállam Lettország, ahol a (nyugat-európai) EU átlagnak csak a 48 %-át éri el az egy főre eső nemzeti jövedelem. A közel 40 milliós Lengyelország is csak az EU átlag 50 %-át éri el. A franciák és a németek torpedózták meg azt a javaslatot, hogy a szolgáltatásban dolgozók, az iparosok (a vízvezetékszerelőtől a fodrászig), bárhol vállaljanak munkát, nyithassanak üzletet, vállalkozást az EU-n belül.
Gyakorlatilag mindenki csalódott, és politikusaikat okolják az EU-ban kialakult helyzetért. Ezt jelzi az a felmérés is, mely azt kérdezte az Unió polgáraitól: vajon jó dolog-e az EU? Októberben a megkérdezettek 52 %-a felelt igenlően, szemben a félévvel ezelőtti 55 %-kal vagy az 1991-ben végzett hasonló felméréssel, amikor (a Szovjetunió bukását követően) a megkérdezettek 71 %-a gondolta, hogy jó dolog az EU.
Az idei év talán legjelentősebb eseménye a francia elnökválasztás lesz. Habár mindkét jelölt egyazon állásponton van, már ami a belpolitikát és a bevándorlást illeti – akár francia, akár EU szinten. Mindkét jelölt bővítésellenes, különösen Törökország tekintetében. És ebben nincsenek egyedül, egy legutóbbi felmérés szerint a megkérdezett európaiak (mindössze) 21 %-a üdvözölné a törökök felvételét.
A németek (Angela Merkel kancellárral az EU elnökség élén) elsősorban az alkotmány elfogadásán fognak dolgozni, amelyhez a franciák is partnerek lesznek, miközben a bővítés háttérbe fog szorulni. Ellentétben a britekkel, akik bővítés-pártiak. Még pedig abból a (hátsó) megfontolásból, hogy minél nagyobb, változatosabb a közösség, annál távolabb kerül a föderalizmus gondolata, azaz egy szorosabb államigazgatási szervezet, szövetség.
Vajon Magyarországon (nemcsak vezetői, politikusai) hogyan látják az EU jövőjét? Benne kishazánk szerepét? Mire számíthatunk?
Belülről nézve.......
posted by Pocakos at 7:10 PM
1 Comments:
"Vajon Magyarországon (nemcsak vezetői, politikusai) hogyan látják az EU jövőjét? Benne kishazánk szerepét? Mire számíthatunk?"
Na ez az, amit nem fogunk megtudni....
Post a Comment
<< Home