Bevándorlók, menekültek - a totális magyar képzavar

Megdöbbenéssel olvasom (és hallgatom) azt a sok badarságot, amit a tudatlan népnek közvetetít pártunk és kormányunk, és amiben jó partner az úgynevezett ellenzék, valamint az egész hazai média. Úgy tűnik, alapvető dolgokkal, szavakkal, fogalmakkal nincsenek tisztában, és a valóság jobb megértése érdekében sajnos az egykori disszidensek sem sietnek a hazai közgondolkodás segítségére.

Kezdjük ott: Európa, és az európai államok NEM bevándorló országok !!! (mint pl. USA, Ausztrália, Kanada stb.)

Az egyetlen valódi, és bizonyítható történelmi esemény Európában a 4-8. századra datált népvándorlás kora, a késő ókorból a kora középkorba való átmenet időszaka.

Erről mintha elfeledkeznének mélymagyarjaink, illetve a „csak a szépre emlékszem” elvét ismernék, alkalmaznák, élükön a jelenlegi miniszterelnökkel. Még ha az iskolában nem is hívták fel Orbán Viktor figyelmét, azért illene tudnia, Árpád és népe ideérkezésekor a Kárpát-medence nem volt egy lakatlan sziget! (Azt szeretnénk, ha Európa az európaiaké, Magyarország a magyaroké maradna - hangoztatta Orbán Viktor miniszterelnök kedden az Európai Parlament (EP) strasbourgi ülésén, a magyarországi helyzetről folytatott vitában. - Híradó 2015. május 19.)

Az Orbánt gátlástalanul szapuló ellenzék nevezte el a külföldön szerencsét próbáló hazánkfiait „elvándorlóknak”, „kivándorlóknak”, stb. Csak arról feledkeznek meg (szándékosan!), hogy az EU-n belül (elvben!) szabad mozgás van, és napjainkra valósult meg a több évszázados vágy: a szabad költözködés (emberi alap)joga. Persze, abban van igazság, hogy anyagi megfontolásból, a jobb megélhetés reményében hagyja el a többség szülőföldjét, nem pedig a nyelvtanulás és a szakmai ismeret gyarapítása érdekében, mint azt a romantikus középkorban a céhlegények tették. Hogy aztán odahaza gyümölcsöztessék több éves külhoni tapasztalataikat. Ideje lenne állami szinten tanulmányozni azokat a feltételeket és lehetőségeket, melyek a céhlegények korában az akkori államigazgatást jellemezte, illetve vezérelte. Akár nemzetközi szinten is.

Különben az "elvándorlás" világszerte tapasztalható, hiszen épp a szabad költözködés jogán és alapján mindenki oda mehet, ott élhet, és kereshet (jobb) megélhetést, ahol akar vagy tud. Van egy német szó, kifejezés: Aussteiger (kilépő), olyan valaki, aki - akár családostól is! - kilép a megszokott életformából és a világ más részén próbál szerencsét. Számukat (a gazdag) Németországban évente 10-20 ezer közöttire becsülik. A visszatérést általában a német szociális juttatások befolyásolják. Alapszabály: ha két éven belül visszatér, nem veszti el az alanyi jogon járó juttatásokat. Ezzel a „kivándorló” is tisztában van. Ellentétben a magyar viszonyokkal, ahol az állam 5-10 év múltán próbálja behajtani a be nem fizetett TB biztosítást. Az egész hazai közigazgatási rendszer kaotikus. Ráadásul, ha beszél is róla az ellenzék, akkor sem a rendszer hibájára hívja fel a figyelmet, hanem Orbán és környezete szapulásában merül ki.

A hazai gondolkodás meglehetősen provinciális, mintha nem is lennénk EU-tagok. Ebben a hazai tömegtájékoztatás is ludas. Még ma sem, 10 évvel a belépés után, nem köztudottak az EU-n belüli tartózkodás és munkavállalás feltételei. A legfontosabb az önellátás, az önfenntartás. Az első három hónapban turistaként kezelik az odaérkezőt, az un. EU-külföldit. Három hónap után bejelentkezési kötelezettsége van, azaz akkor veszik (helyi) nyilvántartásba, és akkor kérik az ott tartózkodás anyagi feltételének, valamint a származási országbeli (EU-tag) betegbiztosítás igazolását. A munkát vállalók esetében ez automatikus, hiszen az új (helyi) munkahely igazolja ezeket a (megélhetési) feltételeket. Ezek a társadalmi és szociális biztosítások tagállamonként változóak, és egymás közti elismerésük sem egységes. Sajnos, ez is, mint sok más, az EU-n belül gyerekcipőben jár.

Ez tehát, a "belső vándorlás".

A bevándorlás, mint olyan, egész más alapokon nyugszik. Az egy folyamat, és minden ország a saját gazdasági igénye szerint alakítja és alkalmazza. A bevándorló hozza a családját, az ingóságait, stb. – azaz „átköltözik” egy másik környezetbe, ahol jobb megélhetést, érvényesülést remél, és a befogadó ország is pozitívan, nagy reményekkel fogadja a társadalom új tagját, akivel csak nyer az egész közösség.

A bevándorlásra vannak kvóták, amiket az ország gazdasági helyzete befolyásol. Az üzletemberek, befektetők más kategória! Pl. Kanadában, - amikor Hong Kong visszakerült Kínához – törvénybe iktatták, hogy aki 100.000 dolláros készpénzzel vállalkozást alapit, és garantálja, hogy legalább egy kanadait alkalmaz, azonnal kap tartózkodási engedélyt, majd három év múltán állampolgárságot is szerezhet. Az un. bevándorló országokra ugyancsak jellemző, hogy "melós" esetében csak azt engedik be, (miközben anyagilag támogatják az újrakezdést), akinek szakmájában hiány van. Ha éppen nincs, akkor várhat. A hiány létezését a szakszervezetek határozzák meg, ill. jelentik a bevándorlási hivatalnak.

Vannak kivételek is, pl. élsportolók, művészek, stb. beengedése.

Ahogy a bevándorlásnak, úgy a kivándorlásnak is feltételei vannak. Általában a jobb életkörülmény reményében hagyják el szülőföldjüket az emberek (családostól!) hivatalos úton, módon. Sőt, egész falvak települnek át egyik földrészről a másikra, ami mögött üldöztetés lehet a mozgatórugó. Ez különösen az előző századokban volt gyakori, amikor a „bevándorló” országok (gyarmatok) eleve örömmel vették a fehér, európai munkaképes újrakezdőket.

Ezzel elérkeztünk a menekültügyhez. Sajnos, a miniszterelnök és párttársai megnyilatkozásában abszolút keveredik a bevándorló és a menekült fogalma. Pedig ott van a „testvérpárt” elnöke (Semjén Zsolt), aki rendszeresen hivatkozik disszidens bátyjára, ezért igazán tudhatná, hogy mi a kettő közti különbség. A megnyilvánulásokból pedig egyértelmű: Magyarországon egyetlen kormánypárti képviselő, de még szimpatizáns sem tudja a különbséget, pláne azt, hogy hány féle menekült státusz van? Közben Orbán azt szajkózza, hogy az illegális határátlépőknek, még a menekült státusz kérelmének beadását (és ezzel ügyének emberi jogi kivizsgálását) se engedjék meg, és azonnal toloncolják ki az országból. Ezt magyarázza Kósa Lajos alelnök is anélkül, hogy tudná miről beszél.

„…..a jelenlegi szabályok nem teszik lehetővé a visszafordításukat, mivel ha az illegális bevándorlók menedékkérelmet terjesztenek elő, a magyar hatóság nem tartóztathatja fel őket. ..."   (Kósa beszéde)

Drága Kósa alelnök úr, tudatlanságával miért járatja le önmagát, kormányát, pártját, no és Magyarországot? Ha nem tudná, a világon mindenütt így működik az illegális határátlépőkkel szembeni hivatalos, és nemzetközileg elfogadott eljárás, melyet Magyarország is aláírt! Nem tetszett még hallani a Kanadában menedéket kereső magyar romák esetéről?  A Magyarországra érkezők helyzete is pont ugyanilyen. A nemzetközi jog szerint a menedékkérőt addig látják el szállással, élelemmel, amíg ügyét ki nem vizsgálják, és bírósági döntés nem születik további sorsáról. Ezt az ENSZ nemzetközi alapszabályt kívánja a Fidesz most felrúgni! A kanadai törvények eddig többszöri (és hosszadalmas) fellebbezést engedélyeztek a menedékkérőnek, amit sokan kihasználtak, és amin nemrég változtattak a kanadai hatóságok; lerövidítették az elbírálás idejét, de a fellebbezés lehetőségét nem törölték el! Vajon, a befogadásra oly büszke kormánypártok és hívei által megszavazott Alaptörvény, milyen lehetőséget biztosít ezeknek a szerencsétleneknek? Csak emlékeztetném a hazai közvéleményt, annak is jeles kormánypárti híveit, hogy az egykori disszidensek valamennyien ezen a procedúrán estek át! Ha netán Orbán vagy Kósa családjában vagy közvetlen környezetében nem volna ilyen személy.

Ugyanilyen tudatlanságot terjeszt Rogán frakcióvezető is, amikor törvényjavaslatában ilyeneket mond:

„…csak az ukrán-magyar határon érkező menekültek számíthatnának kedvező elbírálásra, hiszen Ukrajna a fokozott biztonsági kockázatot rejtő országok közé tartozik a magyar konzuli szolgálat szerint….”

A közel-keleti csoportoknak azonban ez túl nagy kerülő lenne, a kárpátaljai magyarok pedig a háborús helyzet ellenére sem indultak tömegesen a határ felé……” (Rogán beszéd 2015. június 07.)

Csodálom, hogy egy ilyen gyűlöletet és pánikot szító, heccelő hazugsággal lehet hülyíteni a magyar népet. Arról az egetverő diszkriminációról nem is szólva, hogy nem az egyéni kérelemben foglaltaktól, hanem a határszakasztól tennék függővé a „kedvező elbírálást”! Ennél is nagyobb aljasság az indoklásba belekeverni a határon túli magyarokat. Ugyanis, ha a kárpátaljai magyaroknak, menekülniük kellene, nekik nem szükséges (politikai) menedéket kérniük, hiszen ők eleve jogosultak a magyar állampolgárságra! Hihetetlen a Fidesz néphülyítése. Hiszen egyetlen külföldön vagy határon túl élő magyar sem bevándorló! Legfeljebb hazatérő, hazatelepülő, de semmiképpen nem bevándorló, pláne nem politikai menekült. Hacsak, nem azért akarja a jelenlegi kormány (politikai) menekülteknek elismertetni a határon túliakat, hogy kapjon utánuk euróban fizetett EU támogatást.

Hogy a „közel-keleti csoportoknak” mekkora kerülő lenne az ukrán-magyar határ felől megközelíteni Magyarországot, ugyancsak a provinciális, beszűkült agyú, gyűlölködő hazai politikusokra jellemző gondolatmenet.

Ad egy, a „közel-keleti csoportoknak” (milyen szép kifejezés, bravó Tóni!) nem végcéljuk Magyarország, hogy annak nacionalista, idegengyűlölő hírében álló jelenlegi kormánya védelmét és oltalmát keressék, és élvezzék – pláne egy életen át. Ők tovább akarnak menni, oda, ahol - ha nem is szívesen látják, de - megtűrik, befogadják, akár átmeneti időre is, amíg hazájukba biztonsággal visszatérhetnek.

Ad kettő, egy háborús területről menekülő miért választaná az ugyancsak háborús Ukrajnát menekülési útjának? Különben is, Törökország befogadja muszlim testvéreit, amíg béke nem lesz a térségben. A törökök tudják, hogy mi különbség a menekülő és a bevándorló között.

Ad három, az év elején valóban volt egy emberroham, amikor az EU fennhatóságát élvező koszovóiak, főleg munkaképes fiatalok, elindultak az EU-felé. Az eset pánikot okozott az orbáni Magyarországon, pedig csak „átutazóban” voltak – elsősorban – Németország felé, és „tele voltak pénzzel”, hiszen Koszovó hivatalos fizetőeszköze az euró. A helyzet azóta javult, mivel az EU hamar felismerte, hogy ezeknek az embereknek (főleg fiataloknak) helyben, a hazájukban kell munkát és megélhetést biztosítani. A német (bajor) beruházások már megkezdődtek.

Rogánhoz hasonlóan hadovál a magyar miniszterelnök is, többek között ezt mondta:

"Nem vagyunk olyan maflák, mint az sokan gondolják. Értjük, hogy vannak veszélyes válságövezetek. Görögországban viszont már nincsenek veszélyben, sem Macedóniában, sem Szerbiában", amelyek fontos tranzitországok a migránsok útvonalain. "Mire Magyarországra érkezik, már mind megélhetési bevándorló" – fogalmazott Orbán Viktor.

Ajánlom a miniszterelnöknek, érdeklődjön puszipajtásánál, Leslie Mándokinál, vajon hogyan jutott el Jugoszláviából a zöldhatáron keresztül Münchenbe, anélkül, hogy közben „megélhetési bevándorló” lett volna belőle? Csak halkan jegyzem meg. Negyven évvel ezelőtt (1975 - Mándoki disszidálásakor) a genfi menekültjogi egyezmény alapján ugyanaz volt a feltétel, mint napjainkban: abban az országban kell (politikai) menedéket kérni, ahol először a hatóságoknál jelentkezik, (tehát, nem ott, ahol átlépte a Vasfüggönyt). Erről talán Semjén Zsolt bátyja is tudna mesélni hány országon keresztül vezetett az útja Svédországba, ahol – érdekes módon – mire odaért, nem lett belőle „megélhetési bevándorló”.

Tényleg, ennyire sötét lenne a hazai közvélemény? Különösen a Fideszben, hogy senki sem tudja mi a különbség a bevándorló és a (politikai) menekült státusz, és annak elismerése, között? Még valami, a menekült kategórián belül a politikai menekültek száma világszerte elenyésző. A többség természeti katasztrófa vagy háborús vidékről érkezik.

Ha már ekkora a sötétség, talán vannak, akik még emlékeznek, amikor a Kádár-korszakban sikerült elérni, hogy megszűnjék a vízumkényszer Ausztriával. Mekkora szenzáció volt, és mennyire örültek az otthon élő magyarok. Csak arra nem gondoltak, hogy ezzel egy időben, elvben és jogilag megszűnt, pontosabban megnehezült Ausztria felé a disszidálás. Hiszen a vízumkényszer megszűnésével, Ausztria elismerte, hogy baráti viszonyban áll Magyarországgal. Hasonló volt a helyzet Jugoszláviával is. Míg a magyarok irigykedtek, hogy a jugók szabadon utazhatnak a világban, addig a jugók azon bánkódtak, hogy sehol sem tudtak „letelepedni”, mert számukra sehol sem ismerték el a politikai üldöztetést. Ez különösen a vajdasági magyarokat sújtotta, akik hiába hivatkoztak a nemzetiségi megkülönböztetésekre, a diszkriminációra. Az osztrákoknak is dilemmát okozott: ha egyszer a magyarok (érvényes) útlevéllel bármikor Ausztriába jöhetnek, akkor a politikai menedék kérése okafogyott lett, sőt a zöldhatáron érkezők mind illegális határátlépők lettek. Ergo, a jó szomszédság érdekében többé nem fogadhattak politikai menekülteket, miközben vissza sem küldhették a menekültnek jelentkezőket. Ekkor vezette be Bécs  a „gazdasági menekült” kifejezés, ami arra utalt, hogy habár jó viszonyban vannak Magyarországgal, a proletárdiktatúrába senkit sem küldenek vissza. A politikai gordiuszi csomót átvágó osztrákoknak, pedig jól jött az új vásárlóerő, a „nyugati cuccokat”, azaz a magyarországi hiánycikkeket felvásárlók siserehada.

Végül az afrikai menekültáradatról. Bármennyire is ezzel ijesztget pártunk és kormányunk, az érzelmekre ható híradófelvételek ellenére ez a probléma Magyarországot nem fenyegeti. Az Olaszországba hajóval érkezők nem „közel-keleti csoportok”, hanem afrikaiak. Méghozzá nem is észak-afrikaiak, azaz nem arabok. Ha ránézünk a világatlaszra, és egy kicsit is ismerjük a Földközi-tenger körül élő népeket, azonnal szembetűnik, hogy az ott élő embereknek hasonló a kinézetük és életformájuk. Aki már járt arrafelé, tudja, hogy sötét hajú, sötétebb bőrű emberek lakják, és kék ajtó- és ablaktokos fehér házakban élnek. A Földközi-tenger északi oldalát európaiak (spanyolok, olaszok, görögök, törökök, stb.) lakják. A tenger déli oldalán pedig egységesen arabok élnek, akiknek nyelve és vallása egy és ugyanaz. Ez a terület egyúttal Afrika északi része. A fekete lakosságtól a sivatag (Szahara) választja el. A Szaharától délre eső terület és lakói a koromfekete igazi afrikaiak.

A híradásokban szereplő menekültáradat, ami ellen (szinte) semmit sem tud tenni Olaszország, kivétel nélkül koromfekete emberek. Tehát, nem „észak-afrikaiak”, hiszen nem beszélnek arabul! Hogy ki vagy kik állnak a tömeges Európába szállításuk mögött, nem tudjuk. Csak azt, hogy a Szaharán átvergődve, az Európához legközelebbi Líbiában érik el a Földközi-tengert, és hajóra szállva érkeznek az Olaszországhoz tartozó 4.500 lakosú Lampedusa szigetére. A befogadásukra nincs felkészülve se a kis olasz sziget, se Olaszország, se az EU. A helyzetet csak rontotta, amikor az „arab tavasz” idején lázongások törtek ki Tunéziában és Líbiában (Kadhafi megölése). Azt követően 2011 nyarán már közel 100.000 fekete volt a kis olasz szigeten, akikről nem lehetett megállapítani, hogy a harcok elől menekültek el, vagy valóban a jobb megélhetés reményében indultak el Európa felé. Mindenesetre a partra értek többsége 20-30 év körüli volt. A világsajtó első oldalára azóta kerültek, amióta emberek ezreinek halálát okozva egyre több hajó süllyedt el a nyílt tengeren. Ennek a borzalmas humanitárius katasztrófának és következményének semmi köze Magyarországhoz, ahogy azt Orbán és kormánya próbálja beállítani. Úgy tűnik, mintha ez az idegenellenes hisztéria, valami másról akarná elterelni, mind a külpolitika, mind a belpolitika figyelmét.

 

 

 

Kapcsolódó anyag

Határzár         Friday, June 19, 2015