Magyaros észjárás és a demokrácia

 

“.........alig 72 óra alatt elértük, amit lehetett. Szombati számunkban írtuk meg - a magyar sajtóban elsőként -, hogy mire készülnek a magukat nemzetinek nevező motorosok. Hogy április 21-én, az Élet menete napján ők is felvonulnának "Adj gázt" jelszóval …...” - olvasható a Népszava keddi (április 09.) számának Vélemény rovatában. Majd a pulbicisztika így folytatódik: “...hétfőn délután a parlamentben a miniszterelnök bejelentette, hogy utasította a belügyminisztert, azon a napon ne lehessen olyan "politikai természetű rendezvényeket tartani, amelyek sérthetnék a felvonulók emberi méltóságát". (….) Ismét bebizonyosodott, a sajtó nagyhatalom, hiszen feltár megoldandó ügyeket, a miniszterelnök pedig a lehető leggyorsabban intézkedik. Noha előtte már azon morfondíroztunk, hogy civileket és szervezeteket, pártokat és egyházakat közös akcióra szólítunk, mert ezt azért már senki sem nézheti tétlenül. Hogy egy cinikus, embertelen horda uralhat egy fővárost, s megalázhatja egyik legnagyobb nemzeti tragédiánk emlékét.....”

 

Tehát, a Népszava derítette ki, hogy mire is készülnek a szélsőjobboldali motoros antiszemiták.

 

Bevallom az eseményeket és történéseket kizárólag az interneten követem. A háttérinfókat is onnan szerzem. Legelőször arra voltam kiváncsi, mi is ez az “Élet Menete” mozgalom, felvonulás, stb. Angolul próbáltam rákeresni tükörfordításban: March of Life, de kiderült, hogy nem az Élet, hanem az Élők (the Living) meneteléséről van szó.

 

Az Élet Menete

 

Az ötlet alapja: a II. világháború utolsó hónapjaiban, Auschwitz felszabadítása előtt, a nácik gyalog indították útnak a még munkára fogható, elcsigázott foglyokat a vesztésre álló birodalom belseje felé. Aki nem bírta a menetelést, agyonlőtték. Az utókor ezt Halálmenet nek nevezte el. Ennek emlékére rendezik meg 1988 óta az Élők menetét, amire fiatalok gyűlnek össze a világ minden részéről, hogy gyalog tegyék meg az utat Auschwitztól Birkenauig. Elsősorban izraeli, ill. izraelita vallású gimnazisták vesznek rajta részt, akiknek szinte kötelező, hogy ezt az utat életükben (legalább) egyszer megtegyék Holocaust túlélők kiséretében, akik útközben saját emlékeiket elevenítik fel. Ezt a két hetes programot minden év április-május havában, a “zsidó húsvét” után rendezik.

 

A magyar változatot két színész: Székhelyi József és Kézdy György kezdeményezte, ill. alapította. Az alapító okirat szerint

Az Alapítvány célja:

Célkitűzésünk az Emlékezés Napján minden évben megrendezésre kerülő nemzetközi megemlékezéseken való részvétel biztosítása minél több fiatal számára, valamint a zsidó őszi ünnepek után minden évben egy magyarországi „Az Élet Menete” emlékest megrendezése. Továbbá az alapító okiratban felsorolt közhasznú tevékenységek keretében egész évben az alapítvány céljaival összefüggésben tanulmányi, ismeretterjesztő estek szervezése általános és középiskolákban. Célunk továbbá a kapcsolattartás a határon túl élő magyar nemzetiségi zsidó szervezettekkel, közös rendezvények szervezése, közös megjelenés az Emlékezés napján.

 

A két alapító mellett két fővédnök van: Mazsihisz ügyvezető elnöke és Izrael Állam budapesti nagykövete. Ezenkivül három Felügyelő Bizottsági tag:

Balázsovits Lajos színművész, rendező a Játékszín Igazgatója

Hegedűs D. Géza Kossuth díjas színművész a Víg színház tagja

Gerendás Péter előadóművész, zeneszerző

 

Az alapítvány honlapja szerint a következő program:

2013. április 16. kedd : A holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapja

2013. április 21. vasárnap : Az Élet Menete Budapesten

 

Ez utóbbi résztvevői a Margit-híd pesti hídfőjénél gyűlekeznek, majd közösen végig mennek a Szent István park magasságában lévő Carl Lutz rakparton. A megemlékezés 16:00-kor kezdődik. Mindenkit szeretettel várnak.

 

Prága vs. Budapest

 

Az elmúlt hétvégén aztán bombaként robbant és futótűzként terjedt a hír: ugyanerre a vasárnapra motoros felvonulást szervez egy nemzeti érzelmű (értsd alatta antiszemita) egyesület, melynek mottója “Adj gázt”, és útvonaluk érinti a Dohány utcai zsinagógát is. A Népszava publicisztikában riasztotta a hazai közvéleményt, és egy hat évvel ezelőtti prágai esemény követésére buzdított. 2007. novembererében ugyanis illegális neonáci összejövetelt akartak tartani Prága Óvárosában, a híres zsidónegyedet (Josefov) is beleértve. A Népszava hivatkozása és példája azonban hibás, nem analóg, hiszen az illegális,  nem engedélyezett prágai neonáci összejövetellel ellentétben a budapesti motoros felvonulást a magyar rendőrség nemhogy engedélyezte, de még felvezetést, ill. kíséretet is biztosított hozzá. Ráadásul a magyar náciellenségnek egyáltalán nincs olyan történelmi hagyománya, mint ahogy az Prágában tapasztalható, ahol az egész cseh társadalom egyemberként fogott össze a nem engedélyezett neonáci összejövetel ellen. Nem volt nehéz, mivel a csehek 1938-tól 1945-ig náci megszállás és elnyomás alatt éltek, mitöbb német tartomány voltak! Törvényes kormányuk előbb párizsi, majd londoni emigrációban működött.

 

Ezzel szemben a II. világháború alatt magyar kormány nem volt emigrációban. Sőt egy időben (1944. dec. 22 – 1945. márc. 28) két kormány is működött az ország területén. A náci megszállást is inkább a szovjet elleni harc részének tekintették (vannak, akik még ma is!), mintsem az ország valódi megszállásának. Talán a legjobb példa: az államforma (királyság) Magyarországon mindvégig fennállt. Csehszlovákia viszont már a II. világháború kitörése előtt, béke időben, az 1938-as Müncheni Egyezmény következtében megszűnt. Eltűnt Európa térképéről. Ebből kifolyólag a csehek eleve náciellenesek, antifasiszták, akik között akár antiszemiták, sőt magyarellenesek is lehetnek.

 

A hozzáállás

 

Ezt a lényeges történelmi és szemléletbeli különbséget támasztják alá a múlt hétvégi események is. Hiszen a Népszava riasztására elsőként nem a többségi társadalom, és annak prominens képviselői reagáltak, hanem az érintettek egy csoportja. Az a csoport, mely kötelességének érzi a közvéleményt mindenről azonnal értesíteni, mivel a magyar társadalom közel sem annyira “érzékeny” ezekre a – szinte napi – történésekre. Egy jól működő társadalomban a többség és vezetőik nem várják meg (és el), hogy az érintettek jelezzék az amúgy jól látható, jól érzékelhető és nyilvánvaló sérelmeiket. A Mazsihisz viszont mindenkit megelőz, még az Élet Menete szervezőit is, akik meglepő módon nem emelték fel szavukat a provokációnak tűnő motoros rendezvény miatt, ill. ellen. Pedig az Élet Menetét és annak kuratóriumi elnökét (Gordon Gábor) munkájukért már többször kitüntették. Ugyancsak nem hallatta szavát a jelenlegi kormány támogatását élvező és Köves Slomó rabbi nevével fémjelzett vallási közösség, az EMIH sem.

Ráadásul a Mazsihisz egy kissé visszás, (elég) félreérthető felhívással állt elő.

 

".....Kérünk mindenkit, akinek fontos a magyarság becsülete, a demokrácia, az emberi egyenlőség eszméje, az elpusztítottak emléke, hogy 2013. április 21-én jöjjön a zsidó negyed kapujához, és saját testével akadályozza meg, hogy a gázhalált emlegetők bemehessenek Budapest történelmi zsidó negyedébe....."

 

A zsidónegyed "kapuja", meghogy "ne engedjék be" – ez a megfogalamzás és szavak, - épp az Emlékezés Napja miatt - valahogy (rögtön) rossz emléket ébresztenek, (és nemcsak az éríntettekben!), hiszen (könnyen) a gettóval asszociálnak. Elvégre annak volt "kapuja". És kit ne engedjenek be? ….. Azért a Mazsihisznél is egy picit gondolkozhatnának..........

 

Hétfőre (április 08.) aztán minden rendbe jött. A miniszterelnök a Parlamentben helyretette a dolgokat. A zsidók megnyugodhatnak, nem lesz izléstelen felvonulás, az be lett tiltva.

 

A demokrácia értelmezése

 

Csakhogy közben a demokrácián esett csorba! Ezt azonban, mintha kishazánk demokratái nem igazán akarnák észrevenni. Miközben szemmel láthatóan Orbán és a “magunkfajta kereszténydemokraták” megüdvözültek.

 

Az már senkit sem zavar, hogy a demokráciákban nem a miniszterelnök tiltatja be egy kisebbséget provokáló még kisebb csoportosulás felvonulását, hanem – ha kell - a (független) bíróság.

 

A helyi közösség (legyen az falu, község, város vagy főváros) dönti el, hogy egy csoport felvonulását, utcai megmozdulását közterületen engedélyezi-e vagy sem. A rendőrség csak a közterületet és a közrendet biztosítja. Magát a rendezvényt nem tilthatja be. Az útvonalat egyeztetni kell, ill. alternatív utat kell kijelőlni, hogy a rendezvény lebonyolítása biztosítható legyen. Ha a felek nem tudnak megegyezni, akkor két lehetőség van: vagy elállnak a felvonulástól, a rendezvény megtartásától, vagy panaszt emelnek a (független) bíróságnál. Ez történt például az utóbbi idők budapesti melegfesztiváljain, amikor a városvezetés ellenezte annak megtartását, majd a bíróság még is csak megengedte. A (tavalyi) konkrét eset (politikai) pikantériája volt, hogy a melegek pontosan ugyanarra az útvonalra igényelték engedélyüket, amelyre néhány hónappal korábban már a kormány politikájával szimpatizáló Békemenet minden további nélkül megkapta.

 

Tényleg, a most hétvégi (motoros) “bonyodalom”-ból miért maradt ki Tarlós István főpolgármester? Elvégre minden budapesti megmozdulásért, mint a városvezetés első embere, ő felel. A Mazsihisz kétségbeesett nyilvános felszólítása is csak a “hatóságok”-hoz szólt, nem pedig konkrétan és közvetlenül a felelősnek címezve. Tarlós neve és hatásköre a hétvégén szóba sem került. Helyette (hétfői) parlamenti vita, majd kormányfői “rendbetétel”. Elgondolkodott már valaki is Magyarországon, hogy egy hasonló esetben “Nyugaton” Merkel kancellár vagy Obama elnök tilt be egy motoros felvonulást? Nem érzik demokratáink, hogy a magyar miniszterelnök olyanba szólt bele, ami kizárólag a független bíróság feladata? Ha egyáltalán odáig fajul a dolog. Természetesen Orbán Viktor kiállását a magyar nemzet tragédiájának emlékét sértők, megalázók ellen, csak üdvözölni lehet.

 

Ugyanakkor demokráciában mindenkinek joga van tüntetni, felvonulni a szólás- és véleményszabadság elve alapján. Az már más kérdés, hogy a közterület tulajdonosa hol, mikor és milyen feltételek mellett vagy között engedi azt megrendezni, ill. a rendőrség hogyan és milyen körülmények között képes azt biztosítani. Stuttgart vagy München főpolgármestere például nem enged neonáci felvonulást vagy tüntetést a Belvárosban, csak külső városrészekben, elvégre a szólás és gyűlekezésszabadság alapvető jogát senkitől sem lehet megvonni. Ezt az elvet Magyarországon nem ismerik. Pedig igen egyszerű lett volna a “gázt adó” nemzeti motorosok útvonalából kiiktatni azt a szakaszt, amely érinti az egykori gettó területét, benne a magyar zsidóság vallási szimbólumát, a Dohány utcai zsinagógát.

 

Kár, hogy nem Tarlósra bízták ezt a nemes feladatot, ő a hajléktalanok elegáns eltüntetéséhez hasonlóan a nyilasoknak is kitett volna egy-két útakadályjelzőtáblát vagy merővéletlenül felszedettette volna az útburkolatot pl. a Wesselényi utcában.

 

Az annyiszor emlegetett 2007-es prágai példánál rendre elfelejtik, hogy ott a felvonuló neonáciknak nem volt engedélyük. A “nemzeti érzelmű” magyar motorosoknak viszont volt! Tehát, az ellenük tiltakozóknak eleve a rendőrségre kellett volna mutogatniuk, hiszen ott nem voltak elég körültekintőek az engedély kiadásakor. Vajon a BRFK-nál nem dolgozik egyetlen érintett sem, akinek feltűnt volna, hogy a tervezett útvonal kegyeletet sért(het)? De még érintettnek sem kell ahhoz lenni, hogy egy zajos, motorokat bőgető felvonulásnak olyan útvonalat jelöljenek ki, amely mentén (pl. templom, kórház, stb) nem zavarhatják az ott élő lakosság nyugalmát. (pláne vasárnap!) Ezen el kellene gondolkodni nemcsak a városatyáknak, de a keresztény hitet valló mélymagyar motorosoknak is. (már csak a jövőre nézve is).

 

Máskükönben, az “Adj gázt” szlogen német neonáci ötlet. 2011-ben egy hónappal a berlini önkormánnyzati választások előtt az NPD vezetője rukkolt vele elő. Választási plakátján motoros szerelésben látható, keze a gázkaron, a felírat “Gázt adni!” A felháborodott polgárok nem várták meg az izraelita vallásúak panaszát, hanem azonnal felszólították Udo Voight-ot, hogy plakátját távolitsa el, különben per lesz. Lett is. A bíróság azonban azzal utasította el a plakátbetiltást, hogy az bármennyire is félreérthető, annak épp a kétértelműsége miatt az antiszemita szándék meggyőzően nem bizonyítható. A plakátot így nem zúzták be. Ez a kétértelműségre való hivatkozás magyar követőiknél is fennállt mindaddig (például tavaly is!), amíg útvonaltervükbe be nem jelölték a Dohány utcai zsinagógával határos Wesselényi utcát. Elvégre ebben a csodálatos fővárosban még annyi szép hely van, amit a nemzeti érzelmű mélymagyar motorosok zavartalanul felkereshetnek. (vasárnap is!)

 

Az Élet Menete útvonala

 

Ugyanakkor a Népszava szemfüles újságírójának elkerülte figyelmét, hogy az Élet Menete útvonala és időpontja idén (részben) egybeesik a Telekom futóversenyével. A futóverseny ( kettő is! - Vivicittá Városvédő Futás és Vivicittá Félmaraton 2013) rendezői honlapukon napok óta figyelmeztetik a nevezőket, hogy a Kossuth tér átépítése miatt megváltozik az idei program. Az Élet Menete rendezői, szervezői viszont honlapjukon nem jelzik, hogy idei rendezvényük ugyancsak eltér az eddigitől, mivel kimarad a Duna-parti cipőcsoport felkeresése. A múltban ugyanis ez volt az emlékséta fő atrakciója. Most viszont a Képviselő Irodaház (egykori Fehér Ház) előtt, a Jászai Mari téren van a gyűlekezési pont, majd az emlékséta végig halad a volt Újpesti rakparton, a 2010 óta az életmentő Carl Lutz nevét viselő rakpart szakaszon, amelyen a svájci diplomata lánya is részt vesz.

 

Meglepő, de mintha az idei megemlékezések programjából kimaradna a Cipők a Duna-parton emlékhely felkeresése. Az Élet Menete Alapítvány honlapján még április 12-én is az volt olvasható, hogy az Emléknap programja csak előkészületben. Ehhez tudni kell, hogy két megemlékezésről van szó. Az egyik a holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapja, amit 2005 óta fáklyás felvonulással mindig április 16-án tartanak (kivéve ha április 16. péntekre esik), ugyanis 1944-ben ekkor kezdődött a magyarországi zsidóság gettókba telepítése. A felvonulásokon zsidókra, romákra, homoszexualitásukért üldözöttekre, ellenállókra és azokra is emlékeznek, akik bátran mentették az üldözötteket.

 

A 2008. évi megemlékezés a Dohány utcai Zsinagóga előtti téren kezdődött, ahonnan fáklyákkal vonultak végig a „Cipők a Duna-parton” szoborkompozícióhoz.

 

A másik megemlékezés az Élet Menete, amit tavaly, a 2012. április.16.-i Emléknaphoz kapcsolódva, vasárnap (ápr. 15-én) rendeztek meg. Először a Belgrád rakparton az Erzsébet híd és a Szabadság híd között tartottak rövid megemlékezést, majd a Belgrád rakpart - Fővám tér - Szabadság híd - Szent Gellért rakpart - Rudas gyógyfürdő útvonalon vonultak fel. Sőt, a Wallenberg-centenáriumhoz kapcsolódva az Élet Menete Alapítvány emléksétára hívta a résztvevőket a Salkaházi Sáráról elnevezett rakpartról a Wallenberg rakpartra vonulva. Az eseményen Per Westerberg, Svédország parlamentjének elnöke mondott beszédet.

 

Az idei rendezvényekről és megemlékezésekről nem sokat tudni. Az egészet mintha beárnyékolná ennek a provokációnak a suta, buta kezelése.