Jogállam

A sajtóból értesültem Ibolya Tibor megbízott fővárosi főügyész budapesti tájékoztatójáról, amelyet Csatáry László „elfogása” alkalmából tartott(ak). Különösen az a fölényesség ragadott meg, ahogy a megbízott főügyész kioktatta hallgatóságát, a nemzetközi sajtót, azaz a nagyvilágot.

„……jogállamban egy nyomozás nem úgy zajlik, hogy feljelentés, aztán gyanúsítotti kihallgatás, hanem előbb bizonyítékokat kell gyűjteni….” 
A főügyésznek ez a mondata és gondolatsora késztetett e blogbejegyzés megírására, azzal a felkiáltással, hogy „de hiszen a bizonyítékok gyűjtésére közel 70 éve volt a hatóságnak!”

Az előzményeket és az ügy állását a sajtótájékoztatón emígyen foglalta össze a megbízott fővárosi főügyész:

"......A nyomozást 2011. szeptember 22-én rendelték el Zuroff feljelentése alapján. Ezután az ügyészek azonosították Csatáry Lászlót, majd decemberben jogsegélyt kértek Szlovákiából, amire március végén érkezett válasz - ennek lefordítása május elejéig tartott. Az ezután indult izraeli jogsegélyre pedig még nem érkezett válasz. A nyomozás négy országot érint: Magyarország mellett Szlovákiát, amelynek jelenlegi területén a 68 ével ezelőtti cselekmények történtek, Izraelt, ahonnan tanúkat, sértetteket várnak és Kanadát, ahonnan az 1990-es években hazatért a gyanúsított.

(….)

Efraim Zuroff az ügyészek kérése ellenére, a nyomozás eredményességét veszélyeztető módon áprilisban, majd júliusban is a nyilvánosság előtt beszélt az eljárásról; azt is kifogásolva, hogy még nem gyanúsították meg Csatáry Lászlót. Az ügyészek július 9-én tanúként kihallgatták Efraim Zuroffot, aki 12-én a The Sun című brit lap munkatársaival megjelent az eljárást folytató Budapesti Nyomozó Ügyészségen, hogy Csatáry Lászlóval kapcsolatos információkat, például a hollétéra vonatkozó adatokat adjon át - amelyek egyébként a főügyész szerint már ismertek voltak a hatóságok előtt...."

Még egyszer! Hogyan mondta a megbízott főügyész?

"jogállamban egy nyomozás nem úgy zajlik, hogy feljelentés, aztán gyanúsítotti kihallgatás, hanem előbb bizonyítékokat kell gyűjteni."

Esetünkben, azonban a főügyésznek és hivatalának nem kellett volna várnia erre a (Zuroff féle) 2011. szeptemberi feljelentésre, hogy azt követően kezdje csak el a bizonyítékok gyűjtögetését. Hiszen a „gyanúsított” személye, sőt a cselekedetei eddig is ismertek voltak (nemcsak) a magyar hatóságok előtt!

A kegyetlenkedéseiről elhíresült rendőrtiszt viselt dolgai közel 70 éve közismertek és jól dokumentáltak. A kassai gettóban történteknek kiterjedt és mindenki által hozzáférhető irodalma van.

Deportáltakat Gondozó Országos Bizottság

Randolph L. Braham: A népirtás politikája - a Holocaust Magyarországon. 572. old. Budapest, 1997, Belvárosi Könyvkiadó

Karsai László - Molnár Judit (szerk.): Az Endre-Baky-Jaross per. 287. old. Budapest, 1994, Cserépfalvi.

Jegyzőkönyvek, tanúvallomások a túlélőktől, nem visszaemlékezések, hanem tanúvallomások !

Az 1948-ban Csatáry (távollétében) lefolytatott per teljes vádirata, valamint jegyzőkönyve megvan, és a csehszlovák fél a halálos ítéletet az akkori illetékes magyar hatóságok tudomására is hozta.

1995-ben Kanada ugyancsak kikérte Magyarország véleményét, mivel az állampolgárságtól való megfosztást egy jogállamban, mint Kanada, igen alapos és körültekintő munka előzi meg. Hiszen az állampolgárság intézménye az állam és polgárai részére a legszentebb dolog, amit a világon sehol sem osztogatnak úgy, mint a Kárpát-medencében. Ezenkívül egy jogállamban, mint Kanada, arról is gondoskodni kell, hogy a kitoloncolt egyén számára találjanak egy befogadó országot. Ez alapvető nemzetközi jog, amihez jogi ismeret sem kell. Elvégre, egy jogállam nem tehet hontalanná senkit, pláne, hogy az illető (politikai) menekült státuszhoz tudjon folyamodni.

Mikor veszik észre már a mai Magyarországon, hogy nem egy névtelen feljelentés által meggyanúsított büntetlen előéletű, a (magyar nyomozó) hatóságok előtt ismeretlen törvénytisztelő állampolgárral állunk szemben, hanem egy olyan valakivel, aki meglógott az igazságszolgáltatás elől! Közel 70 esztendő állt a magyar (nyomozó) hatóságok rendelkezésére adatok és bizonyítékok gyűjtésére. Amit 1989-ig meg is tettek, csak azokat kellett volna átvizsgálni, „leporolni”, felülbírálni, aktualizálni.

És, ha már jogállamot említett a megbízott budapesti főügyész, hadd álljon itt választott hazám, Ausztrália jogrendje. Hét éve (2005. júniusától) követem a Zentai ügyet. Bevallom, nem Charles Zentai (Steiner) Károly bűnössége vagy ártatlansága érdekel(t) – annak megállapítása valóban a független igazságszolgáltatás feladata – hanem annak lefolyása. Egy ország, esetünkben Ausztrália, hogyan viszonyul saját állampolgárához? Milyen jogai vannak egy állampolgárnak a védekezéshez, ha 20 ezer kilométer távolságból, 65 évvel ezelőtti, vádakkal illetik? Milyen lehetőségei vannak a vélt vagy valós igaza bizonyítására egy állampolgárnak az állammal szemben?

Emlékeztetőül, 2004 őszén Zuroff kikényszerítette Magyarországtól, hogy adjon ki egy nemzetközi elfogató parancsot és egy kiadatási kérelmet Zentai ellen. A nemzetközi nyomásnak eleget téve a magyarok végül is léptek, lefordították angolra azt a peranyag gyűjteményt, amit az áldozat (Balázs Péter) ügyvéd édesapja állított össze brutálisan meggyilkolt fia halálának körülményéről. Ebben az apa arra a következtetésre jutott, hogy fiát a szomszédságukban lakott, ugyancsak budafoki, Zentai juttatta a gyilkosok kezére. Ehhez a magángyűjteményhez semmit sem tettek hozzá a magyar hatóságok, csak azt jelezték, hogy e brutális gyilkossági üggyel kapcsolatban „meg szeretnék hallgatni Zentait”. A magyar kiadatási kérelemben nincs utalás arra, hogy Zentai ellen (egy 1948-ban kiadott körözési parancstól eltekintve) Magyarországon  bármiféle jogi eljárás indult volna, esetleg gyanúsítás, vádemelés lenne folyamatban, vagy már ítélet is született volna. (Hogyan is mondta a budapesti főügyész? „…. (jogállamban)......előbb bizonyítékokat kell gyűjteni”)

A laikus számára is világos, hogy a Zentai elleni magyar kiadatási kérelem a nemzetközi jog és gyakorlat szempontjából nem egyértelmű. Viszont jó alapot ad(ott) egy hosszadalmas jogi vitához, amely már a nyolcadik évébe lépett Ausztráliában. Mindezek ellenére, Zentait az ausztrál rendőrök azon nyomban letartóztatták, amint a budapesti kiadatási kérelem 2005 júniusában megérkezett Ausztráliába. Rögtön a vizsgálóbíró elé vitték - anélkül, hogy a kiadatási kérelmet vagy az abban foglaltak valóság tartalmát tanulmányozták volna! Zentainak azonnal bevonták az útlevelét, megtiltották, hogy bármely ausztrál nemzetközi repülőteret 500 méterre megközelítsen, és idős korára tekintettel AUD 50.000 óvadék fejében hazaengedték. Különben ez a jogi helyzet és gyakorlat a mai napig fennáll. A bírósági költségek, meg az óvadék, és annak hosszabbításai, eddig több mint 200.000 AUD-jába került Zentainak, ill. a családjának.

Ezzel szemben a "magyar jogállam"-ban "bizonyítékokat gyűjtenek" egy olyan ember ellen, akit egyszer már (Csehszlovákiában) háborús bűntett miatt (távollétében) halálra ítéltek, és akit ugyanezen okból Kanadában állampolgárságától megfosztottak, és kitoloncoltak. Igaz, a kanadai kiutasítás a bevándorláskor közölt hamis adatok miatt történt. Az angolszász gondolkodás és logika szerint ugyanis, aki hamis papírokkal hadműveleti területről érkezik egy háború után, mint Csatáry, az, egyértelműen a felelősségre vonás elől szökik. Ezt a logikát vajon a magyar hatóságok miért nem követik?

De nem csak a logikát nem követik, az alapvető jogállami joggyakorlatot sem. Csatáry útlevelét nem vonták be, óvadék fizetésére nem kötelezték. Így aztán Csatáryt inkább védőőrizetben, mintsem házi őrizetben tartják. Ja, ez a magyar jogállam, ahol adatokat gyűjtenek egy nemzetközileg ismert és alaposan dokumentált rendőrtisztről, ill. annak múltjáról, aki (finoman szólva) feladatkörét túllépve, hivatali beosztásával visszaélve kegyetlenkedett, és akiről a magyar hatóságok (a jelek szerint) még sohasem hallottak.

Megdöbbentő és hihetetlen, hogy Magyarországon nincs egy központi háborús bűnöket kutató intézet, ill. nyilvántartó osztály, mint például ahogy az Németországban létezik és működik. Ott nem kell a "zsidókra" várni, hogy jelezzék, és bizonyítsák(!) ha rábukkannak egy (kegyetlen) elkövetőre. A német állam archívuma, adatbázisa minden egyes 1939 és 1945 között fegyveres szolgálatot teljesített németre kiterjed. Ezzel szemben a magyar hatóságok, élén az ügyészséggel (pártállástól függetlenül) úgy tesz, mintha nem is követtek volna el emberiség elleni vagy háborús bűntettet a magyar fegyveres erők kötelékében, mintha ismeretlen fogalom lenne a háborús bűn és bűnös Magyarországon. Ja, kérem, Magyarország egy ilyen jogállam.

Kapcsolódó anyagok

Csodacsatáry 
Tuesday, July 17, 2012

Csak "zsidót" gyilkolni háborús bűn?
Saturday, October 03, 2009

Egy toplista margójára
Wednesday, April 30, 2008 

Ki a háborús bűnös?
Wednesday, March 08, 2006