Egy "elfogott levél" margójára

Közlemény

E bejegyzés apropóját és címét adó "elfogott levél" mától (2012.01.30.) nem elérhető. Az "Örülünk, Vincent?" blog szerzői, tulajdonosai közölték, hogy eltávolították a viccesnek szánt fizetési számla bejegyzést.

-.-

A január 21.-i látványos budapesti „Békemenet” kapcsán, a fércbukon futótűzként terjedt a Hírszerző internetes újság egyik cikke, mely nem más, mint egy fizetési számláról szóló levél.

Bevallom, én is továbbítottam, pardon megosztottam, mivel a hirszerzo.hu-t (eddig) megbízható forrásnak tartottam. Kételyeim jeléül azért kommentárnak odaírtam: Ezt a levelet is a Kern fogta el? ;-)

Fenntartásaimat többen osztották, a „kamu” kifejezés kíséretében. A dolog nem hagyott nyugodni, és az internet segítségével megpróbáltam az „ügy” végére járni.

Első gondolataim:

1. Ha kamu, akkor lehet (mi több kell!) perelni, hiszen egy sokat idézett napilapról van szó! Amit, mint az Impresszumból kiderül, a HVG ad ki! Vajon egy ilyen blamázsnak kiteszi magát egy komoly hírportál? Vagy a Hírszerző a HVG hírcsárdája?

2. Lehet, hogy csak "csali": ha bárki tiltakozik is majd miatta és cáfol, akkor azt a valódi számokkal kell bizonyítania. Ha nem tiltakozik, és nem cáfol senki, akkor ezzel az illetékesek elismerik a levél tartalmát, és annak valódiságát.

Ezek után megpróbáltam úgy megkeresni ezt a cikket, mint aki az internet segítségével a címlapra, főoldalra téved. No, ez a cikk és cím („213 millióba fájt a szombati békemenet”) a Hírszerző címlapján NEM szerepel(t) ! Nem volt hozzávezető, mutató link. Ekkor az „anyacég” keresőjébe beírtam a „Vincent” szót. Erre sem adta ki az inkriminált bejegyzést, cikket! A HVG keresője, csak három cikket jelölt. Végül a hírszerző.hu Blog rovatában, a Vélemények között találtam rá.

Tehát, - elvben - NEM a portál (hirszerzo.hu) (saját) szerzeménye. Ergo - ugyancsak elvben – a hírportál nem vállal érte felelősséget! Hiszen ez a Blog rovatban található, azon belül is a SZEMLE között. Rafinált! A baj csak az, hogy nemcsak a "hatóságot", de az olvasókat is félrevezeti, átveri..... :-(

Ez a „számlagyártó”, „számlagyáros” blogbejegyzés csak hab a tortán, abban a miliőben és közhangulatban, ami az országban uralkodik. Szomorúan kell megállapítanom, hogy nagyon gyenge, és már-már nevetséges az a jelenlegi („baloldali”?) ellenzék, amit a kormánypárti többség hatalmas (és félelmetes) sötét árnyékként vetít fel és ki a képzeletbeli tízemeletes panelházak tűzfalára. „Savanyú a szőlő” mormogtam magamban, ahogy a „baloldali elemzéseket”, magyarázatokat, de inkább belemagyarázásokat olvastam. Van itt minden: fizetett felvonulók, busszal szállított vidékiek és határon túliak, ráérő, ingyen utazó nyugdíjasok stb. Csak arról hallgatnak az „elemzők”, hogy a felvonulókat senki sem kényszerítette a részvételre! Ezért a baloldali vádaskodás legalább annyira hiteltelen, mint a kormánypárt suttogó (fél)hivatalos propagandája, miszerint hazai baloldaliak és liberálisok állnak a hazánkat külföldön ért és érő kritikák, bírálatok mögött. E rosszindulatú vádaskodások helyett inkább a tényekkel kellene (végre) szembenézni: a (hazai) nacionalizmus iszonyatos erejével. Azzal a nacionalizmussal, amit a baloldal sohasem tudott kezelni. Ha üldözi: (zsidóbérenc) kommunista, ha elfogadja, akkor meg nemzetiszocialista. Ugyanakkor a nacionalizmust a jobboldal mindig nagyon könnyen ki tudta, és fel tudta használni. (Most is!)

A világot bejárt képsorokon hömpölygő tömeg láttán számomra egyértelművé vált: a nacionalizmus iszonyatos erő! Orbán, pedig baromi ügyes, ahogy ezt kihasználja, és ahogy erre épít. Ez sokkal erősebb és hatásosabb, mint a 80-as években életre hívott "zöld mozgalom" (Duna kör, Dunakanyar, Bős) - abba sem tudott beleszólni az akkori hatalom, ebbe sem tud beleszólni senki, - különösen az EU, vagy a külvilág nem.

A baloldal (és propagandája) abszolút nulla, és semmit sem tud tenni a hazájukért aggódók ellen! Azok ellen, akik szerint az országot külső támadás érte és éri, mindenekelőtt a törvényesen megválasztott miniszterelnök személyén keresztül. Naná, hogy meg volt szervezve (és fizetve), hogy vidékről, Romániából és Szlovákiából jöjjenek a kormánnyal szimpatizálók! Ez természetes. Hiszen hihetetlen nagy nemzetközi nyomás van az országon és Orbán Viktoron, aki nem akarja elismerni felelősségét a kialakult helyzetért. Piti összeg 10-20, de még 200 millió forint is erre a mozgósításra, szimpátiatüntetésre. Itt nemzeti érdekről volt szó! Hogy a világ (sajtó) lássa: tényleg sokan vannak a kormány támogatói. Pedig valójában a felvonulók többségét a hazáért való aggódás vezérelte, nem pedig a kormány (gazdaság)politikája. Szerintem.

Mindentől függetlenül, tény, hogy az Operaháznál lényegesen kevesebben jelentek meg, mint a Kossuth-téren, az Országház előtt és környékén. Január 02-án az Andrássy úton, az Operaház környékén összegyűltek Orbán Viktor (és politikája) ellen tüntettek. Január 21-én az Országház elé felvonulók, pedig a „haza védelmében” mentek az utcára. És ez óriási különbség! Amiből számomra egyértelművé vált: a nacionalizmus iszonyatos (összetartó) erő.

Remek taktikai húzás volt Orbán kormányzópártjától, hogy már a megmozdulás előtt bejelentették: a Fidesz képviselői, szónokai távol maradnak a rendezvénytől, és március 15.-re koncentrálnak. Így még jobban kifejeződött és hitelesebbnek tűnt a világ(sajtó) előtt a hatalmas embertömeg, a megmozdulás spontán jellege. Amit, különben még 2002-ben, közvetlenül a választási veresége után, beígért Orbán, a polgári körök szervezésének megindításakor. Ügyes! El kell ismerni, zseniális ötlet volt.

Egyúttal rámutatott arra is, hogy az utóbbi időben sokat fejlődött a hatalom taktikai érzéke. Rájött a Kádár-korszakban használt „szelep” módszerre, azaz bizonyos dolgokat (ellenzéki megmozdulásokat, megnyilvánulásokat) hagyni kell, ami egyben „levezeti a feszültségeket”. Ennek érdekében a kormány nemrég felfogadott egy brit céget, hogy átvegye a tömegekkel való bánásmód több száz éves angol tapasztalatát. Érdekes, hogy erről – igaz áttételesen – a Magyar Nemzetből értesültem. Ott számoltak be a Jerusalem Post-ban megjelent publicisztikáról, mely Izrael és Magyarország politikai helyzetének azonosságairól szólt. A szerző magyarországi tapasztalatairól számolt be, a Magyar Nemzet azonban (magyarul) csak a hazai politikai szájíznek megfelelő részeket ismertette. Én viszont elolvastam (angolul) az egész publicisztikát, benne azt a kitételt, hogy a budapesti kormány az országimázs erősítésére, és benne saját maga népszerűsítésére nemrég egy brit céget fogadott fel. (.....Hungary, which only recently hired the services of a British public relations firm to improve its image...)

Valószínűleg ennek (is) köszönhető, hogy a fent jelzett „elfogott levél”-nek álcázott vicces(?) számlának sem lett semmilyen következménye. Néhány ezer fércbukos csámcsogott rajta, kb. ugyanannyi „balos” károgott és bizonyságot érzett sejtésére. Oszt ennyi. A nagy média viszont nem kapta fel. A Médiatanács ugyancsak nem firtatta, pláne nem büntetett! Minek is tenné? Ilyen „vincenti” hülyéskedésre nem fognak ugrani. Hiszen, akkor kiderülne, hogy mennyibe is került valójában ez az impozáns fáklyás néma felvonulás, és ki állta annak cehjét. Aztán ily módon sikerült elhárítani azt az állandóan visszatérő baloldali vádat, hogy nincs szólásszabadság és a médiatörvény büntet. (még egy ártatlan viccnek szánt blogbejegyzést is).

Miközben a populista Orbán Viktor igen ügyesen használja ki és fel a nacionalizmusra felettébb fogékony népet. Ennek talán legszembetűnőbb megnyilvánulása volt, hogy a külvilág (elsősorban a Nyugat, azon belül is az EU) felé a kormány belföldi támogatottságát bizonyítani igyekvő nagyszabású megmozduláson a hazáért aggódó felvonulóknak vajon miért kellett elénekelniük, a Trianon után (1921-22) született Székely himnusz című dalt?

Mindezen gondolatokat egy „elfogott levél” váltotta ki bennem.

PS.
Ettől függetlenül feltűnt, hogy az elmúlt években a mindenkori ellenzék az „ellenséges tömegbázist” a nyugdíjasokban látta, látja legalábbis elemzőik ezt sugallták, sugallják. A Fidesz és vezetői „panelproli”-nak titulálták a nyugdíjasok többségét, hiszen lakásukat a Kádár-korszakban szerezték, vették. Ergo, a lakótelepi nyugdíjasok mind MSZ(M)P szimpatizáns, azaz „komcsi”. Néhány év alatt fordult a kocka, hiszen napjainkban a baloldali „elemzők” állítják, hogy a „Békemenet” részvevői nagytöbbsége nyugdíjas volt. Ergo, a nyugdíjasok ma már mind Orbán rajongók. Ki a fene érti ezt?

Végül két megjegyzés

1. Bármennyien tüntetnek, bárki vagy bármi ellen, vagy mellett, ettől a gazdaság (és annak megítélése) nem fog változni. Lásd a mumusként emlegetett Görögországot. Hiába vonulnak az utcára százezrek a kormány ellen (vagy mellett), attól még a gazdaság nem indul fejlődésnek, és az (állam)adósság nem fog csökkeni. Ezt nem akarja megérteni Orbán és csapata. Azt még a néppel egy (jó) darabig el lehet hitetni, hogy mindenért a „külső erők” (EU, IMF, EKB) a hibásak, ill. felelősek, elvégre a magyar népben élő mély nacionalizmus is azon alapszik, hogy „mi jók vagyunk, mégis mindig mindenki minket bánt”. De amikor már a saját bőrén, pénztárcáján, ill. a hasán érzi a helyzet rosszabbodását, akkor remélhetőleg gyorsan belátja majd, hogy vezetői letértek a jóléti társadalom felé haladó kapitalizmus útjáról. Ha nem, akkor jönnek az antikapitalista szélsőségek: a bolsevikok és a nácik. A nép pedig inkább választja majd a nemzetiszocialistákat, mint a nemzetközieket.

Orbánnak ideje lenne észrevennie, hogy akárhány hívét is mozgósítja (a "haza védelmébe"), attól még a kapitalizmus és az Unió alapszabályai nem fognak (meg)változni. Trükkjei átlátszóak, és azokat jól ismerik Brüsszelben, hiszen az olaszok már az euró bevezetésekor, a görögök pedig napjainkban játsszák ugyanazt el. Azzal, hogy a pillanatnyi mutatók megfelelnek az elvárásoknak, attól még a gazdaság nincs fejlődési pályára állítva. A megígért változtatások végrehajtásának elodázásáról nem is beszélve! Rossz volt látni (a világsajtóban - lásd videó!) a szimpátiatüntetéssel támogatóit maga mögött tudó magyar miniszterelnök sok mindent eláruló arcmimikáját, amikor az EU értésére adta: az Unió alapszabályaitól nem lehet eltérni, a gazdasági és pénzügyi előírásokat be kell tartani. Ez az a brüsszeli üzenet, amit a hazai vezetés és média nem akar a lakossággal közölni, értésére hozni. Erre talán a legjobb példa Orbán és Merkel újévi üzenete népének. Merkel szerint nehezebb lesz 2012, mint 2011 volt. Orbán szerint 2012 a remény éve lesz. Miközben a magyar miniszterelnök egy másik beszédében azt hangsúlyozta, hogy a magyar gazdaság a némethez van kapcsolva, annak függvénye. Ezen tessék elgondolkozni!

2. Orbán szerencséje, mely egyben az ország pechje, hogy nincs komoly, és erős ellenzék, de még alternatíva sincs a nyugati értelemben vett néppárti jobboldalon. A kialakult helyzetért mérhetetlen felelősség terheli a 2010-es parlamenti választáson csúfos vereséget szenvedett koalíciót. Különösen a pártját önkényesen szociáldemokratának elnevező (majd elhagyó) Gyurcsány Ferenc egykori miniszterelnököt. Ez a magát baloldalinak nevező társaság nemcsak a választást veszítette el, hanem tömegbázisát is. Sőt, ami még ennél is rosszabb: a baloldalba vetett hitet! Ennek okait kellene végre feltárni! Vajon mi okozta a lakosság oly nagymértékű elfordulását, és kiábrándultságát, hogy inkább az egyszer (98-02) már leszerepelt, és (el)bukott orbáni vezetést támogassa? A nacionalizmus valóban ilyen erős a Kárpát-medencében? Amit ilyen könnyen a maga oldalára tud állítani egy vérbeli populista szónok? Vicces (és lesújtó) volt nézni, ezekben a sorsdöntő napokban, amikor a média a tüntetéssel volt elfoglalva, Orbán meg Brüsszelbe készült, a volt miniszterelnök és párttársai a kereskedelmi csatornák szórakoztató (és egyben népbutító) műsorára (Vacsora csata) emlékeztető szerepre vállalkoztak, vagy inkább annak is amerikai változatára, a Feleségcseré-re. Ekkor eszembe jutott Mark Twain örökbecsű remekműve a "Koldus és Királyfi". Micsoda szenzációs valóság show-t lehetett volna készíteni, ha egy hétre Gyurcsányék lakást cserélnek? ;-)

Itt tartunk, az ország nagyon komoly társadalmi és gazdasági problémákkal küzd, a megmaradt ellenzék időnként az utcára vonul, a levitézlett vezetők pedig a nép közé vegyülve fényképeztetéssel töltik idejüket. Miközben Orbán Viktor tovább növeli támogatói táborát, mondván „ő jót akart, de lám a csúnya EU, meg IMF ezt megakadályozta. Most jönnek majd a megszorítások, amit ő eleve el akart kerülni. Ami hamarosan történni fog, (a megszorítások) nem az ő hibája!” És a nacionalizmusra épülő populizmus évekre magasba emeli a jelenlegi miniszterelnököt.