Rendszerváltók 1.
A címet a Népszabadságból, Ungváry Krisztiántól kölcsönöztem, a mottót is:
A Horn Gyula ki-nem-tüntetésével kapcsolatos megnyilvánulások arra utalnak, hogy a közvélemény-formálók nagy részének torz fogalmai vannak az MSZMP és Horn rendszerváltás körüli tevékenységéről.
Sőt, az ismert történész nevezett írása inspirált a rendszerváltás eddig elhallgatott vagy – tudtommal - le-nem-jegyzett folyamatának ismertetésére. Mert Ungváry-nak, ha másban nem, de abban tökéletesen igaza van: a közvélemény-formálók nagy részének torz fogalmai vannak a rendszerváltás körülményeiről, az odavezető útról, Horn Gyula szerepéről.
Néhány megállapítás Ungváry dolgozatában:
- "....Mintha a demokratikus ellenzék nem létezett volna! ...."
A Horn Gyula ki-nem-tüntetésével kapcsolatos megnyilvánulások arra utalnak, hogy a közvélemény-formálók nagy részének torz fogalmai vannak az MSZMP és Horn rendszerváltás körüli tevékenységéről.
Sőt, az ismert történész nevezett írása inspirált a rendszerváltás eddig elhallgatott vagy – tudtommal - le-nem-jegyzett folyamatának ismertetésére. Mert Ungváry-nak, ha másban nem, de abban tökéletesen igaza van: a közvélemény-formálók nagy részének torz fogalmai vannak a rendszerváltás körülményeiről, az odavezető útról, Horn Gyula szerepéről.
Néhány megállapítás Ungváry dolgozatában:
- "....Mintha a demokratikus ellenzék nem létezett volna! ...."
- ".....1956 forradalmárai szerintük ugyanazért a demokratikus szocializmusért küzdöttek, amelyért az 1989-es MSZMP. ...."
- "......Az MSZP politikusainak a rendszerváltásban betöltött kulcsfontosságú szerepe tagadhatatlan. 1990 elejéig ők határozták meg az eseményeket. ..."
És végül egy egész bekezdés, mely, mint látni fogjuk, teljes mértékben alátámasztja az eddig elhallgatott, le-nem-jegyzett történetet.
".......A magyar gazdaság állapotát jellemzi, hogy ebben az időszakban évi fél-egymilliárd márka nyugati hitelre volt szüksége a fizetőképesség és az ellátási színvonal megőrzése érdekében. Magyarország az 1980-as évek közepétől gazdasági értelemben a fő hitelező, az NSZK köldökzsinórján élt. Horn emlékirataiban maga is bevallja, hogy az NSZK pénzügyi segítsége nélkül "a magyar reformerők [értsd: az MSZMP], különösen az 1988-1989-es átalakulási szakaszban, nem maradhattak volna talpon." A hitelek nélkül Magyarországon azonnal 30 százalékos életszínvonal-csökkenés következett volna be, és ezt az MSZMP nem kockáztathatta meg. Ezek után az, hogy Németh Miklós és Horn Gyula "kiengedte" a keletnémet menekülteket, figyelembe véve, hogy biztosak lehettek a szovjetek csendes jóváhagyásában, nem nagylelkű gesztus, hanem minimálisan szükséges lépés volt politikai túlélésük érdekében...."
Ha a történésznek hinni lehet, akkor az egész 89-es kelet-európai fordulatot gyakorlatilag a nyugatnémeteknek, a nyugatnémet tőkének köszönhetjük nem csak mi, de az egész világ is. Hiszen, eszerint a kapitalista nagytőke „megvette”, eladósította az eredeti marxi elveknek amúgy is hátat fordító diktatúrákat, miközben megdöntötte, sőt megfordította azt a marxi tételt, miszerint a kapitalizmus (a burzsoázia) saját maga sírásója.
Én viszont úgy tudtam, tudom, hogy a fordulat nemzetközi szinten a Reagan-i blöffnek, a „csillagháború”-nak, no, meg az információs forradalomnak, az információk - egyének közti (PC, Internet) - szabad áramlásának köszönhető. E kettő törte meg a Szovjetunió imperialista hatalmát és törekvéseit.
Reagan felismerte, hogy a fegyverkezési (rakéta)versenybe a szovjet bele fog bukni. Hiszen, Moszkva képtelen annyit áldozni rá, hogy azt az amerikainál lényegesen alacsonyabb életszínvonalon tartott lakosság ne sínylené meg. Különösen egy olyan időszakban, amikor egy új generáció veszi át a hatalmat, egy jobb, boldogabb jövő reményében, élén Gorbacsovval, a glasznoszty és a peresztrojka meghirdetőjével. A fegyverkezési blöff-höz az amerikai elnök segítőtársra lelt Teller Edében, aki elhitette a világgal, hogy a csillagháború megnyeréséhez szükséges védelmi (rakéta) pajzs (SDI) megvalósítható. Már 1986-ban egy sajtótájékoztatón *** (igaz, kétértelműen, de) jelezték, hogy az egész blöff. A Szovjetunió felbomlását követően, 1991-ben pedig az USA leállt az SDI programmal.
A szovjetrendszer(ek) bukásához nagymértékben hozzájárult (a „csillagháborúval” szinte egy időben kezdődött) információs forradalom is. Gorbacsov és követői az 1986-os csernobili katasztrófa kezelésénél kaptak észbe, hogy a hírközlés monopóliuma (a hírek visszatartása, cenzúrázása), vagyis a gyors, pontos és hiteles beszámolók hiánya visszavág: saját magát, az országot, a népet teheti, teszi tönkre. Ekkor döbbenhettek rá egy nyílt(abb) társadalmi rendszer szükségességére. És, ekkor dönthettek úgy, hogy a szatellit államok szabadkezet kapjanak saját dolgaik kezelésére, rendezésére.
A Vasfüggöny megszűntetéséhez, ill. a keletnémetek kiengedéséhez vezető magyarországi eseményeket, fejleményeket – véleményem szerint – a kapzsiság, mohóság vezérelte. Vagy, ha úgy tetszik, az addigi életszínvonal fenntartásához szükséges pénz megszerzése. Mindenáron. Ehhez nagyban hozzájárultak a romániai események: Ceausescu falurombolása, a lakosság (el)menekülése. 1988-ban a Romániát elhagyók számát százezres nagyságra becsülték. A magyar kormány, állam és párt erre nem volt felkészülve. Hogyan is lehetett, mikor a „béketábor”-on belül ismeretlen fogalom volt a menekülés, a tiltott határátlépés. Arról nem is szólva, hogy államközi szerződések is biztosították a határsértők (azonnali) visszaadását. A romániai helyzet miatt azonban ennek a kötelezettségének a magyar állam és párt (MSZMP) nem tett eleget, és több okból is úgy döntött: a zöldhatáron érkezőket nem küldi vissza. Sőt, 1988. június 27-én Budapesten, a Hősök terén, közel százezres tömeg tüntetett a romániai falurombolás ellen. A szimpátiatüntetést az az MSZMP (és hatalom) engedélyezte, amely 10 nappal korábban, június 16-án, rendőrkordonnal zárta el ugyanezt a teret a Nagy Imre és társai kivégzésre emlékező néhány száz ember elől.
De ne vágjunk a dolgok elibe! A demokratikus ellenzék már régóta figyelte és szorgalmazta a menekültek helyzetének rendezését. A Beszélő Interneten fellelhető kronológiája szerint 1988. január 28-án a romániai menekültek magyarországi segítésére megalakul a Menedék Bizottság. Nem sokkal később, febr. 25-én a kormány tárcaközi bizottságot hoz létre, a Magyarországra érkező román állampolgárok megsegítésére. Majd júliusban hivatalosan közlik: az első félévben 6178 román állampolgár kért letelepedési engedélyt a magyar hatóságoktól. Támogatásukra a kormány alapot létesít. (érdemes megfigyelni a szóhasználatot: nem menedéket, hanem letelepedést(!) kértek)
A helyzet fokozatosan romlik, egyre többen érkeznek a határon túlról, ami abból is érzékelhető volt, hogy félévvel később, 1989. jan. 21-én Gál Zoltán belügyminiszter-helyettes bejelenti: Budapesten, továbbá 3 kelet-magyarországi településen állítanak föl menekülttáborokat a Romániából érkezők számára. (a szóhasználat megváltozott: nem befogadóállomásokat, hanem menekülttáborokat(!) állítanak fel)
1989. február 17-én a Nemzetközi Vöröskereszt papírjaival Szófiából Bécsbe repül, majd onnan Magyarországra érkezik az a 12 erdélyi, akik 1988 szeptemberében menekültek a szófiai magyar nagykövetségre.
És végül egy egész bekezdés, mely, mint látni fogjuk, teljes mértékben alátámasztja az eddig elhallgatott, le-nem-jegyzett történetet.
".......A magyar gazdaság állapotát jellemzi, hogy ebben az időszakban évi fél-egymilliárd márka nyugati hitelre volt szüksége a fizetőképesség és az ellátási színvonal megőrzése érdekében. Magyarország az 1980-as évek közepétől gazdasági értelemben a fő hitelező, az NSZK köldökzsinórján élt. Horn emlékirataiban maga is bevallja, hogy az NSZK pénzügyi segítsége nélkül "a magyar reformerők [értsd: az MSZMP], különösen az 1988-1989-es átalakulási szakaszban, nem maradhattak volna talpon." A hitelek nélkül Magyarországon azonnal 30 százalékos életszínvonal-csökkenés következett volna be, és ezt az MSZMP nem kockáztathatta meg. Ezek után az, hogy Németh Miklós és Horn Gyula "kiengedte" a keletnémet menekülteket, figyelembe véve, hogy biztosak lehettek a szovjetek csendes jóváhagyásában, nem nagylelkű gesztus, hanem minimálisan szükséges lépés volt politikai túlélésük érdekében...."
Ha a történésznek hinni lehet, akkor az egész 89-es kelet-európai fordulatot gyakorlatilag a nyugatnémeteknek, a nyugatnémet tőkének köszönhetjük nem csak mi, de az egész világ is. Hiszen, eszerint a kapitalista nagytőke „megvette”, eladósította az eredeti marxi elveknek amúgy is hátat fordító diktatúrákat, miközben megdöntötte, sőt megfordította azt a marxi tételt, miszerint a kapitalizmus (a burzsoázia) saját maga sírásója.
Én viszont úgy tudtam, tudom, hogy a fordulat nemzetközi szinten a Reagan-i blöffnek, a „csillagháború”-nak, no, meg az információs forradalomnak, az információk - egyének közti (PC, Internet) - szabad áramlásának köszönhető. E kettő törte meg a Szovjetunió imperialista hatalmát és törekvéseit.
Reagan felismerte, hogy a fegyverkezési (rakéta)versenybe a szovjet bele fog bukni. Hiszen, Moszkva képtelen annyit áldozni rá, hogy azt az amerikainál lényegesen alacsonyabb életszínvonalon tartott lakosság ne sínylené meg. Különösen egy olyan időszakban, amikor egy új generáció veszi át a hatalmat, egy jobb, boldogabb jövő reményében, élén Gorbacsovval, a glasznoszty és a peresztrojka meghirdetőjével. A fegyverkezési blöff-höz az amerikai elnök segítőtársra lelt Teller Edében, aki elhitette a világgal, hogy a csillagháború megnyeréséhez szükséges védelmi (rakéta) pajzs (SDI) megvalósítható. Már 1986-ban egy sajtótájékoztatón *** (igaz, kétértelműen, de) jelezték, hogy az egész blöff. A Szovjetunió felbomlását követően, 1991-ben pedig az USA leállt az SDI programmal.
A szovjetrendszer(ek) bukásához nagymértékben hozzájárult (a „csillagháborúval” szinte egy időben kezdődött) információs forradalom is. Gorbacsov és követői az 1986-os csernobili katasztrófa kezelésénél kaptak észbe, hogy a hírközlés monopóliuma (a hírek visszatartása, cenzúrázása), vagyis a gyors, pontos és hiteles beszámolók hiánya visszavág: saját magát, az országot, a népet teheti, teszi tönkre. Ekkor döbbenhettek rá egy nyílt(abb) társadalmi rendszer szükségességére. És, ekkor dönthettek úgy, hogy a szatellit államok szabadkezet kapjanak saját dolgaik kezelésére, rendezésére.
A Vasfüggöny megszűntetéséhez, ill. a keletnémetek kiengedéséhez vezető magyarországi eseményeket, fejleményeket – véleményem szerint – a kapzsiság, mohóság vezérelte. Vagy, ha úgy tetszik, az addigi életszínvonal fenntartásához szükséges pénz megszerzése. Mindenáron. Ehhez nagyban hozzájárultak a romániai események: Ceausescu falurombolása, a lakosság (el)menekülése. 1988-ban a Romániát elhagyók számát százezres nagyságra becsülték. A magyar kormány, állam és párt erre nem volt felkészülve. Hogyan is lehetett, mikor a „béketábor”-on belül ismeretlen fogalom volt a menekülés, a tiltott határátlépés. Arról nem is szólva, hogy államközi szerződések is biztosították a határsértők (azonnali) visszaadását. A romániai helyzet miatt azonban ennek a kötelezettségének a magyar állam és párt (MSZMP) nem tett eleget, és több okból is úgy döntött: a zöldhatáron érkezőket nem küldi vissza. Sőt, 1988. június 27-én Budapesten, a Hősök terén, közel százezres tömeg tüntetett a romániai falurombolás ellen. A szimpátiatüntetést az az MSZMP (és hatalom) engedélyezte, amely 10 nappal korábban, június 16-án, rendőrkordonnal zárta el ugyanezt a teret a Nagy Imre és társai kivégzésre emlékező néhány száz ember elől.
De ne vágjunk a dolgok elibe! A demokratikus ellenzék már régóta figyelte és szorgalmazta a menekültek helyzetének rendezését. A Beszélő Interneten fellelhető kronológiája szerint 1988. január 28-án a romániai menekültek magyarországi segítésére megalakul a Menedék Bizottság. Nem sokkal később, febr. 25-én a kormány tárcaközi bizottságot hoz létre, a Magyarországra érkező román állampolgárok megsegítésére. Majd júliusban hivatalosan közlik: az első félévben 6178 román állampolgár kért letelepedési engedélyt a magyar hatóságoktól. Támogatásukra a kormány alapot létesít. (érdemes megfigyelni a szóhasználatot: nem menedéket, hanem letelepedést(!) kértek)
A helyzet fokozatosan romlik, egyre többen érkeznek a határon túlról, ami abból is érzékelhető volt, hogy félévvel később, 1989. jan. 21-én Gál Zoltán belügyminiszter-helyettes bejelenti: Budapesten, továbbá 3 kelet-magyarországi településen állítanak föl menekülttáborokat a Romániából érkezők számára. (a szóhasználat megváltozott: nem befogadóállomásokat, hanem menekülttáborokat(!) állítanak fel)
1989. február 17-én a Nemzetközi Vöröskereszt papírjaival Szófiából Bécsbe repül, majd onnan Magyarországra érkezik az a 12 erdélyi, akik 1988 szeptemberében menekültek a szófiai magyar nagykövetségre.
1989. február 28-án pedig már Horn Gyula külügyi államtitkár a Romániában élő magyar nemzetiségek súlyos helyzetére hívja fel a figyelmet az ENSZ Emberi Jogok Bizottságának genfi ülésén.
Tíz nap múlva, 1989. március 10-én nyilvánosságra hozzák az MSZMP KB cselekvési programját. A dokumentumban a párt elhatárolja magát a korábbi vezetés hibáitól, és állást foglal a jogállam, az alkotmányos többpártrendszer, a szabad választások és a koalíciós kormányzat megteremtése mellett.
Majd egy szűkszavú bejegyzés a Beszélő Krónikájából:
1989. márc. 17. Magyarország csatlakozik az ENSZ menekültügyi konvenciójához.
A demokratikus ellenzék krónikása majd csak július végén jegyez le menekültügyi eseményt, de ez már a keletnémetekről szól.
Érdekes, a hazai történetírás, történészek, krónikások, egykori ellenzékiek és rendszerváltók kifelejtenek, vagy tán – ki tudja miért? - szándékosan elhallgatnak néhány lényeges dolgot, eseményt, ami talán megvilágítaná Horn Gyula és az akkori párt- és államvezetés valódi szerepét a Vasfüggöny megnyitásában.
.
folyt. (ha lejjebb görgeted, vagy kattints)
.
.
***
The name "Star Wars" is probably the most damaging thing that has ever happened to the program. It conveys the wrong impression, and has been an important tool for Soviet disinformation. (teljes szöveg)
A „csillagháború” elnevezés talán a legkárosabb dolog, ami a programmal történhetett. Rossz benyomást kelt, és fontos eszköze lett a szovjet dezinformálásnak.
Dr. Gerold Yonas, az ISD program ügyvezető igazgatóhelyettese.
A „csillagháború” elnevezés talán a legkárosabb dolog, ami a programmal történhetett. Rossz benyomást kelt, és fontos eszköze lett a szovjet dezinformálásnak.
Dr. Gerold Yonas, az ISD program ügyvezető igazgatóhelyettese.
posted by Pocakos at 4:45 PM
0 Comments:
Post a Comment
<< Home