Piszkos politika
Egy kis Bush ellenes eszmefuttatást olvasok „Előre, keresztény katonák” címmel, az opednews.com most vasárnapi (aug. 05.) számában. A jövő évi elnökválasztásra készülve, igazán nem meglepő, hogy az ellentábor, az amerikai baloldal, a demokraták hívei, odamondogatnak a jobboldalnak. Így van ez a világon mindenütt. Vérmérséklettől függően. Ez a cikk azonban messziről indít. Legalábbis elsőre úgy tűnik. Egészen a második világháborúig nyúl vissza, amikor Pearl Harbor (japán) megtámadásakor (1941. december 6.) a szerző 11 éves volt, és azt sem tudta – amerikai létére - , hogy hol van ez a város. Aztán teenager fejjel a híradókból lassan ráébred milyenek is a nácik. Különösen megrázóak számára a koncentrációs táborokról készült háborúvégi filmkockák, tudósítások. Majd a nürnbergi per, amire nagyon büszke volt, elvégre hazája (US) igazságot szolgáltatott, megvédte a demokráciát, a szabadságot stb.
Évek múltán szabályosan sokkolta a szerzőt, amikor tudomására jutott, hogy 1948 és 1952 között az Egyesült Államok csaknem félmillió „displaced” (hontalan, „félreállított”) európait fogadott be, akik közül az egykori aktív nácik és kollaboránsaik beutazását, letelepedését csak az első két évben utasították el. 1950-től aztán fokozatosan lekerültek a tiltólistáról. Ilyen volt például a „Balti Légió” tagjai elleni tiltás feloldása. Csak később derült ki, hogy a „Balti Légió” elnevezés valójában a Balti(kumi) Waffen SS-t takarja.
Ezt a változást az amerikai politikában a hidegháborúval magyarázzák. A CIA-nál úgy látták, hogy a kommunizmus elleni leghatékonyabb harc az egykor jól szervezett (kelet-)európai szélsőjobboldali egyének beszervezése és bevetése. Az évek folyamán, ezekből a priuszos emberekből verbuválták a különféle nemzetiségi csoportok vezetőit országszerte. Az igazi botrány akkor tört ki, amikor egy kis washingtoni hetilap, a Washington Jewish Week, 1988-ban megírta: (az idősebb) Bush választási kampányának stábjában egykori nácik, ill. náci kollaboránsok vannak. Pontosabban, az etnikai csoportok szavazatszerzését szervező republikánusok soraiban kompromittált személyek találhatók. Például a románoknál egy volt vasgárdista. Idősebb Bush és csapat hamar felismerte a „problémát”, és dobta a megnevezett, leleplezett(?) támogatókat. Köztük az etnikai szavazatszerzés koordinátorának „jobbkezét”, a magyar Pásztor Lászlót, aki valamikor nyilas párttag volt, amiért a magyar népbíróság két év börtönre ítélte. Ezt le is töltötte, majd az 1956-os forradalom leverése után az Egyesült Államokban telepedett le.
A republikánusok, ill. Bush (család) ellen írt cikk keltette fel érdeklődésemet Pásztor László iránt. A net-en elég szép irodalma van munkásságának, no persze elsősorban negatív értelemben, hiszen neve és „fiatalkori botlása” különösen a demokraták körében népszerű. Sőt, mint látható, ilyenkor, választások idején, mint valami adut (vagy lerágott csontot?) dobják be a köztudatba. Hála az Internet-nek, néhány igen érdekes dolgot találtam Pásztor Lászlóval kapcsolatban. 1956-ban a győri forradalmi tanács elnöke volt, és azóta természetesen számtalan amerikai (magyar és kormányzati) szervezet tagja. Aztán kutakodásom váratlan fordulatot kapott.
A Népszabadság 2002 őszén, azaz a szocialisták kormányra kerülése után félévvel, adta hírül: „Orbán laudációját egykori nyilas tartotta”. A bukott miniszterelnököt Amerikában kitüntették a Kommunizmus Áldozatai Emlékalapítvány Truman-Reagan-díjával, aminek átadására nem ment el, de mint olvasható az igazi szenzáció nem ez a tény volt, hanem a lauditáció tartója. A baloldali sajtó rendesen rátámadt Orbánra, és felkapta a Magyarországon nem igazán ismert Pásztor Lászlót. A „kampányban” kivette részét az És is, egy 1989-ben Kanadában publikált terjedelmes írásban mutatta be a nyilas múltját nem tagadó amerikait – 2002-ben! Az igazi meglepés azonban csak ezután ért. Kezembe került Bush elnök meghívója Andrew Vajna Szabadság, szerelem (Children of Glory) című filmjének Fehérházi bemutatójára tavaly októberben, az 56-os forradalom 50. évfordulóján. Nos, érdemes végigolvasni a névsort. Ugyanis az elnöki vetítésre és vacsorára hivatalos volt Pásztor László is.
Évek múltán szabályosan sokkolta a szerzőt, amikor tudomására jutott, hogy 1948 és 1952 között az Egyesült Államok csaknem félmillió „displaced” (hontalan, „félreállított”) európait fogadott be, akik közül az egykori aktív nácik és kollaboránsaik beutazását, letelepedését csak az első két évben utasították el. 1950-től aztán fokozatosan lekerültek a tiltólistáról. Ilyen volt például a „Balti Légió” tagjai elleni tiltás feloldása. Csak később derült ki, hogy a „Balti Légió” elnevezés valójában a Balti(kumi) Waffen SS-t takarja.
Ezt a változást az amerikai politikában a hidegháborúval magyarázzák. A CIA-nál úgy látták, hogy a kommunizmus elleni leghatékonyabb harc az egykor jól szervezett (kelet-)európai szélsőjobboldali egyének beszervezése és bevetése. Az évek folyamán, ezekből a priuszos emberekből verbuválták a különféle nemzetiségi csoportok vezetőit országszerte. Az igazi botrány akkor tört ki, amikor egy kis washingtoni hetilap, a Washington Jewish Week, 1988-ban megírta: (az idősebb) Bush választási kampányának stábjában egykori nácik, ill. náci kollaboránsok vannak. Pontosabban, az etnikai csoportok szavazatszerzését szervező republikánusok soraiban kompromittált személyek találhatók. Például a románoknál egy volt vasgárdista. Idősebb Bush és csapat hamar felismerte a „problémát”, és dobta a megnevezett, leleplezett(?) támogatókat. Köztük az etnikai szavazatszerzés koordinátorának „jobbkezét”, a magyar Pásztor Lászlót, aki valamikor nyilas párttag volt, amiért a magyar népbíróság két év börtönre ítélte. Ezt le is töltötte, majd az 1956-os forradalom leverése után az Egyesült Államokban telepedett le.
A republikánusok, ill. Bush (család) ellen írt cikk keltette fel érdeklődésemet Pásztor László iránt. A net-en elég szép irodalma van munkásságának, no persze elsősorban negatív értelemben, hiszen neve és „fiatalkori botlása” különösen a demokraták körében népszerű. Sőt, mint látható, ilyenkor, választások idején, mint valami adut (vagy lerágott csontot?) dobják be a köztudatba. Hála az Internet-nek, néhány igen érdekes dolgot találtam Pásztor Lászlóval kapcsolatban. 1956-ban a győri forradalmi tanács elnöke volt, és azóta természetesen számtalan amerikai (magyar és kormányzati) szervezet tagja. Aztán kutakodásom váratlan fordulatot kapott.
A Népszabadság 2002 őszén, azaz a szocialisták kormányra kerülése után félévvel, adta hírül: „Orbán laudációját egykori nyilas tartotta”. A bukott miniszterelnököt Amerikában kitüntették a Kommunizmus Áldozatai Emlékalapítvány Truman-Reagan-díjával, aminek átadására nem ment el, de mint olvasható az igazi szenzáció nem ez a tény volt, hanem a lauditáció tartója. A baloldali sajtó rendesen rátámadt Orbánra, és felkapta a Magyarországon nem igazán ismert Pásztor Lászlót. A „kampányban” kivette részét az És is, egy 1989-ben Kanadában publikált terjedelmes írásban mutatta be a nyilas múltját nem tagadó amerikait – 2002-ben! Az igazi meglepés azonban csak ezután ért. Kezembe került Bush elnök meghívója Andrew Vajna Szabadság, szerelem (Children of Glory) című filmjének Fehérházi bemutatójára tavaly októberben, az 56-os forradalom 50. évfordulóján. Nos, érdemes végigolvasni a névsort. Ugyanis az elnöki vetítésre és vacsorára hivatalos volt Pásztor László is.
.
Érdekes, a magyar médiában, különös tekintettel a baloldali sajtóra, és kormányra, most senki sem kifogásolta az egykori nyilas jelenlétét.
posted by Pocakos at 2:08 AM
0 Comments:
Post a Comment
<< Home