Sunday, July 24, 2016

München - ámokfutás 2016. július 22


Megpróbálom „emberközelbe” hozni 2016. július 22-ét, amikor a müncheniek példát mutattak a világnak egy kivételes vészhelyzet megoldására.

Meglehetősen meleg péntek délután (16:00 óra körül) az Olympiapark-nál (Winzererstr.) nyitott ablak mellett szunyókáltam. Szinte folyamatos szírénázásra riadtam fel. Biztos valahol (a közelben) tűz van. vagy valami súlyos karambol – volt az első gondolatom. A szírénázás azonban csak nem akart csitulni, sőt, mintha fokozódott volna. Aztán helikopterek zúgása egészítette ki környezetem szokatlan, szűnni nem akaró zaját. Már a számítógép előtt ültem, amikor megláttam: „Schießerei im OEZ” – azaz lövöldözés az Olympia Einkaufszentrum-ban. Ez a bevásárlóközpont volt az első Münchenben (és talán egész Németországban), amit a müncheni olimpia idején építettek, igaz, akkor még „Pressestadt” (sajtóközpont) volt a neve, majd átalakították egy „mozgólépcsős”, üzletekkel teli bevásárlóközponttá („tiszta Amerika”). A 70-es években csodájára jártunk, és megmutatása a Magyarországról jövő vendégek állandó programpontja lett.

Ma már egy a sok közül az ilyen jellegű bevásárlóközpontok sorában.

A lövöldözést az emberek nem tudták mire vélni. Ellentétben a hazai találgatásokkal, a müncheniek elsősorban a helyszín elhagyásával foglalkoztak, valamint a rászorulók megsegítésével voltak elfoglalva. A magyar „social media” (mi ez magyarul?), pedig ontotta a hülyeségeket. Rögtön a „migráns” témát vették elő, és Merkel kancellár bukását jósolták.

„….Nem kétséges, hogy a dzsihadisták akcióznak Münchenben, több helyszínen is, ahogy a rendőrségi jelentések állítják. Liberális széplelkek, látjátok hová vezet a menekültek ajnározása? Merkelnek annyi….”   
(Hirschler Richárd, a hvg egykori főszerkesztője a Facebook-on)

Majd megszólaltak a Münchenben (rövid ideje) élő magyarok is, ugyancsak a HVG Facebook oldalán.

Már a cím is hisztéria-, pánikkeltő volt ("Blokád alatt a város” – magyarok Münchenből). Nem volt „blokád alatt a város”! A hatóság (élén a rendőrség, mentők, tűzoltóság) a helyzet ura volt. Az első perctől azt tették, amit ilyenkor - jobb helyeken - tenni kell. Lezárni a környéket, megakadályozni a tettesek elmenekülését, ugyanakkor biztonságba helyezni a lakosságot, hiszen az (ártatlan) emberélet a legfontosabb.

A rendőrség felszólította a lakosságot, hogy maradjon otthon, a lakás biztonságot nyújt. Nyilvános helyeket (ahol sok ember megfordulhat) – saját érdekükben – kerüljék. A tettesről, tettesekről semmi felvilágosítást nem adtak! Nagyon helyesen! Így sikerült elkerülni a gyűlöletkeltésre alkalmas rémhírek terjesztését (esetleg lincselést). Persze így is sok „falsch Alarm” került a híradásokba, elsősorban a „social media” miatt. Erre hamarosan a rendőrség is rájött, és felkérte a Facebook, de különösen a Twitter használóit, hogy tartózkodjanak a blödségek terjesztésétől. Sajnos a hivatalos hírközlőszervek is  benyalták ezeket az alaptalan információkat. Például a nagy hírcsatornák is átvették, hogy lövöldözés volt a Stachus-nál (ez München abszolút Belvárosának egy népszerű tere (Karlsplatz), sőt az Isartor-nál, a turisták közkedvelt helyén a Hofbräuhaus -nál is).

Eleinte három tettest kerestek. Mint kiderült ez félreértésen alapult. Ugyanis csak egy tettes volt, egy (vaktában) lövöldöző 18 éves fiú. A másik két tettestárs elmélete azon alapult, hogy a lövöldözés helyszínén több szemtanú is állította, hogy két fiatal beugrott egy kocsiba és villámgyorsan elhajtottak. Már sötétedés volt, mire rájuk találtak, mint kiderült baromi megijedtek a lövöldözéstől, azonnal autóba szálltak és elhajtottak a helyszínről. Ez tűnt fel és lett gyanús néhány szemtanúnak.

A hatóságok – a lakosság élete érdekében! – azonnal leállították a teljes városi tömegközlekedést. Blokád nem volt, viszont valóban leállt a közlekedés, mely ugyancsak a lakosság érdekében történt. Ismerősöm mesélte, hogy fia a lövöldözés közelében volt, majd gyalog indult el haza. Éjjel háromra ért vissza családjához. Másvalaki arról mesélt, hogy nemcsak a pályaudvarokat ürítették ki (ezt már idén szilveszterkor is megtette a müncheni rendőrség), de a vonatokat sem engedték be a pályaudvarokra.  Általában valamelyik elővárosi állomásig közlekedtek, onnan a család, a rokonság autóval vitte haza szeretteiket. Akiknek erre nem volt lehetőségük, azoknak a Német Vasutak (DB) hálókocsit bocsátott a rendelkezésükre, hogy az éjszakát legyen hol eltölteniük. Többen vadidegeneket engedtek be a lakásukba, étellel, itallal kínálva várták a „tiszta levegőt”. Csak pozitív visszajelzésekről lehetett hallani. Természetesen a lövöldözés helyszínén lévők félelmét és tapasztalatait nem lehet semmivel összehasonlítani, viszont a lakosság és a hatóság együttműködése példa nélküli volt. München és Bajorország jól vizsgázott ebben a vészhelyzetben.

Külön kiemelték a rendőrségi szóvivő teljesítményét, aki „pókerarccal” minden kérdésre szakszerű és korrekt választ adott, miközben végig kerülte a tettesre, ill. az indítékára való utalást. Feltűnő volt, hogy ezt a témát a hatóságok kerülték. A hírügynökségek csak találgattak: „terrortámadással vagy ámokfutással” állunk szemben?  Magányos tettes vagy szervezett támadás áll a vérfürdő mögött?  Éjfél után tartotta a müncheni (bajor) rendőrség az első sajtótájékoztatót, ahol egy magányos tettest neveztek meg: egy 18 éves német-iráni fiatalembert. A papa iráni, jól beszél németül, taxi vállalkozása van, tiszteletben álló helyi üzletember. Csak a másnapi (déli) sajtókonferencián közölték hivatalosan, hogy magányos tettesről van szó, politikai indíték nincs, és IS (Iszlám Állam) kapcsolat sincs. A házkutatás alapján arra következtettek a nyomozók, hogy a norvég tömeggyilkos (Anders Behring Breivik ) tettét tanulmányozta a müncheni fiú. Ami még mindig rejtély: honnan volt fegyvere? Mi több, honnan szerzett 300 db töltényt a borzalmas tömegmészárláshoz?

Az élet szombat-vasárnapra visszatért a megszokott, normális kerékvágásba. Mindenki dicséri a hatóságokat és a lakosság együttműködését. Például felkérték az okostelefonálókat, hogy videó felvételeiket küldjék be a rendőrségnek, ami alapján segíthetik a nyomozást, a történtek rekonstruálását.  Van azért előnye is ennek az új technikának, ellentétben a „social media” megbízhatatlanságával.

Münchenben különben nem ez az első ilyen eset. 1972-ben érte a várost és vezetését az első szervezett terrortámadás az olimpia ideje alatt. Akkor nem voltak felkészülve, olyannyira, hogy még azt sem tudták ki a felelős a helyzet mielőbbi rendezéséért: a város (München), a tartomány (Bajorország) vagy Bonn (a szövetségi hatóságok). A tapasztalatot, és segítséget felajánló izraelieket azzal utasították el, hogy nem akartak nemzetközi „bonyodalmat”. Azóta felállítottak egy központi (szövetségi) terrorelhárító szervezetet (GSG9). Helyi (müncheni) szinten is sok változás történt, különösen az 1980. szeptember 26-án Oktoberfest-en történt bombarobbantást követően, ahol egy neonáci robbantotta fel magát egy sajátkészítésű bombával. 13 ártatlan áldozattal együtt.
 
 

 

 

3 Comments:

Blogger Rozália László said...

Köszönöm a korrekt tájékoztatást.

6:26 PM  
Anonymous Szalay Dániel said...

Érdekes volt olvasni, köszi Pocakos!
Dani

11:19 PM  
Blogger Cserba Jànos said...

Dear Stephen, koszonom a részletes és érdekes kiegésziitéseket. Kivételesen vagy egy gondolat bnn, mivel nm értek egyet: a rendorség valoban szuper-professzionàlis volt - s ebbe még az is belefér, ha az elkoveto mégiscsak terrorista szàndékkal kovette el a tettét - màskulonben honnan lett volna fegyvere, ebben a kivàlon ellenoorzott
orszàgban? - de ezt a rendorség, egyébként nagyon helyesen nem tette volna kozzé.... Sokkal konyebb a kapcsolatok feltàràsa és a tovàbbi nyomozàs, ha a rendorség "titokban" dolgozhat tovàbb az ugyon.... én legalàbb is iigy érzem... Udvozlettel, J

7:47 AM  

Post a Comment

<< Home