Iránytévesztés

Előzmény

Még tavaly, a médiatörvénnyel kapcsolatos 2010. december 28-án írt Gondolataimra e-mail-t kaptam az alábbi szöveggel:

".........köszönöm a blogbejegyzést, elolvastam.
Ami azt illeti, hogy még nem tudjuk, hogyan fogják alkalmazni: a neten már terjed egy dokumentum (mellékelem) a Tilos Rádió elleni eljárásról. Először azt hittem, paródia...
Engedelmeddel felírtalak a Szól a rádió... csoportba, ahol ezt is találtam. Ha nem akarsz tag lenni, iratkozz le nyugodtan. ..........."

Elolvastam a mellékelt dokumentumot, majd kedves ismerősömnek a következő választ küldtem:

"........köszi! Őszintén, nekem is volt egy kis fenntartásom (talán provokáció?, lejáratás?, stb. )
aztán megláttam a hírszerzőn. Gondolom, ez bizonyítja a hitelességet.
Nagyon gondolkozom, hogy eljuttatom Gézának, - csak egy picit bonyolult, mert ő nem internetezik......... (márciusban lesz 84 éves)
A fércbukra való feliratkozásomat ugyancsak köszönöm........."

Egyszerűen nem tudtam elhinni, hogy ilyen idióta legyen egy komoly, állami hivatal, a Nemzeti Média és Hírközlési Hatóság (NMHH). Méghogy idióta, de pénzfecsérlő is, az adófizetők pénzén eszement tanulmányokat készít, abszolút felesleges fordítást rendel meg, mely “szimbólum” rendszerében köszönő viszonyban sincs az eredeti angol szöveggel. Ráadásul egy olyan médiatörvényre hivatkozóan, ami napokon belül (tavaly decemberi hír!) érvényét veszti. Agyrém! Itt jegyzem meg, a Tilos Rádiót nem hallgatom, sohasem hallgattam, ezért róla véleményt nem tudok mondani. Csak azt a szöveget ismerem, amit az interneten kaptam és, amit a Médiahatóság megküldött a szóban forgó rádióállomásnak. De erről, már részletesen beszámoltam Itt a Tilos, hol a Tilos címmel.

.

A jelen

.

Mint fentebb jeleztem, a Tilos kapcsán egy (média szaktekintély) barátom jóvoltából, tagja lettem a “....Szól a rádió...” fércbukos csoportnak. Aztán egy “lájkolással” feliratkoztam az “Egymillióan a magyar sajtószabadságért” ugyancsak fércbukos web-oldalra, mert számomra a sajtószabadság szent. És mindenekelőtti és feletti. Ahogy az, az (ENSZ) Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozátából ídézve, amolyan küldetésnyilatkozatként, ki volt írva a Szabad Európa Rádió müncheni előcsarnokában.

“Everyone has the right to freedom of opinion and expression; this right includes freedom to hold opinions without interference, and impart information and ideas through any media regardless of frontiers"

.

(Mindenkinek joga van a szabad véleménynyilvánításhoz, ez a jog magában foglalja a befolyás nélküli véleményt, valamint információk és eszmék továbbítását bármely közlési (média) formában (állam)határokra tekintet nélkül.)

.

Ennek szellemében követtem, és követem az eseményeket. Csak később derült ki számomra, hogy egyik fércbukos csoport sem az, aminek látszik, vagy mondja magát. A “...Szól a rádió.....” lassan átalakult egy Mong Attila fan clubbá, majd az Orbán kormány ellenes főleg nemzetközi sajtóanyagok gyűjtőközpontjává. Az időközben több, mint 60 ezer támogatót jegyző “....Egymillióan a magyar sajtószabadságért...” ugyancsak az orbáni politika ellenzőinek fóruma lett, nem pedig az egyetemes sajtószabadság védelmezőinek (népes) tábora.

A hazai médiából gyakorlatilag semmi (hiteles) konkrétumot nem lehetett megtudni. Csak az állandó vádaskodás és cenzuráért kiáltás volt a jellemző, anélkül, hogy a lakosságot tételesen, pontokba szedve tájékoztatták volna: miről szól a médiatörvény, mi benne a rossz, és miért? Hogy valami nem stimmel(t), az egyértelmű volt már az elején, csak az nem volt világos, hogy mi? Közben a külföld, elsősorban az EU is elmarasztalóan írt a magyarországi eseményekről. Nehéz volt eligazodni, hiszen a törvényt Karácsony előtt a 2/3-os (Fidesz többségű) parlament megszavazta, majd Orbán Viktor miniszterelnök, pártelnök ország-világ előtt kinyilatkoztatta: “esze ágában sincs a törvényen változtatni”. Aztán nagy hirtelenjében (stikában, Szilveszter napján, munkaszüneti napon!) a köztársasági elnök kézjegyével ellátta, és ezzel hatályba léptette a sokat vitatott törvényt.

.

Alig telt el két hét az “esze ágas” orbáni kinyilatkoztatástól, amikor a magyar miniszterelnök, mint az EU soros elnöke, az Unió vezetőivel történt megbeszélését követően külföldi újságírók előtt Budapesten hirtelen megváltoztatta addigi határozott állaspontját, és kijelentette: “Ha az Európai Unió szükségesnek ítéli a médiatörvény megváltoztatását, akkor azt elfogadjuk”. Érdekes módon ez a szemléletváltozás senkinek sem tűnt fel, nem lett belőle vezető hír, vagy csak szimpla közröhej. Helyette továbbfolyt és folyik az iszapbírkózás.

A “.....Szól a rádió...." csoportban már rég nem a rádió (azonbelül Mong Attila elnémulása) a lényeg. A műsorvezetéstől eltiltott újságíró protestáló akciója, időközben mártirt csinált belőle azáltal, hogy a Fidesz (OV) ellenesek felkarolták. Már rég nem róla szól a tiltakozás, amibe rendesen beszált a magát “antifa”-nak nevező szélsőbalos társaság, akik még mindig a Komintern egykori elveit hirdetik és követik az “antifasizmus” szándékosan félrevezető elnevezése mögött. Részletekbe nem bocsátkozom, viszont a téma iránt érdeklődők figyelmébe ajánlom: Simon Wiesenthal “náci-vadász” volt, és nem fasiszta-vadász.

Azért egy megjegyzés erejéig. Ellátogattam az antifa-hungary honlapjára, ahol szerzők, szervezők, a honlap “gazdái”, fenntartói természetesen nincsenek nevesítve. Csak annyit tudható meg a “Rólunk” című ismertetőben, hogy

“....Ez a többnyelvű internetes webhely (http://antifa-hungary.blogspot.com/) a magyarországi szélsőjobb legújabb kori erősödését, a fasizálódás tendenciáját dokumentáló magyar és külföldi írások, fotók, videók gyűjteménye....”

A legfrissebb bejegyzés most vasárnapi (január 09.), és többek közt ez olvasható:

“.....a Magyar Rádióból botrányos körülmények között eltávolították a baloldali és liberális újságírók nagy részét, leváltottak főszerkesztőket, megszüntették műsoraikat. 1994.03.11.-én több ezren tüntettek a Rádió épületénél az elbocsájtások miatt. Következő hónapban 2x2 órás figyelmeztető sztrájkot tartottak a Rádió dolgozói, Csúcs László alelnök a megmozdulás jogellenességének megállapítására bírósági eljárást indított.......”

Kéretik tudomásul venni: a jelenlegi helyzet teljesen más(!), bármennyire is szeretné egy kis, politikailag elkötelezett csoport a "kísért a múlt" analógiát sugallani a nagy nyilvánosságnak. Mong Attila, felelőssége teljes tudatában vállalta tettét és annak (lehetséges) következményét, amiből egyesek szemében mártírként kerülhet ki. Arról nem is szólva, hogy az egyéni, önkéntes, ill. önkényes akciókat, tiltakozásokat sehol sem tűrik meg (a szabad világban), ha az az "állami", "közszolgálati" szférában történik. Ezeknél az intézményeknél a protestálásra ott vannak az érdekvédelmi szervek, szervezetek (pl. üzemi tanács, szakszervezet, újságíró szövetség stb.), valamint a támogató civil szervezetek, esetleg a spontán összeverődő szimpatizánsok. Máskülönben az ott dolgozó egyéni akciója legfeljebb munkaügyi problémához vezet(het).

Ezért hisztérikus hecc-kampány jelleget kezd ölteni a 1994-es eseményekre való utalás, azzal összehasonlítás. Különben bájos a “baloldali és liberális” jelző használata az antifa részéről. Ez épp olyan kódolt szóhasználat, mint napjainkban a “konzervatív”, amely lefedi a teljes jobboldalt, a szélsőtől a középig, sőt, talán még a "baloldal-ellenességet" is. Úgy látszik a jelenlegi hatalom sikeresen alkalmazza a Komintern-nél már jól bevált összemosási technikát. (minden, ami náci-ellenes, az “antifasiszta” volt, ill. lett, minden, ami jobboldali, az mára “konzervatív" lett). Ugyancsak feltűnő, hogy a magyarországi szovjetrendszer idején elterjedt “nép” jelzőt, előtagot (népbíróság, népköztársaság, Népstadion, népnevelés, stb.) napjainkban felváltotta a “nemzeti” előtag, jelző. Igaz, náci Németországban is szinte minden “Volk” (nép) volt. Gondolom kevesen tudják, hogy egyházat is alapított a náci diktatúra “Volkskirche” néven. Ma is valami hasonló reneszánszát éljük, amikor minden “nemzeti”, épp úgy, mint Gömbös Gyula miniszterelnöksége idején. Szinte bohózatba illő, ahogy az APEH-ből, egyik napról a másikra NAV lett. Miközben ismét Nemzeti Sportuszoda lett, a margitszigeti Hajós Alfréd Nemzeti Sportuszoda. De, ez már más téma.

A magyar (érdekes, ez nem nemzeti) médiatörvény elleni hazai tiltakozás azonban egyre jobban "pártossá" kezd válni. Az Orbán szimpatizánsok, a Gyurcsány-, és baloldal-ellenesek körében is szerveződnek a törvény “csakazértis” támogatói, anélkül, hogy fogalmuk lenne mit is kifogásolnak mások, beleértve a külföldi médiát is, amelyek az egyetemes szólásszabadságot, ill. annak hiányát kérik számon. Ugyanakkor kishazánkban már nem az egyetemes szólásszabadság áll a középpontban, hanem piti belpolitikai harc kezd kialakulni. Az “....Egymillióan a magyar sajtószabadságért...” csoport sem "tiszta". A szervezők, alapítók kilétét homály fedi, ugyanakkor úgy látom, érzékelem: ez a csoport is elindult a politika felé, annak ellenére, hogy a web-oldal fenntartói nem kívánnak egyetlen párttal sem közösséget vállalni. Legalábbis így hirdetik magukat, ha rendezvényről, megmozdulásról van, vagy lenne szó. Sok embert megtévesztenek ezzel. Engem is. Lelkesedésem alább hagyott, amióta egy petíció kering a net-en, amellyel könnyen összetéveszthető ez a több mint félszázezer fős sajtószabadságot támogató csoportulás. A kiáltvány már csak azért is elgondolkoztató, (és nevetséges), mert a honlapon ez olvasható:


Tisztelt Álnéven Beírogatók!

Ahogy a fenti lista gyarapszik, úgy növekszik azok száma is, akik szeretnék, hogy kezdeményezésünk komolytalanná váljon. Utóbbiakat szeretném tájékoztatni arról, hogy az oldal közösségének átlagos intelligenciaszintje magasabb annál, hogy ezeket a próbálkozásokat értékelje. Felelőtlen beírásaik ráadásul komoly következményekkel járnak, ugyanis IP címük ill. proxy szervereik adatai alapján feljelentést teszünk az ügy fajsúlyának függvényében internetszolgáltatójuknál ill. az illetékes szerveknél. Ezzel együtt bejegyzéseiket a legrövidebb idő alatt töröljük, így hatékony eredményt ezzel a módszerrel nem érnek el. Próbálkozzanak mással, javaslom, hogy egyéb közösségi tevékenységben fejlesszék kreativitásukat.

Üdvözlettel:
az oldal fenntartója


Igen, így: “az oldal fenntartója”. Tehát egy nevét elhallgató “fenntartó” tiltakozik, és fenyegeti az álnéven beírókat !!! Mindez a demokrácia és a sajtószabadság nevében és érdekében......

Amúgy, meg butaság a pártokat kizárni egy ilyen mozgalomból, pedig a névtelen “fenntartó”(k) tüntetésre való felhívásából ez tűnik ki, miközben a Magyar Demokratikus Charta is csatlakozásra szólít fel. Csak zárójelben, azért az elgondolkoztató, hogy egy olyan tekintélyes szervezet, csoportosulás, mint a Charta, támogat egy névtelen, személytelen felhívást. Vagy tán mégis ismert a web-oldalt "fenntartó" neve, kiléte?

.

Nyugaton, ha széleskörű közfelháborodás miatti társadalmi összefogásra kerül sor, akkor nem névtelenek, hanem “nagy nevek” vezetik az "akciókat", amelyhez csatlakoznak a pártok, a szakszervezetek (pl. nyomdászok, tv. rádió, internet technikusok stb.), a szakmai szövetségek, kamarák, stb., valamint a polgári, civil szerveződések. Ezzel szemben Magyarországon, pontosabban Budapesten Orbán (meg Szalai AM) szidásában merül ki a protestálás, - meg, hogy kinek van több támogatója a fércbukon: OV-nek, vagy a "sajtónak". Kivülről nézve, ez gyerekes, mi több, nevetséges.

Persze, fel kell lépni a sajtószabadság védelmében! De nem így! Eleve hiányoznak a nagy nevek, a "húzóerő", akikre odafigyelnek az emberek. Arról nem is beszélve, hogy senki sem ismeri, hogy Orbánon és Szalain kivül valójában mi ellen is tiltakozunk? Az újságoknak nem üres oldallal, hanem a konkrét problémákkal (törvénypontokkal) kellene tele lenniük, hogy mindenki lássa: mi a baj, mi a rossz? Elvégre a 200 oldalas törvényt senki sem olvasta, (vagy nagyon kevesen), és még senkit sem büntettek meg a törvényre hivatkozva. Sőt, épp hallom, hogy a Tilos Rádió elleni eljárást is megszüntették. Akkor mi a francért tiltakoznak? Különben Orbán is erre játszik, és kivárja, amig az "ügy" lecsendesedik. A nyugati média is idővel rájön, hogy nincs hatás, eredmény. Mitől is lenne, amikor már rég nem az egyetemes sajtó- és szólásszabadságról van szó, hanem belpolitikai harcról. Ha sokáig "nyomják" a szöveget, az olvasók belefáradnak. Konstatálják, hogy Mo.-on valami nem jó, nincs rendjén, és kész. Az EU meg majd kivizsgálja. Ha hibát találnak benne, akkor azt az Orbán-kormány korrigálni fogja. A gyakorlati alkalmazás pedig még távol van, csak az EU-elnökség után várható.

.

Ettől függetlenül, meglepő, hogy egyetlen "nagy név" sem állt még ki, ill. fel a médiatörvény aggályos pontjai ellen. Kornai cikkének sincs igazi visszhangja, - nem beszédtéma. Igaz, ő nem politikus, nem alkotmányjogász, “csak” egy sokat látott és tapasztalt, elismert közgazdász, akinek gondolataira, írására érdemes (lenne) odafigyelni. Viszont hol vannak a "nagy" elemzők? Lengyel, Tölgyessy, Kéri, Hankiss, stb. - mindenki kussol. Konrád is csak egy peticiót irt alá. Kertész ugyancsak hallgat (lehet, hogy jobb is?) - szóval nem látom a valódi összefogást, kiállást, felháborodást.

Egyre inkább az a gyanúm kezd beigazolódni, hogy ez az egész téma a hazai társadalmat, a köznépet, nem érdekli. Orbán Viktor kiváló taktikus, a populizmus példátlan ügyes művelője. Hatalomra kerülése óta csak olyan témákhoz nyúlt (eddig), amelyek az utca emberét, a “kisembert”, annak “zsebét” közvetlenül nem érinti. A kormány eddigi intézkedései a lakosság körében az oly népszerű “fizessenek a gazdagok” romantikus (és egyben populista) szlogen jegyében történtek. A multik különadóval sújtása, vagy a kilakoltatási moratórium meghosszabbítása még a (szélső)baloldalon is helyeslésre talál(t) (lásd TGM elemzései). A kilakoltatási moratóriummal a bajba jutott devizahiteleseket is “lecsendesítették”. Ügyes húzás! A kormánynak egy fillérjébe sem került! Hiszen, nem azt mondta, hogy átvállalja a törlesztést, vagy annak egy bizonyos részét, százalékát, de azt sem, hogy a bankok egy időre fagyasszák be a követelésüket, vagy fix átváltási árfolyamon számítsák a törlesztést. Nem, semmi konkrétum, csak egy remek “beetetés”, amit a jónép konstatál.

Hasonlót érzek a médiatörvénnyel kapcsolatban is. Hiszen az “ellenállás” valójában nem is a sajtószabadságról, ill. annak korlátozásáról szól, hanem a pénz körül forog. A hatalom borzasztó magas büntetési tételeket helyezett kilátásba, anélkül, hogy a “bűn”-t, a büntetendő cselekedetet konkrétan és pontosan körülírta volna! Ez a (lét)bizonytalanság az igazi, és valódi mozgató rugója ennek a nagy szólamokat hangoztató felháborodásnak.

Mindebből a jónép semmit sem érez, amíg a hatalom központilag nem korlátozza a nagy nézettségű (giccs) műsorokat, és helyettük népnevelő, pardon nemzetnevelő programokkal elő nem áll. A nyomtatott sajtót meg úgyis politikai érdeklődése szerint olvassa a jónép. Ha olvassa, hiszen a példányszámok igencsak csökkennek, kivéve a pletykalapoké. Ráadásul a mostani felháborodást a nagy többség nem érzi a magáénak, hiszen még senkit sem büntettek meg (látványosan). Ergo, a nép, az istenadta nép, nem fog az utcára vonulni! Ezzel tisztában van Orbán is. Viszont, ellenzői még mindig nem fogták fel, hogy más módszerekkel kell(ene) a jelenlegi hatalom ellen fellépni. Olyannal, amihez egy tömegbázist valóban fel lehet(ne) építeni. Azonban ez, egyelőre várat magára.

.

Az utóbbi napok személyes tapasztalai. A “...Szól a rádió...” nevű fércbukos csoport figyelmét felhívtam a Népszabadságban megjelent, meglehetősen megdöbbentő című cikkre. “Túl sok a zsidó” hirdeti a főcím, majd kiderült, hogy a Die Welt-ben megjelent egyik írásról van szó, aminek viszont nem ez volt az eredeti címe! A Die Welt cikke, egy magyarországi (német) intézet bezárással fenyegető körülményeit taglalja: Gyakran gondolok Budapestre (Ich denke oft an Budapest) címmel, ami egy nagysikerű német film címe volt az 50-es években (Gyakran gondolok Piroskára - Ich denke oft an Piroschka). A csoporthoz tartozó nol-os munkatárs hozzászólásaiban antiszemita észjárásra jellemzően támadott. Antisztemita észjárásnak nevezek minden olyan hazugságot, amit hihetően próbál eladni terjesztője. A háttérben azonnal beindultak az engem gyűlölő “antifasiszta” erők, akik szerint én nyilas és/vagy CIA-ügynök vagyok, mert a SZER-nél dolgoztam. Mong Attila, mint csoportvezető e-mailben közölte:

“....Többen panaszkodtak a csoportban,hogy kezdenek elszaporodni a nem médiával kapcsolatos posztok,többek között ilyen volt néhány a tieid közül is. Kérlek tartsd tiszteletben a csoport játékszabályait. A csoport a médiával és a médiatörvénnyel foglalkozik, nem politikai vitafórum.....”

Először meglepődtem a közleményen, hiszen a Népszabadság cikkéből nem derül ki egyértelműen, hogy az inkriminált címet (“Túl sok a zsidó”) a nol adta, vagy az MTI, amely hírforrásnak van megjelölve. Ezért is hívtam fel rá a figyelmet a médiával és a médiatörvénnyel kapcsolatban. De hamar megértettem, hogy kikkel is állok szemben. Azóta csak időnként olvasom e csoportban közölteket, legutóbb pl. Mong Attila bejegyzése arról szólt, hogy ő bizony nem megy el az idei Újságíróbálra.

Mindezektől függetlenül, a Süddeutsche Zeitungból tudtam meg, hogy valójában mit gondolnak Magyarországon a hozzáértők, mi az, ami valóban felháborító ebben a médiatörvényben, és az EU mit kifogásol(hat), ha a magyarországi (háttér) helyzetet (is) ismeri. ("Amiről a külföldi média hallgat...." - blogbejegyzés az SZ nyomán - kattints rá!)

.