Itt a Tilos, hol a Tilos?

Úgy kezdődött, hogy médiatörvénnyel kapcsolatos 2010. december 28-án írt Gondolataimra e-mail-t kaptam az alábbi szöveggel:

".........köszönöm a blogbejegyzést, elolvastam.
Ami azt illeti, hogy még nem tudjuk, hogyan fogják alkalmazni: a neten már terjed egy dokumentum (mellékelem) a Tilos Rádió elleni eljárásról. Először azt hittem, paródia...
Engedelmeddel felírtalak a Szól a rádió... csoportba, ahol ezt is találtam. Ha nem akarsz tag lenni, iratkozz le nyugodtan. ..........."

Elolvastam a mellékelt dokumentumot, majd kedves ismerősömnek a következő választ küldtem:

"........köszi! Őszintén, nekem is volt egy kis fenntartásom (talán provokáció?, lejáratás?, stb. )
aztán megláttam a hírszerzőn . Gondolom, ez bizonyítja a hitelességet.
Nagyon gondolkozom, hogy eljuttatom Gézának, - csak egy picit bonyolult, mert ő nem internetezik......... (márciusban lesz 84 éves)
A fércbukra való feliratkozásomat ugyancsak köszönöm........."

Egyszerűen nem tudtam elhinni, hogy ilyen idióta legyen egy komoly, állami hivatal, a Nemzeti Média és Hírközlési Hatóság (NMHH). Előrebocsátom, a Tilos Rádiót nem hallgatom, sohasem hallgattam, ezért róla véleményt nem tudok mondani. Viszont hírét a médiából ismerem. Sokat olvastam róla, pontosabban a botrányairól. Ha ezek nem lettek volna, ma sem tudnám, hogy egyáltalán létezik ez a néhány száz budapesti által hallgatott adó, amelynek múltja sokkal nagyobb, mint jelene. Hiszen a Tilos volt az első közösségi rádió, amely kalózadóként lett ismert a rendszerváltást követően, 1991-ben.

A rádió nevét a Medgyessy-kormány idején, 2003 végén, 2004 elején jegyeztem meg, amikor médiajelentések szerint Szenteste a Barangó nevű műsorvezető élő adásban részegen kijelentette: „A legszívesebben kiirtanám az összes keresztényt.” A Rádió vezetése hiába kért bocsánatot a történtekért, és azonnali hatállyal kirúgta a műsorvezetőt, az ügyből országos botrány lett. A Honfoglalás 2000 nevű szervezet által meghirdetett demonstráción a Tilos elnémítását követelve szólalt fel a Magyarok Világszövetsége elnökhelyettese is.

Majd újabb tüntetést következett, ahol elégedték az izraeli zászlót. Már csak az akkori politikai nevek miatt is érdemes felidézni az egykori jelentéseket, amelyekből kiderül: nincs törvényi szabályozása (és megbüntetése) a külföldi zászlóégetésnek! (kérdés: azóta már van?).

Majd az utójáték 2004. január végén, amikor a zászlóégetéssel vádolt tüntető azzal védekezett, hogy egy ismeretlen személy cukorkának látszó tablettával (kábítószerrel vagy valamilyen gyógyszerrel) kínálta meg, aminek hatása alatt cselekedett, és ezért nem emlékszik arra, hogy mi történt vele.

Ekkor, illetve ennek kapcsán jegyeztem meg egy életre a Tilos Rádió nevét.

A mostani hatósági magyarázat és indoklás is teljes mértékben beleillik ebbe az abszurd történetbe, hiszen ha elfogadjuk, hogy létezik olyan cukorka vagy annak látszó tabletta, ami az utcán (spontán) az izraeli zászló égetésére serkent, akkor az, az indoklás is helyálló lehet, hogy legalább egy 16 éven aluli magyar gyerek található a Tilos Rádió hallgatói között, aki első hallásra tökéletesen érti az afro-amerikai helyi kiejtésű angol szlenget.

Mivel a pozitív (think positive!) gondolkodás híve vagyok, rögtön átfutott agyamon, hogy ezzel a „felhívás nyilatkozattételre” című és dokumentált levéllel a Hatóság (NMHH) bebizonyította: valójában a Horn-kormány idején megalkotott és elfogadott 1996-os törvény is tökéletesen megfelel a büntető és nevelő célnak, hiszen a szorgos hivatalnokoknak a 2010. dec. 21. előtti törvénnyel is elérhető (volt) az otrombaság távol tartása a serdülőktől. Elvégre a csatolmány ékesen bizonyítja, hogy a hatályos törvények és bírói állásfoglalások alapján is el lehet járni a törvénysértő média ellen, ha alapos és színvonalas érveléssel, azaz kemény munkával törekszik erre az illetékes hivatal.

A történet azonban itt nem ér véget. A Hatóság ugyanis nem tudott beletörődni abba, hogy az Internet világában pillanatok alatt szétcincálták és nevetségessé tették a Tilos Rádiót elmarasztaló (esetleg figyelmeztető?) hivatalos irományt. A NMHH megpróbált visszavágni és közleménnyel igyekezett komolyságot adni butaságának. Ez a közlemény aztán végképp közröhej tárgyává tette a szervet. Már csak azért is, mert egy szemfüles blogger kiderítette: a hatósági felhívás szövege vészesen hasonlít, mi több (részben) megegyezik a Petőfi Rádió (MR2) honlapján az előadóról olvasható bemutatóval.

Ennek ellenére és tudatában a Hatóság tovább magyarázta a megmagyarázhatatlant. EU jogrendre hivatkozik, és közben amerikai (US) Legfelsőbb Bírósági döntéssel példálódzik. Agyrém! De ez még mind semmi! Azt, az amerikai döntést, ítéletet, ill. jogszabályt, ami az inkriminált dal lejátszását csak este 22:00 óra után engedélyezi az Egyesült Államokban, tavaly (2010) júliusban egy amerikai fellebbviteli bíróság hatályon kívül helyezte.

.