Magánlevél médiaügyben
Egy régi ismerősöm magánlevélben fejtette ki véleményét a médiatörvénnyel kapcsolatban. Engedélyével közkinccsé teszem.
"........A média törvénnyel és a diktatúra kockázatával kapcsolatos vitátokra reagálva szeretném az alábbiakban röviden összefoglalni az észrevételeimet.
Először is meg kell mondanom, hogy már vagy másfél évtizede egyáltalán nem olvasok semmiféle újságot.
A rendszerváltás idején szokásom volt, hogy egyszerre megvettem tucatnyi különböző irányzatú újságot, mindegyiket elolvastam, és összehasonlítottam, hogy mit írnak ugyanazokról a dolgokról.
Az eredmény megdöbbentő volt. Előfordult például, hogy egy tömegdemonstrációról az egyik újság azt írta, hogy 5 ezer volt a résztvevők száma, a másik szerint pedig 200 ezer.
Mivel sok eseményt én magam is személyesen megnéztem, többek között például még a kendermagos tüntetőket és ellentüntetőket is lefényképeztem, azt kellett megállapítanom, hogy nálunk nincs korrekt hírközlés. Mindenki manipulál, csúsztat, elhallgat, meghamisít, ahogyan az érdekei diktálják.
A sajtószabadság azon kevesek kizárólagos privilégiuma, akik rendelkeznek pár milliárdos tőkével ahhoz, hogy legyen saját tulajdonú újságjuk, rádiójuk, esetleg még TV csatornájuk is, ahol azt közölnek, amihez éppen a kedvük szottyan, vagy ami elősegíti az üzleti vagy politikai érdekeiket. Ez a jövőben is így lesz, függetlenül attól, hogy mi áll a média törvényben.
Példaként említhető, hogy a Bős-Nagymaros-Dunakiliti projekttel kapcsolatban 20 év óta hülyítik a közvéleményt hamis információkkal, és amikor a közelmúltban egy nemzetközileg elismert szaktekintély szerette volna közzétenni az álláspontját, egyetlen újság sem volt hajlandó közölni az írását, még fizetett hirdetés formájában sem.
Ami egy esetleges diktatúra lehetőségét illeti, ilyesmire is legfeljebb akkor kerülhet sor, ha akad olyan tőkés csoport, amely hajlandó egy ilyen megoldást finanszírozni.
Az a szerencsétlen kizsákmányolt melós pedig , aki 10-12 órát robotol éhbérért egy multináci cégnél, túlóra díj nélkül, és közben még a WC-re sem mehet ki, csak főnöki engedéllyel, nem fogja azon törni a fejét, hogy melyik paragrafussal nem ért egyet a média törvényben.
Egyébként ha rajtam múlna, olyan média törvényt szövegeznék, amely csak két paragrafusból állna.
Az első paragrafus azt mondaná ki, hogy nem szabad hazudni.
A második pedig azt, hogy nem szabad köztörvényes bűnözőket népszerűsíteni, nekik reklámot csinálni.
Abszurd dolognak tartom ugyanis, hogy például egy baltás gyilkos tiszteletdíjat kapjon azért, mert hajlandó a TV-ben részletesen elmesélni, hogyan vert agyon egy idős házaspárt. ........"
Tuesday, December 28, 2010
Sound of silence
Tuesday, December 21, 2010
"........A média törvénnyel és a diktatúra kockázatával kapcsolatos vitátokra reagálva szeretném az alábbiakban röviden összefoglalni az észrevételeimet.
Először is meg kell mondanom, hogy már vagy másfél évtizede egyáltalán nem olvasok semmiféle újságot.
A rendszerváltás idején szokásom volt, hogy egyszerre megvettem tucatnyi különböző irányzatú újságot, mindegyiket elolvastam, és összehasonlítottam, hogy mit írnak ugyanazokról a dolgokról.
Az eredmény megdöbbentő volt. Előfordult például, hogy egy tömegdemonstrációról az egyik újság azt írta, hogy 5 ezer volt a résztvevők száma, a másik szerint pedig 200 ezer.
Mivel sok eseményt én magam is személyesen megnéztem, többek között például még a kendermagos tüntetőket és ellentüntetőket is lefényképeztem, azt kellett megállapítanom, hogy nálunk nincs korrekt hírközlés. Mindenki manipulál, csúsztat, elhallgat, meghamisít, ahogyan az érdekei diktálják.
A sajtószabadság azon kevesek kizárólagos privilégiuma, akik rendelkeznek pár milliárdos tőkével ahhoz, hogy legyen saját tulajdonú újságjuk, rádiójuk, esetleg még TV csatornájuk is, ahol azt közölnek, amihez éppen a kedvük szottyan, vagy ami elősegíti az üzleti vagy politikai érdekeiket. Ez a jövőben is így lesz, függetlenül attól, hogy mi áll a média törvényben.
Példaként említhető, hogy a Bős-Nagymaros-Dunakiliti projekttel kapcsolatban 20 év óta hülyítik a közvéleményt hamis információkkal, és amikor a közelmúltban egy nemzetközileg elismert szaktekintély szerette volna közzétenni az álláspontját, egyetlen újság sem volt hajlandó közölni az írását, még fizetett hirdetés formájában sem.
Ami egy esetleges diktatúra lehetőségét illeti, ilyesmire is legfeljebb akkor kerülhet sor, ha akad olyan tőkés csoport, amely hajlandó egy ilyen megoldást finanszírozni.
Az a szerencsétlen kizsákmányolt melós pedig , aki 10-12 órát robotol éhbérért egy multináci cégnél, túlóra díj nélkül, és közben még a WC-re sem mehet ki, csak főnöki engedéllyel, nem fogja azon törni a fejét, hogy melyik paragrafussal nem ért egyet a média törvényben.
Egyébként ha rajtam múlna, olyan média törvényt szövegeznék, amely csak két paragrafusból állna.
Az első paragrafus azt mondaná ki, hogy nem szabad hazudni.
A második pedig azt, hogy nem szabad köztörvényes bűnözőket népszerűsíteni, nekik reklámot csinálni.
Abszurd dolognak tartom ugyanis, hogy például egy baltás gyilkos tiszteletdíjat kapjon azért, mert hajlandó a TV-ben részletesen elmesélni, hogyan vert agyon egy idős házaspárt. ........"
Kapcsolódó anyagok
A média a demokrácia lakmusz-papírja
Tuesday, December 28, 2010
Sound of silence
Tuesday, December 21, 2010
Labels: médiatörvény
posted by Pocakos at 9:36 AM
0 Comments:
Post a Comment
<< Home