Tuesday, June 10, 2014

Tisza István, aki 100 éve indította el az első világháborút




Hallgattam, majd olvastam a miniszterelnök szoboravató ünnepi beszédét és fenntartásaim vannak történelmi ismereteiről. Mivel Tisza István helye és szerepe a magyar és nemzetközi történelemben valahol (egészen) másutt van. Amit a történelemkönyvek nélkül is tud, ismer a magyar földi halandó. Tisza volt a kényszermagyarosítás éllovasa. Azt hitte, mi több vallotta, hogy ha a hadseregben és az államigazgatásban csak magyar nevű, hangzású személyek vállalnak tisztséget, akkor statisztikailag bizonyítható, hogy Magyarország lakosságának (nagy) többsége (ős)magyar. Ez a gondolkodás vezetett erőszakos halála után a fajvédelem terjedéséhez, mely végülis az antiszemitizmussal párosulva igencsak rossz irányba vitte a XX. század első felének magyar történelmét. Nem véletlen, hogy az első Tisza-szobor felállítását Gömbös Gyula szorgalmazta, aki a 20-as évek végére belátta, hogy a “zsidó nagytőke” nélkül az ország el van veszve. Ezért a szoborállítás jó apropónak tűnt Tisza tragikus halálát mártírságnak, a gyilkosságot pedig a “judeo-bolsevizmus” bűnének beállítani. Különben Orbán is erre építette fel pünkösdhétfői beszédét. Csak arról feledkezett meg jelenlegi miniszterelnökünk, hogy az első világháborút megelőző 50 esztendő, a Kiegyezést követő békeidőszak, Magyarország aranykora volt, amit még Tisza István sem tudott elrontani.

Tisza, mint a munkásmozgalmak egyik legnagyobb ellensége vonult be a történelembe. Nem a “baloldaliság”, hanem a munkásmozgalmak elnyomója. Híres, hírhedt cselekedetei közé tartozik, amikor a MÁV alkalmazottak, dolgozók (mintegy 40 ezer ember) sztrájkját úgy verte le, hogy vezetőit letartóztatta, majd valamennyi MÁV alkalmazottat behívta katonának, mondván a MÁV állami vállalat, és a kormány szavatolja a zavartalan tömegközlekedést és áruszállítást. A katonaköteles korú vasutasoknak így a munkamegtagadás szóba sem jöhetett. Mindez 1904. áprilisában, Tisza belügyminisztersége idején történt, amikor bosnyák katonákat is vezényelt Budapestre a vasutasok ellen. Az országos vasutassztrájkot támogatták a nemzetiségek is. Zágrábban a horvát szimpátia-tüntetés leverésének halálos áldozata is volt. Aradon román és magyar parasztok tüntettek a sztrájkolók mellett. Bécsben pedig már az a hír járta, hogy forradalom van Pesten. A sztrájk különben veszélyeztette II. Rákóczi Ferenc hamvainak hazaszállítását. 1912-ben pedig belelővetett a Váci úti munkások tömegébe, akik általános sztrájkot hírdettek és tömegtüntetést szerveztek Tisza István és a parlamenti erőszak ellen, valamint az általános válaszójogért. Ez volt a híres, hírhedt május 23-i “vérvörös csütörtök” (4 halott és közel 160 sebesült).

Az általános választást is ellenezte, sőt olyan törvényt hozott, mely alapján az ellenzéket ki lehetett tiltani az országgyűlésből. Az egyik ellenzéki képviselő (Kovács Gyula) az újságírói karzatról ugrott le és háromszor rálőtt az akkor épp házelnöki tisztet betöltő Tisza Istvánra. Nem találta el, a golyók nyomai ma is látszanak. Tisza párbajozott több képviselővel, többek között Károlyi Mihállyal is.

Erőszakos halála szinte természetes következménye lett politikájának. Ő volt az, aki valójában elindította az első világháborút. A trónörökös Ferenc Ferdinánd a Monarchia modernizálást szorgalmazta, és a dualizmust (osztrák-magyar) trializmussá kívánta átalakítani, azaz a cseheknek is a magyarokhoz hasonló jogokat adni. Emlékeztetőül: a gyűlőlt (katolikus) Habsburg-ház fejét, I. Ferenc Józsefet, a csehek sohasem koronázták meg királyuknak. Ellentében a magyarokkal, akik a Kiegyezés alkujában elfogadták azt az embert Magyarország királyának, aki 18 évvel korábban (1849, október 6.) kivégeztette az első felelős magyar miniszterelnököt.

Tisza látta és tudta, hogy Magyarország szét fog esni, hiszen az ország lakosságának csak a fele vallotta magát magyarnak. (lásd 1910-es népszámlálás). Ha a Monarchián belül a csehek is ugyanazt a jogokat fogják élvezni, mint a magyarok, ráadásul Bosznia-Hercegovina mellé Szerbia is (erőszakos úton, de) a Monarchia része lesz, a magyarok aránya jelentősen rosszabb, kisebb lesz. Ezért terjesztette a hazai propaganda (a mai orbánival egyetemben), hogy Ferenc Ferdinánd “nem szerette a magyarokat”. Érdekes, amikor 1914-ben Bécsbe érkezett a trónörökös elleni szarajevói halálos merénylet híre, többen Tiszát vélték gyanítani felbújtónak. Talán ez is közrejátszott, hogy a magyar miniszterelnök végül rábólintott a Szerbia elleni háborúra. Tisza belátta, a Monarchia nélkül (Nagy-)Magyarországon nem lehet a magyar dominanciát fenntartani.

Ugyanazok végeztek vele, akiket a magyar miniszterelnök előzőleg a halálba küldte. Azok a frontszolgálatosok, akiknek elegük volt a háborúból, a királyért és császárért való esztelen öldöklésből. Minden gyilkosság és önbíráskodás elítélendő, így Tisza erőszakos halála is, amiből aztán előnyt próbált kovácsolni a feudális magyar elit. A népszerűtlen miniszterelnök halála, aki háborúba vitte az országot, aki elnyomta a munkásmozgalmakat, aki nem adta meg az általános választójogot, aki hallani sem akart a földreformról, azaz az ország modernizálásáról, egycsapásra a háborút vesztett, levítézlett arisztokrácia szimbóluma, és egyúttal mártírja lett.  Tragikus halála és emléke nagyon jól jött a félfeudális Magyarország fenntartásához, amihez a  kor szellemének megfelelően a Hitler által megfogalmazott “judeo-bolsevista” veszély rémképe ugyancsak jól passzolt. Sajnos, ez a “vörös veszély”, a “komcsizás” kezdi uralni a jelenlegi hazai politikát is, és Orbán cselekedetei vészesen kezdenek hasonlítani Tisza cselekedeteire. Tessék elolvasni Tisza István életrajzát, mondjuk a német nyelvű wikipedia-ban, ahol külföldi szemmel értékelik az egykori magyar miniszterelnök tettei, politikáját. Különösen a magyarországi szlovákok és svábok elleni fellépését, elnyomó intézkedéseit, kényszermagyarosítási kísérleteit.

A maga korában Tisza István közel sem volt olyan “pozitív hős”, mint ahogyan azt a magyar történelemben igencsak járatlan jelenlegi miniszterelnök újraavató beszédében állította. A nagyvilág szemében az első világháborút az Osztrák-Magyar Monarchia robbantotta ki, pont 100 esztendővel ezelőtt, amikor Tisza István volt Magyarország nemigazán népszerű miniszterelnöke.


Megjegyzés  (2014.06.11. 10:25)


Egy olyan embernek állít emléket (és dicsér!) a jelenlegi kormány és annak vezetője, Orbán Viktor, valamint hívei, aki százezrek (ha nem milliók!) értelmetlen haláláért felelős! Ezt azért kívánom külön megjegyezni, mert kaptam magánban emlékeztetőt, hogy Tisza István volt az egyetlen, aki ellenezte a háborút a Koronatanács ülésén. Ez igaz. Csakhogy nem a pacifizmusa vezette a "jóembert", hanem az eszeveszett nacionalizmusa! Attól tartott, hogy (a harmatgyenge) Szerbia legyőzésével a magyarok rovására megnő a szlávok száma a Monarchián belül, és könnyen megvalósulhat a Tisza által gyűlőlt trónörökös, Ferenc Ferdinánd, álma, aki az osztrák–magyar dualizmust, germán(osztrák)-magyar-szláv trializmussá kívánta átalakítani. No, meg tartott attól is, hogy ha a szerbek segítségére sietnek az oroszok, abból sok jó nem sül ki. Valójában Tisza világosan látta Trianont, Magyarország területi felbomlását. De nem egy kompromisszumra törekedő államférfi volt (mint azt később Gömbös, most meg Orbán próbálja beállítani), hanem egy fafejű nacionalista, aki mindenáron meg akarta tartani (és elnyomni!) a Kárpát-medence sok nemzetiségű (Nagy-)Magyarországát. Végül, 1914. július 14-én (a Koronatanácson) "beadta a derekát" miután a németek jelezték, hogy feltétel nélkül támogatják a Monarchiát a "szlávok ellen". Erről már nem szólt a reklamáló ismerősöm, akinek megjegyzése oly tipikus a jelenlegi hazai mentalitásra és mélymagyar gondolkodásra. Igen, a rengeteg ember (katona) halálát, majd pedig az ország megszállását, és végül Trianont Tisza Istvánnak köszönhetjük.

A Horthy korszakot is megszégyenítő jelenlegi orbáni antikommunista kurzus propagandája nem riad vissza a történelemhamisítással is felérő tények elhallgatásától.


Labels: , , , , ,

3 Comments:

Blogger Cserba Jànos said...

Dear Stephen, Koszonom a kor osszefuggéseit kivàloan elemzo, nagyon objektiv iràst! és bàr egyàltalàn nem akarom Biszku ugyét védeni, de érdekes: Biszkut az 57 évvel ezelotti sortuzért bortonbe kuldik, Tiszànak a vérvoros csutortokért szobrot àllitanak...
J.

9:31 AM  
Blogger rás said...

A kiegészítő megjegyzéssel együtt alapos és igaz elemzés Tisza politikai pályájáról. Valóban nem akarta a háborút - éppen azért, amit írtál -, de a hadüzenet után fenntartás nélkül képviselte és megszemélyesítette a háborús politikát. Ezért lett 1918-ra az ország leggyűlöltebb politikusa. Egyetlen ellenvetésem az írásoddal szemben: igazságtalannak tartom a Gömbössel való párhuzamban megbúvó antiszemita vádat. Tisza soha nem volt fajvédő, Tisza elvakult nacionalista volt.

9:19 PM  
Blogger Pocakos said...

rás: kösz az észrevételt, tényleg figyelmetlenül, rosszul fogalmaztam. Javítottam.

10:17 PM  

Post a Comment

<< Home