A média a demokrácia lakmusz-papírja

Az Interneten követtem és követem a még hatályba sem lépett új médiatörvény körüli vitákat. Fura egy dolog. Már egy féléve annak, hogy a Fidesz júniusban benyújtotta törvénytervezetét, amelyhez még decemberben, az utolsó pillanatokban is érkeztek módosító javaslatok, elsősorban a kormányzópárt tagjai részéről. December 21.-ére virradóra aztán elfogadta a magyar parlament. A benne foglaltak csak január elsejétől alkalmazhatók, de már megszavazása napján beindult az ellenzők tiltakozása annak ellenére, hogy egyetlen ítélet sem született az új törvény megszegői ellen. Hogyan is születhetett volna, mikor a törvény még életbe se lépett. Hogy azt hogyan, és miképpen fogják alkalmazni, senki sem tudja. Mindenesetre az látszik, hogy egy csomó vitatható rész van benne. Például nincs konkrétan meghatározva, hogy mi számít „bűn”-nek, ill. „bűnügy”-nek, amiknek közlési ideje a híradók terjedelmének 20 százalékánál nem lehet több. Vajon egy terrortámadásról is csak a híranyag 20 százaléka foglalkozhat pénzbírság nélkül? A zenei rádiók esetében pedig a műsoridő legalább 35 százalékában magyar zenéket kell sugározni. Vajon egy operákra specializált komolyzenei adó honnan fog előteremteni annyi magyar operát, hogy a műsorideje több mint egyharmadát kitöltse vele? Az igazi problémát azonban a pénzbírságok nagysága okozza, az, ami valójában elrémiszti és protestálásra készteti (elsősorban) a tollforgatókat.

Bevallom, nem olvastam, nem ismerem ennek az új médiatörvénynek a hivatalos és teljes szövegét. Az Interneten sem találom, pedig ott közzé kellene tenni. Csak egy (aránylag részletes) ismertetés olvasható a magyarország.hu kormányzati hírportálon (kattints rá!) .

Ugyanakkor nyugati hírforrások szinte azonnal jelezték, hogy az új médiatörvény megengedi a nemrég sebtében létrehozott Médiatanácsnak, hogy pénzbírsággal sújtsa a magánpublikációkat és az internetes oldalakat abban az esetben, ha azok közléseit nem találja „kiegyensúlyozott”-nak.

(Das Gesetz erlaubt es dem kürzlich geschaffenen Medienrat, gegen private Publikationen und Internetseiten Geldbußen zu verhängen, falls die Berichte beispielsweise für unausgewogen erachtet werden. - Focus )

A Német Újságíró Szövetség (DJV) bírálata szerint a törvény a sajtószabadság megszűn(tet)ését jelzi. ("Das kommt der Abschaffung der Pressefreiheit gleich").

A nyugati demokráciák évszázadok óta alapelvként vallják: a sajtó (média) ellenőrzi az államot, és nem fordítva. Ezzel szemben kishazánkra szinte az egész múlt századra az állam ellenőrizte sajtó volt jellemző. Ebbe született bele és nőtt föl az a ma magát „jobboldalinak” (ki)nevező kollégiumi baráti társaság, mely a jelenlegi kormányzó párt „keménymagját” alkotja, és, akik a kapitalizmust csak tankönyvekből ismerik. Mégis sikerült elhitetniük a széles tömegekkel, hogy „értenek hozzá”. Segítségükre volt az ugyancsak a szovjetrendszerben kitanult másik társaság, amely azt próbálta elhitetni az ország népével, hogy ők szociáldemokraták, pedig arról is csak történelemkönyvekben olvastak. Ennek ellenére megpróbálták a lakossággal elhitetni, hogy Magyarországból Svédországot fognak csinálni, vagy legalábbis abba az irányba tartanak, miközben a nép mást sem látott, mint tökölést és korrupciót. Méghozzá olyat, amilyen a Kádár-korszaknál is rosszabb, hiszen akkoriban a túléléshez kellett a korrupció (pardon, a „protekció”), nem pedig az egyéni meggazdagodáshoz. Ennek mondott nemet az istenadta nép azzal, hogy hatalomra juttatta a másik illúzió kergető társaságot, akik nemzeti színbe csomagoltan ígérték a korrupció megállítását, és az elkövetők megbüntetését.

Európa és a világ is örült a változásnak. Azt hitték, hogy egy abszolút (2/3-os) többséggel rendelkező „jobboldali” tőke- és vállalkozóbarát kormány könnyen megvalósítja azokat a reformokat, amelyek Magyarország minél hamarabbi felzárkózását hozza az élet minden terén. Sok bürokratikus ügyintézés szűnik majd meg, és ebben a kormány és az ország segítségére lesz az EU elnökség betöltése is 2011 első felében. A jelek azonban rosszat sejtetnek. Legjobb példa erre a december 21-én elfogadott médiatörvény. Még életbe sem lépett, egyetlen pénzbírságot sem szabtak ki, de már komolyan és keményen bírálják belföldön és külföldön egyaránt. Hogy a nyugati, parlamentáris demokráciák szellemének, vagy inkább gyakorlatának nem fog megfelelni, az már keletkezése pillanatában borítékolható volt. De erről később. Előbb lássuk, hogyan ismertette az új törvényt a hazai média, például a hirszerző.hu:

".......Elfogadta a parlament a sokat vitatott, a nemzetközi és hazai szervezetek által is bírált új médiatörvényt, amely Európában példátlan módon hatósági felügyelet alá rendeli és bírságolhatóvá teszi a tévék és rádiók mellett az írott és internetes sajtót is. (...)

A Cser-Palkovics András, Rogán Antal és Menczer Erzsébet fideszes képviselők által jegyzett, az Országgyűlés elé november 22-én beterjesztett törvénytervezet legjelentősebb újítása, hogy a rádiókon és televíziókon felül a nyomtatott sajtót, illetve az internetes hírportálokat is hatósági felügyelet, ellenőrzés alá helyezi.

A törvény hatályba lépését követően a tartalmi kérdésekkel foglalkozó Médiatanács több tízmilliós büntetéseket vethet ki a jogsértő újságokra, hírportálokra, százmilliókra bírságolhatja a jelentős piaci súllyal rendelkező kereskedelmi rádiókat és tévéket, továbbá teljesen új alapra fekteti a közszolgálati médiumok irányítását és finanszírozását. A Médiatanács öt tagját október 11-én választotta meg az Országgyűlés, mindannyiukat a Fidesz jelölte. ......" (Médiatörvény - Hírszerző)

De ez még semmi! ".....A parlament elfogadta a Jobbik javaslatát, miszerint a jelentős befolyásoló erővel rendelkező kereskedelmi televíziók reggeli és esti hírműsoraiban a bűnügyi tematikájú híranyag vagy tudósítás nem lehet hosszabb terjedelmű a hírműsor időtartamának húsz százalékánál...." - olvasható a kuruc.info-n. A szélsőjobbos hírportál úgy tudja, a jobbikos javaslat mellett szavazott Szili Katalin volt szocialista politikus, az országgyűlés egykori elnöke is.

".....Ugyancsak elfogadta a Ház azt a kormánypárti módosító javaslatot, amelynek alapján a zenei rádiókban a műsoridő legalább 35 százalékában magyar zenéket kell sugározni. A kikötés szerint ezek minimum negyede nem lehet öt évnél régebbi felvétel...." - olvasható a hirszerző.hu-n.

Csakhogy, ezek a javaslatok nem újak! Pont öt évvel ezelőtt készült egy ’”tanulmány” 140 millió forintért, aminek témái és javaslatai szinte szó szerint megegyeznek a mostani törvény fontosabb pontjaival. Igaz, azt nem tudom, mert a hírből (Bekeményítene az új médiatörvény - origo.hu, 2006-01-02) nem derül ki, hogy ki rendelte meg, és ki fizette ki ezt a „médiatörvény tervezetet”. Viszont felettébb érdekes, hogy az eltelt öt esztendőben senkinek sem volt fontos erről beszélni, írni, jobb esetben „megvitatni”, esetleg felhívni rá a figyelmet. Sőt gyakorlatilag idén nyáron Rogánék ezt a tanulmányt adták be (és el), mint a Fidesz médiatervezetét. (HírTv) Az eredeti, 2006. január 2-án közzétett (nol) hír utolsó sorai így hangzanak:

".......Ahhoz, hogy a tervezet életbe lépjen, kétharmados döntésre van szükség. Ez eddig az apró módosítások vagy az uniós jogharmonizáció miatt szükséges lépesek érdekében sem volt biztosítható.

A tervezetet 140 millió forintért elkészítő bizottság elnöke: Bogdán Tibor, tagjai: Hajdu István, Hazay István, Horányi Özséb, Kajdi József, Pokol Béla, Pócsik Ilona, Rományi Béla, Szente Péter, Tellér Gyula. ......." (Népszabadság - 2006. 01.02.)


Mindezek tudatában és ismeretében már nem is olyan új és megdöbbentő ez a most elfogadott médiatörvény, amihez a kormányfő annyira ragaszkodik, és aminek érdekében szószólói egy kis hazugságért sem mennek a szomszédba. Például Lázár János frakcióvezető ekként magyarázta a külföldi elmarasztalásokat a Magyar Hírlapnak most december 27-én adott interjújában:

„…..Az európai uniós országok médiaszabályozásait vette modellként a kormányoldal az új médiatörvény megalkotásakor, ezért nonszensz, hogy azokból az államokból kritizálnak minket, ahol a nálunk elfogadotthoz hasonló törvények és médiahatóságok léteznek......"

Ajánlom Lázár Jánosnak, hogy olvassa a fentebb idézett Népszabadságban öt évvel ezelőtt megjelent cikket, de elég ha csak az utolsó mondatot, mely szerint már 2006-ban „..az uniós jogharmonizáció miatt szükséges lépesek érdekében sem volt biztosítható….” Tételezzük fel, hogy a frakcióvezető valóban követte az elmúlt öt esztendő történéseit, mint ahogy azt állítja, miszerint „….Az európai uniós országok médiaszabályozásait vette modellként a kormányoldal az új médiatörvény megalkotásakor….” Ez esetben melegen üdvözölném, ha Lázár úr bemutatna néhány dokumentumot, azokból az egyeztető levelezésekből, amit az elmúlt öt esztendőben végzett pártja (a Fidesz) az „európai jogharmonizáció” érdekében.

De az interjúnak van egy (számomra) ennél is érdekesebb megjegyzése, ami valójában e blogbejegyzés megírására késztetett. Lázár szerint:

„…………MSZP-nek egyébként óriási felelőssége van a hisztériakeltésben, európai parlamenti képviselőiken és a nemzetközi baloldali mozgalmon keresztül aktivizálták kapcsolatrendszerüket. Hazánk lejáratására törekszenek ahelyett, hogy segítenének az ország talpra állításában. …….”

Ha ez valóban így van, akkor mégis csak felvetődik a kérdés: Orbán Viktor miniszterelnök, pártelnök, és nem utolsósorban az Európai Néppárt (egyik) alelnöke, vajon miért nem "mozgósítja", pardon "aktivizálja" a nemzetközi jobboldalt ? Csak nem azt akarja mondani, közvetíteni a hazai választóinak Lázár frakcióvezető, hogy a nemzetközi jobboldal sem helyesli az új médiatörvényt? Pedig, gyanítom ez áll az ügy mögött.

Mint a Bajor Újságíró Szövetség (BJV) tagja szeretném néhány dologra felhívni olvasóim figyelmét, hogyan is néz ki a médiatörvény szűkebb hazámban, Bajorországban, ahol 1962 óta a jobboldal (CSU) megszakítás nélkül hatalmon van (és az ország különösen sokat fejlődött és köszönhet Franz Josef Strauss párt és miniszterelnöknek)

Bajorországban is egy Tanács, az úgynevezett Rádiótanács (Rundfunkrat) felügyeli a bajor médiát. A Bayerischer Rundfunk (Bajor Rádió) elnevezés magába foglalja a rádiót és a televíziót.
A Rádió- vagy Médiatanács (Rundfunkrat) felügyeli a törvények betartását. A Rádiótanácsnak 47 tagja van, akiket 5 évre választanak a különböző politikai, világnézeti és közösségi csoportokból. A bajor parlamentet 12 fő képviseli, a bajor kormányt egy.

A 47 tag megoszlása itt (kattints rá!) látható (németül). A névsor igen változatos és valóban jól szemlélteti a bajor társadalom keresztmetszetét. A lényeg: nem pártkatonák, pláne nem egyetlen egy párt tagjai vezetik, irányítják és felügyelik a bajor médiát! - (az 1962 óta fennálló jobboldali (CSU) parlamenti - abszolút - többség ellenére).

Talán ennyi elég is a külföldi, „nyugati” (európai uniós) országok aggodalmának megértéséhez.

.

PS.

Véleményemet a magyarországi helyzetről a Washington Post-ban megjelent cikk fejezi ki a legjobban. Mintha a számból vette volna ki a szavakat a szerző Anne Applebaum.

.

A bajor Médiatanács (összetétele)

.

Kapcsolódó anyagok

Teszt-üzemmód ...........Thursday, January 06, 2011

Itt a Tilos, hol a Tilos? .............. Sunday, January 02, 2011
Magánlevél médiaügyben ...........Thursday, December 30, 2010

Sound of silence ........... Tuesday, December 21, 2010

.