A könyvügynök

Egy müncheni kávéházban futottam össze régi ismerősömmel még a múlt héten, aki arról érdeklődött, hogy hallottam-e a készülő botrányról? Mondtam, nem tudom miről beszél, miről van szó. Mire mesélte, hogy Frankfurtban lesz egy pódium-beszélgetés melynek témája Magyarország, az ottani helyzet, és ahova csak baloldali (“Gyurcsány barát”) előadókat hívtak meg, többek között Paul Lendvait is. Majd kifejtette, hogy mindezt német rádiós körökből tudja, mivel a műsort a HR (Hessischer Rundfunk) rendezi, valamint tudni véli, hogy a “kinti” magyarok nagyon fel vannak háborodva a rendezvény egyoldalúsága miatt. Ebből óriási botrány lesz! - mondta búcsúzóul.

Később (most hétfőn, november 22-én) e-mail-ben elküldte a német nyelvű értesítőt az alábbi részvevők nevével:

Paul Lendvai
Journalist und Publizist, Wien
György Dalos
Schriftsteller, Berlin
János Can Togay
Direktor des Collegium Hungaricum Berlin

Moderation:
Florian Schwinn
hr2 kultur, Frankfurt a. M.
Termin:
Mittwoch, 24. November 2010, 19.00 Uhr

Ezek után rákérdeztem, hogy hol lesz és ki szervezi? Mert gyanúm szerint ez a diskurzus valójában Lendvai új könyvének, “Az eltékozolt országom” (Mein verspieltes Land) bemutatója lesz. Nem sokára jött a válasz: Ha igaz, akkor a Goethe Institut (Intézet) szervezi. További részleteket nem tud, csak azt, amit a nekem továbbküldött e-mail-ben van, és amelyet különben egy itteni (München) magyartól kapott.

Ekkor elkezdtem keresgélni a net-en, és lassan fény derült az egészre. Nem a Goethe Institut rendezi, hanem a Heinrich-Böll-Stiftung (Alapitvány) “Aktuál politika“ (Politik Aktuell) című előadássorozatának keretében tartják a frankfurti Goethe-Universität (Egyetem) egyik termében. Ez aztán sok mindent megmagyarázott. A Heinrich-Böll-Stiftung/Alapítvány a németországi Zöldek (die Grüne) kulturális intézete, a helyszín pedig egy egyetemi (előadó)terem. (Goethe-Universität, Campus Westend, Casinogebäude, Raum 1.802).

Hogy ez a rendezvény hogyan jutott Lendvai (és könyvének) ellenzői tudomására, nem tudom. Nagy valószínűséggel az Interneten találtak rá, majd küldték szét kör-e-mail formájában. Mivel hozzám a kísérő szöveg nem jutott el, így ugyancsak feltételezni tudom, hogy a Lendvai szembeni ellenszenv, valamint a beszélgetés “kiegyensúlyozatlansága” miatti tiltakozás vezette az Interneten való terjesztést. Én ebből a “botrányszagot” nem éreztem. Habár hamarosan hozzám is eljutott a Heti Válasz (szenzációhajhász) “leleplező” cikke, ami egy marhaság!

A magyar külügy titkos levelezéséből, jelentéséből erőltetetten kreált "ügy"-ről van szó, hiszen azokat nem Paul Lendvai írta, hanem róla írták! Lendvai nem jelentett! A vele folytatott beszélgetésekről készített feljegyzéseket, és írt jelentést a magyar államvédelem bécsi embere és küldte meg Budapestnek! Ezt próbálja néhány ifjonc eladni és beadni az ilyen gyenge “bizonyítékokra” abszolút nem fogékony külföldnek. Hazai fogyasztásra viszont valószínűleg jó. De csak átmenetileg. A német nyelven írt, ill. megjelentetett könyv a hírek szerint Orbán-ellenes szövegeket, részeket (is) tartalmaz, amit a jelenlegi hazai vezetés nehezen visel el, pláne, hogy az egy világnyelven kerül közel 100 milliós (németnyelvű) olvasó közönség elé. Ilyen megfontolásból (szinte) egyértelmű, hogy a könyv miatt kreálták Budapesten ezt az abszolút átlátszó lejárató kampányt, amibe a "kinti" magyarok is beszálltak..... és amihez nagyban hozzájárulhatott a Nemzeti Jogvédő Szolgálat nevű szervezet nyilatkozata, melyet november 21-én közölt az MTI Országos Sajtószolgálata.

Lendvai könyvének most szerdára (nov.24.) meghírdetett németországi bemutatójára, meglehetősen fura körülmények között került sor. A Zöld párt kulturális intézetének rendezésében, egy egyetemi előadóteremben, ráadásul egy pódium-beszélgetésnek álcázva. Ez szerda délelőttig számomra kifejezetten fura és valahol érthetetlen volt. Csak, amikor az előadás elmaradásáról jött a hír, kezdtem megérteni, hogy valójában mi történt, történhetett. A Heinrich-Böll-Stiftung/Alapítvány honlapján jelezték az előadás elmaradását, pontosabban annak lemondását. Az oldalon megjelent hirdetmény pillanatok alatt elterjedt a világháló magyar oldalain, minden kommentár nélkül, a “lemondást” (abgesagt) vastag betűtipussal szedve “.....Diskussionsveranstaltung abgesagt! abgesagt! abgesagt! Abgesagt!

.

Miközben Lendvai ellenzői fellélegezhettek, ellenségei pedig a bajszuk alatt mosolyoghattak, (“az ávós, besugó, vén zsidó” kudarcán), addig a világban beindult egyféle ellenkampány. Igen, nevezhetjük ellenkampánynak, méghozzá a budapesti kormány elleni kampánynak, amit egyértelműen a Heti Válasz cikke indított el láncreakcióként, és lavinaszerűen. Különben számomra az is furcsa (volt), hogy nem tudjuk valójában hogyan, mivel, no és kik fenyegették meg az osztrák állami televizió nagy tekintélyű, nyugalmazott kelet-európai szakértőjét. Csak annyit tudunk a frankfurti Heinrich-Böll-Stiftung/alapítvány rendezvényt lemondó nyilatkozatából, hogy a közel múltban (nov. 09.-én) Zürichben is volt Lendvai ellenes (magyar) tüntetés az ottani könyvbemutató alkalmából. A Frankfurter Allgemeine Zeitung úgy tudja, hogy a rendezők hiába kérték először a rendőrség, majd egy őrző-védő cég segítségét, egyikük sem vállalta az idős (81 éves) író 100 százalékos személyi biztonságát.

Blog-bejegyzésemet azzal akartam zárni, hogy a történtek sokkal többet ártanak a hazai vezetésnek, mint amekkorát a Fidesz közeli hetilap (Heti Válasz) próbált ütni a kényelmetlen könyv szerzőjén. Sőt, egyértelmű öngól ez Magyarországnak, a hazai vezetésnek, hiszen ennél nagyobb reklámot “Az eltékozolt országom” nem is kaphatott volna. A jövő év eleji magyar nyelvű kiadás budapesti sikere garantált! Ha Lendvai nem is megy el szülőföldjére a könyvbemutatóra, akkoris - véleményem szerint – műve pillanatok alatt el fog kelni.

Közben megjelent a következő Lendvait froclizó cikk a Heti Válaszban, melynek már a címe is jelzi Orbán Viktor és körének rosszalását, mi több, valamiféle bosszúját, egy könyv megjelenése miatt.

Itt a válasz: Orbán Viktor birodalma visszavág
Paul Lendvai bagatellizálja a Kádár-rendszerrel fenntartott viszonyát

Ablonczy Bálint cikkéből az derül ki, hogy gyakorlatilag elmaradt a szenzáció. Nemhogy Lendvai, de a világ sem tartja sokra “felfedezését” az egykori magyar újságíró bécsi éveivel, munkásságával kapcsolatban. A megszólaltatottak nem erősítik meg a cikkírót, nem kompromittálják Lendvait, sőt az egyetlen valóban érintett, Konrád György is fenntartással fogadja Ablonczy állítását, és Orbán Viktor körének támadását, vádját Lendvai ellen. Hiszen a neves író feltételes módba helyezi véleményét: “Ha ez így volt, nagyon szomorú”. Az európai gondolkodású hazai megszólalók is tisztában vannak Lendvai elismertségével a nyugat-európai köztudatban, közvéleményben, Ausztria első számú kelet-európai szakértőjének munkásságával.

Sőt, ilyen formában és értelemben a magyar vezetésről állít ki szegénységi bizonyitványt ez a hajánál fogva előrángatott “ügy”. Már csak azért is, mert egy olyan könyv miatt támadja a Heti Válasz a szerzőt, amelyet a hazai közönség még meg sem ismerhetett! Hiszen eddig csak németül jelent meg (október 21. Salzburg). Hogy a könyvben mi a sértő, különösen Orbán Viktorra nézve, arról Ablonczy röviden emígy számol be nov. 24.-i cikkében:

“.....Lendvai ma is féltően óv - immár a populizmustól, radikalizmustól, antiszemitizmustól. Például németül frissen megjelent, Mein verspieltes Land (Eljátszott országom) című kötetében, melyben a 2011-ben az Európai Unió soros elnöki tisztét betöltő Magyarországért aggódik, ahol a "rasszizmus, és a sovinizmus vidáman ünneplik ébredésüket". Hasonló szellemiségű a nemrég a Kurier című osztrák lapnak Anton Pelinkával, a budapesti Közép-európai Egyetem professzorával közösen adott interjúja, melyben Lendvai a Fideszre utalva vészjóslóan jegyzi meg: egy gyűjtőpárt már volt a harmincas években.....”

Ennek fényében és ismeretében még jobban kiérezhető az, a már a címben is jelzett bosszú (“visszavágás”), ami a szabadvilágban, egy parlamentáris demokráciában ismeretlen és elképzelhetetlen. Gondoljunk csak egy, az Egyesült Államokon vagy Németországon kivül, külföldön megjelenő könyvre, ami az utóbbi 20 évvel foglalkozik, és amiben kritikusan szólnak Obama elnökről és pártjáról, vagy Merkel kancellárról és pártjáról. Vajon emiatt állami szinten bárki vagy bármely kormányhoz közeli médium - "visszavágás" gyanánt - elkezdené feszegetni a kritikus szerző múltját? A válasz - ellentétben a hazai gyakorlattal - egyértelmű NEM.

.
Ugyancsak feltűnő, hogy Ablonczy legutóbbi (november 25-én írt, majd 26-án módosított) cikkében egy szót sem szól a zürichi (nov. 09.), majd a frankfurti (nov. 24.) incidensekről, ahogy irománya nyomán a megtévesztett szélsőjobb rátámadt, mi több, életveszélyesen megfenyegette Lendvait. Azt ugye senki sem gondolja, vagy hiszi el, hogy a fenyegetések Magyarország iránt érdeklődő svájci vagy német körökből jöttek. Osztrákról nem is beszélve!

Megjegyzem, ez a buta, suta boszorkányüldözésre emlékeztető (provinciális) vádaskodás csak a könyv szerzőjének malmára hajtja a vízet (meg az eurót). Persze, az is elképzelhető, hogy ez mind csak álca, és valójában Lendvai titkos megbízottjaival állunk szembe, akik így próbálják felhívni a hazai közvélemény figyelmét a jövőre magyarul (is) megjelenő Lendvai könyvre, “Az eltékozolt országom”-ra.