Sound of silence

Egész nap Mong Attila járt a fejemben. Pontosabban cselekedete: az egy perc némaság, ami igencsak beszédtéma lett az Internet világában, különösen a Facebook használói között.

Kedden 6:13-kor a következő hangzott el Mong Attila műsorvezetőtől a Kossuth Rádió 180 perc című reggeli műsorában:

"………..Az éjszaka az Országgyűlésben elfogadták az új médiatörvényt. Az érvényben lévő törvény és a rádió szabályzata szerint hírhez véleményt nem fűzhetek, ezért a szerkesztővel, Bogár Zsolttal egyetértésben, lelkiismereti okokból most egy percig inkább csendben maradok. Az új médiatörvény miatt tehát a 180 percből - egy perc csend…….."

Bevallom, nem olvastam, nem ismerem az új médiatörvényt. A régit sem. De az legalább megtalálható a net-en:

1996. évi I. törvény
a rádiózásról és televíziózásról

címmel. (kattints rá!) Nos, ennek a 1996-ban alkotott és életbelépett törvénynek a módosításáról(?) szavaztak a Parlamentben keddre virradóra.

Változás, változtatás, pardon módosítás szép számmal lehetett, mert arról nyugati hírforrások is beszámoltak a nap folyamán. Kihangsúlyozva, hogy az új médiatörvény megengedi a nemrég sebtében létrehozott Médiatanácsnak, hogy pénzbírsággal sújtsa a magánpublikációkat és az internetes oldalakat abban az esetben ha azok közléseit nem találja „kiegyensúlyozott”-nak.

"....Das Gesetz erlaubt es dem kürzlich geschaffenen Medienrat, gegen private Publikationen und Internetseiten Geldbußen zu verhängen, falls die Berichte beispielsweise für unausgewogen erachtet werden...." (Focus)

A német sajtó, élén a Német Újságíró Szövetséggel (DJV) élesen bírálja a törvényt, mely a sajtószabadság megszűn(tet)ését jelzi. („Das kommt der Abschaffung der Pressefreiheit gleich“)

Mindezek ismerete ellenére megpróbálok elfogulatlan maradni, és kizárólag Mong Attila tettének szakmai oldalát értékelni. Ha tetszik, egy vélemény lenni a kollegák közül.

Kezdjük ott, hogy a „180 perc” nem Mong Attila (saját) műsora, azaz nem amolyan „Mong show”. Ő (csak) az egyik (beosztott?) műsorvezetője a háromórás reggeli blokknak. Attila tettét azzal magyarázza, hogy: „…Az érvényben lévő törvény és a rádió szabályzata szerint hírhez véleményt nem fűzhetek,…..”

Eszerint, az eddigi előírások szerint sem mondhat véleményt a hírekhez, hiszen – olvasatomban – a kedd hajnalban elfogadott törvény csak január elsején lép életbe, ill. a Médiatanács csak 2011-től ellenőrzi a hazai médiát és oszt(hat)ja ki bírságait saját belátása szerint.

Ezért felvetődik a kérdés: miért lehet Attilát felelősségre vonni? Az egy perces csöndért, vagy a hozzáfűzött magyarázatért? Egy egyperces csönd lehet adásszünet, technikai hiba, bármi, ami bármikor váratlanul előfordulhat. Még egy magyarázat nélküli „szabotázs” is.

Attila kijelentése, miszerint "…..lelkiismereti okokból most egy percig inkább csendben maradok….” viszont már állásfoglalás, mi több személyes véleménynyilvánítás, ami valóban vitatható a műsor szempontjából. Függetlenül annak aktualitásától. Vajon egy műsorvezető meddig mehet el egyéni érzelme kinyilvánításában? Ugyanekkora visszhangja lett volna tettének (elsősorban a Rádió vezetése részéről), ha ezt az egyperces csöndet pl. egy általa nagyra becsült közéleti személyiség hírekben elhangzott halálhírére iktatja be, vagy ne-adj-Isten (pl.) édesanyja emlékére? Szerintem mindenképp emlékeztetni kell(ene) műsorvezetői feladatkörére, amennyiben valóban túllépte hatáskörét. Már csak azért is, mert vétkesek közt cinkos, aki néma…….


Megjegyzés, emlékeztető
Az egyéni, önkéntes, ill. önkényes akciókat, tiltakozásokat sehol sem értékelik (a szabad világban), pláne, ha az az "állami", "közszolgálati" szférában történik. Ezeknél az intézményeknél a protestálásra ott vannak az érdekvédelmi szervek, szervezetek (pl. üzemi tanács, szakszervezet stb.), valamint a támogató civil szervezetek, esetleg a spontán összeverődő szimpatizánsok. Máskülönben az ott dolgozó egyéni akciója legfeljebb munkaügyi problémához vezet(het).