A köztársaság védelmébe
Andrassew Iván blogjában láttam meg először azt a képet, amely a Jobbik szervezte tűntetésen készült idén november 16-án gróf Károlyi Mihály, az első Magyar (Nép)Köztársaság miniszterelnöke ellen.
Az időpont megválasztás nem volt véletlen, hiszen 1918. november 16-án kiáltották ki az (első) Magyar (Nép)Köztársaságot, ami ekkor még nem “szocialista köztársaságot” jelentett, hanem csupán a „nép” előtaggal kívánták nyomatékosítani az új berendezkedés és az addigi „úri” Magyarország közti különbséget. Emiatt az 1918. november 16-tól 1919. március 21-éig tartó időszakot Első Magyar Köztársaság néven szokás számon tartani a magyar történelemben. (Korabeli fényképek tanúsága szerint egyes transzparenseken a „Magyar Köztársaság” felirat is szerepelt.) A (Nép)Köztársaság elnöki székét (1919. január 11.-tól) Károlyi foglalhatta el. (wikipédia)
Az időpont megválasztás nem volt véletlen, hiszen 1918. november 16-án kiáltották ki az (első) Magyar (Nép)Köztársaságot, ami ekkor még nem “szocialista köztársaságot” jelentett, hanem csupán a „nép” előtaggal kívánták nyomatékosítani az új berendezkedés és az addigi „úri” Magyarország közti különbséget. Emiatt az 1918. november 16-tól 1919. március 21-éig tartó időszakot Első Magyar Köztársaság néven szokás számon tartani a magyar történelemben. (Korabeli fényképek tanúsága szerint egyes transzparenseken a „Magyar Köztársaság” felirat is szerepelt.) A (Nép)Köztársaság elnöki székét (1919. január 11.-tól) Károlyi foglalhatta el. (wikipédia)
Ez az elém táruló fénykép baromira megrázott. Elsőre 1956 ugrott be, ott is a háttérben mosolygós emberek......,, aztán a sábesz dekli tette be a kaput.
Majd elkezdtem filózni: milyen egy ország, és milyen tagok (képviselők!!!) vannak ott a Parlamentben, akik ilyen szarságra, ganéságra képesek??? Azt, hogy utálják gróf Károlyit, OK. Megértem, hiszen a demostráció szervezői a magyar szélsőjobb képviselői, akik (akárcsak a kommunisták) mindenben és mindenkiben az ellenséget látják, ha tőlük eltérő nézeteket vallanak. Azt, hogy a tüntetők és a szervezők szerint mindenért gróf Károlyi a felelős, ugyancsak OK, elvégre szívük joga egy ember nyakába varrni a múlt összes baját, nyavajáját. Ebben sincs semmi új, sőt manapság reneszánszát éljük ennek a felfogásnak.
Csakhogy a képhez tartozó szöveg tanúsága szerint, nem erről van szó! Nem a 92 évvel ezelőtt a Monarchiából kilépő, és a királyság helyett a Petőfi által is megénekelt és megjövendőlt Respublikát (köztársaság) képviselő gróf Károlyi ellen tüntettek, hanem valami más miatt.
A fenti kép, a látvány egyértelmű: az első köztársaság miniszterelnöke szobránál, irredenta, antiszemita lincselési hangulat uralkodott. Egyesek szerint “szoborgyalázás” történt. Nos, itt – sajnos - többről, sokkal többről van szó! Egy szoborral, pláne egy köztéri szoborral, sok mindent lehet csinálni. Például megcsonkítani, vagy elvinni a nemesfémgyűjtőbe és eladni. Persze politikai töltet is lehet adni, amikor például az éj leple alatt megrongálják, leöntik festékkel vagy bekenik szarral. Most nem ez történt! Most parlamenti képviselők szervezték és asszisztálták végig ezt a gusztustalan megmozdulást. Mondom, parlamenti képviselők! A Magyar Köztársaság szabadon választott parlamentjének tagjai. Ilyen még a Horthy-korszakban sem fordult elő! Bármekkora antiszemiták, irredenták is voltak akkori politikusaink. Ekkora taplóságot egyik sem engedett meg magának (és pártjának!), hogy egy köztéri szobrot körül ugráljanak, és a meggyalázást éljenezzék. Ez abszolút idegen a magyar lélektől, az oly sokszor elkárhoztatott, és legalább annyiszor, ha nem többször, visszasírt „úri” Magyarország képviselőitől, Parlamenten belül és kivül. Ezt kellene felfognia 2010-ben az egész parlamenti bagázsnak.
Sőt, továbbmegyek! Ha megnézzük a hasonló náci képeket, ahol a köz- és nép“ellenség” nyakába táblát akasztottak és úgy kötötték fel, lincselték meg, azokon sehol sem látható, sohasem volt jelen valami (hivatalos) "fontos" ember. Ilyen képeken nem látható pl. Hitler, Himmler vagy bármely náci pártvezető, (esetleg) parlamenti képviselő! A könyvégetésnél sem voltak jelen! - kvázi jelezve, hogy ezt a "nép csinálja, akarja, és ráadásul spontán" (az más kérdés, hogy ők hagyták jóvá, ők szervezték meg! - no meg helyeselték)
Itt viszont, Bpesten, 2010. november 16-án országgyülési képviselők (!!!) ugráltak és éljeneztek egy szimbólikus, de nagyon is kézzel fogható lincselést !!!! Brrrrrrrrrr.....
Erre reagált valaki a parlamentben ülők közül? - volt a következő kérdésem, gondolatom a kép láttán. Tudtommal NEM ! Pedig a Parlamentben kellett volna ezt "elintézni" !!! Hol van Bajcsy? Hol van Kéthly? (és utódai, követői). A napirend előtti felszólalások sem tettek róla említést. Hol van, ill. hol volt az ellenzék? A “baloldal”. És hol vannak a köztársaság pártiak? - beleértve a Fideszt is! És, hol van, hol volt a köztársasági elnök? Akinek titulusában is benne van a szó, a fogalom, az ország államformája! Őneki sincs egy szava a köztársaság védelmébe? Ráadásul egy olyan rendezvény(?) kapcsán, amit egy parlamenti párt kezdeményezett!
Mindezen gondolatok kavarogtak bennem, amikor megláttam erről a szégyenletes eseményről a Fideszhez közelálló hetilapban, a Heti Válasz-ban, megjelent tudósítást, helyszíni beszámolót.
Most már sokkal több információm lett, mint az a baloldali Andrassew blogjában az egymondatos képaláírásából megtudható.
Már a tudósítás címe is sokat elárul (Zúgott a “Viktor takarodj!”), de számomra az aktualitás, az évforduló, az esemény sokkal fontosabb, ami a Heti Válasz cikkének első mondatából rögtön kiviláglik:
"......Károlyi Mihály szobrát pár éve vörös festékkel öntötték le, a ma este összegyűlt tömeg pedig hasonló fordulatokra számított a Horthy Miklós Budapestre vonulásának évfordulójára szervezett tüntetésen......"
Tehát, nem is gróf Károlyira és a köztársaság kikiáltására emlékeztek derék mélymagyarjaink, hanem az egy esztendővel későbbi történelmi eseményre: Horthy Miklós budapesti bevonulására. Csak akkor miért gróf Károlyi szobrához vonultak és szervezték ezt a "megemlékezést"? Úgy látszik hiányos a történelmi ismerete a lakosság jó részének, de különösen egy parlamenti párt tagjainak, országgyűlési képviselőinek.
Emlékeztetőül e nevezetes nap (1919. november 16.) előzményeire.
Az Osztrák-Magyar Monarchia megszűnését már az első világháború idején, sőt azt megelőzően is szorgalmazó (németellenes) Franciaországgal eleinte szimpatizált a köztársaság párti gróf Károlyi Mihály, annak reményében, hogy “a legyőzött engedelmességével” Magyarország természetes határait meg tudja őrizni. Hamarosan azonban be kellett látnia, hogy sem miniszterelnöki, sem pedig köztársaság elnöki poziciójában az egyre nagyobb Entente követeléseknek nem tud megfelelni, ezért 1919. március 20-án lemondott, és ezzel szabad kezet adott a szovjetrendszert bevezető kommunistáknak. Az 1917 óta fennálló szovjet-orosz “proletár diktatúra” megjelenése magyar földön félelemmel töltötte el a győztes hatalmakat, ezért elhatározták Magyarország megszállását, amihez az ujonnan alakult nemzetállamokat, ill. azok hadeseregét használták fel. Északon a cseh-szlovák alakulatok ellen sikerrel vette fel a harcot a csupa önkétesekből álló Vörös Hadsereg, miközben a franciák szövetségest kerestek a magyarok között is nemcsak a bolsevizmus megakadályozására, és leverésére, hanem a Habsburg Birodalom akkor már rég eldöntött felszámolásának sikeres véghezviteléhez is. Ezért a francia megszállás alatt álló Szegeden ellenkormányt hoztak létre, illetve engedélyezték a vörös terror elől elmenekültek köréből egy ellenforradalmi kormány felállítását. Horthy Miklós altengernagy, az osztrák–magyar hadiflotta volt parancsnoka, 1919. június 6-ától töltötte be ebben a (Károlyi Mihály unokatestvére) gróf Károlyi Gyula vezette ellenforradalmi kormányban a honvédelmi (hadügyminiszteri) tisztséget. A Tisza-parti város ez időben gyülekezőhelye volt nagyszámú tisztnek, akik a tanácsköztársaság, valamint a román, csehszlovák és szerb megszállók által uralt területekről menekültek ide.
A Horthy által szervezett Nemzeti Hadsereg gyakorlatilag kis katonai csoportokból, un. különítményekből állt, akik sohasem vették fel a harcot a Vörös Hadsereg ellen, csak a hátországban (elsősorban a Balatontól délre) hajtották fel a kommün vélt vagy valós tagjait, akiket pogrom szerűen, minden tárgyalás nélkül, helyben felakasztottak. Az anti-kommunista Károlyi Mihály 1919. július 4-én hagyta el Magyarországot, Prágában keresve menedéket. A Tisza vonalán álló román csapatok ellen a Vörös Hadsereg július 20-án indított támadást, amit a románok visszavertek, sőt ellentámadásba lendültek és július 28-án átkeltek a Tiszán, meg sem álltak Budapestig. Gyakorlatilag a román hadsereg buktatta meg, és verte le a Magyar Tanácsköztársaságot, amikor a Vörös Hadsereg augusztus 3-án kapitulált, és a magyar főváros román kézre került. 1919. augusztus 4-én román katonai díszszemlét tartottak Budapesten. A román alakulatok Győr – Veszprém vonaláig jutottak el, amire az 1989 utáni román történetírás igen büszke.
Az Entente október 9-én adta ki a parancsot a román csapatok fokozatos kivonására, és a megszállt területek átadását a Horthy vezette kommunista-ellenes csapatoknak. Budapest esetében ez 1919. november 16-án történt meg, ekkor vonult be előre megtervezett koreográfia és forgatókönyv alapján Horthy Miklós és vezérkara, mint a győztes nagyhatalmak által elismert állam vezetése.
Sőt, továbbmegyek! Ha megnézzük a hasonló náci képeket, ahol a köz- és nép“ellenség” nyakába táblát akasztottak és úgy kötötték fel, lincselték meg, azokon sehol sem látható, sohasem volt jelen valami (hivatalos) "fontos" ember. Ilyen képeken nem látható pl. Hitler, Himmler vagy bármely náci pártvezető, (esetleg) parlamenti képviselő! A könyvégetésnél sem voltak jelen! - kvázi jelezve, hogy ezt a "nép csinálja, akarja, és ráadásul spontán" (az más kérdés, hogy ők hagyták jóvá, ők szervezték meg! - no meg helyeselték)
Itt viszont, Bpesten, 2010. november 16-án országgyülési képviselők (!!!) ugráltak és éljeneztek egy szimbólikus, de nagyon is kézzel fogható lincselést !!!! Brrrrrrrrrr.....
Erre reagált valaki a parlamentben ülők közül? - volt a következő kérdésem, gondolatom a kép láttán. Tudtommal NEM ! Pedig a Parlamentben kellett volna ezt "elintézni" !!! Hol van Bajcsy? Hol van Kéthly? (és utódai, követői). A napirend előtti felszólalások sem tettek róla említést. Hol van, ill. hol volt az ellenzék? A “baloldal”. És hol vannak a köztársaság pártiak? - beleértve a Fideszt is! És, hol van, hol volt a köztársasági elnök? Akinek titulusában is benne van a szó, a fogalom, az ország államformája! Őneki sincs egy szava a köztársaság védelmébe? Ráadásul egy olyan rendezvény(?) kapcsán, amit egy parlamenti párt kezdeményezett!
Mindezen gondolatok kavarogtak bennem, amikor megláttam erről a szégyenletes eseményről a Fideszhez közelálló hetilapban, a Heti Válasz-ban, megjelent tudósítást, helyszíni beszámolót.
Most már sokkal több információm lett, mint az a baloldali Andrassew blogjában az egymondatos képaláírásából megtudható.
Már a tudósítás címe is sokat elárul (Zúgott a “Viktor takarodj!”), de számomra az aktualitás, az évforduló, az esemény sokkal fontosabb, ami a Heti Válasz cikkének első mondatából rögtön kiviláglik:
"......Károlyi Mihály szobrát pár éve vörös festékkel öntötték le, a ma este összegyűlt tömeg pedig hasonló fordulatokra számított a Horthy Miklós Budapestre vonulásának évfordulójára szervezett tüntetésen......"
Tehát, nem is gróf Károlyira és a köztársaság kikiáltására emlékeztek derék mélymagyarjaink, hanem az egy esztendővel későbbi történelmi eseményre: Horthy Miklós budapesti bevonulására. Csak akkor miért gróf Károlyi szobrához vonultak és szervezték ezt a "megemlékezést"? Úgy látszik hiányos a történelmi ismerete a lakosság jó részének, de különösen egy parlamenti párt tagjainak, országgyűlési képviselőinek.
Emlékeztetőül e nevezetes nap (1919. november 16.) előzményeire.
Az Osztrák-Magyar Monarchia megszűnését már az első világháború idején, sőt azt megelőzően is szorgalmazó (németellenes) Franciaországgal eleinte szimpatizált a köztársaság párti gróf Károlyi Mihály, annak reményében, hogy “a legyőzött engedelmességével” Magyarország természetes határait meg tudja őrizni. Hamarosan azonban be kellett látnia, hogy sem miniszterelnöki, sem pedig köztársaság elnöki poziciójában az egyre nagyobb Entente követeléseknek nem tud megfelelni, ezért 1919. március 20-án lemondott, és ezzel szabad kezet adott a szovjetrendszert bevezető kommunistáknak. Az 1917 óta fennálló szovjet-orosz “proletár diktatúra” megjelenése magyar földön félelemmel töltötte el a győztes hatalmakat, ezért elhatározták Magyarország megszállását, amihez az ujonnan alakult nemzetállamokat, ill. azok hadeseregét használták fel. Északon a cseh-szlovák alakulatok ellen sikerrel vette fel a harcot a csupa önkétesekből álló Vörös Hadsereg, miközben a franciák szövetségest kerestek a magyarok között is nemcsak a bolsevizmus megakadályozására, és leverésére, hanem a Habsburg Birodalom akkor már rég eldöntött felszámolásának sikeres véghezviteléhez is. Ezért a francia megszállás alatt álló Szegeden ellenkormányt hoztak létre, illetve engedélyezték a vörös terror elől elmenekültek köréből egy ellenforradalmi kormány felállítását. Horthy Miklós altengernagy, az osztrák–magyar hadiflotta volt parancsnoka, 1919. június 6-ától töltötte be ebben a (Károlyi Mihály unokatestvére) gróf Károlyi Gyula vezette ellenforradalmi kormányban a honvédelmi (hadügyminiszteri) tisztséget. A Tisza-parti város ez időben gyülekezőhelye volt nagyszámú tisztnek, akik a tanácsköztársaság, valamint a román, csehszlovák és szerb megszállók által uralt területekről menekültek ide.
A Horthy által szervezett Nemzeti Hadsereg gyakorlatilag kis katonai csoportokból, un. különítményekből állt, akik sohasem vették fel a harcot a Vörös Hadsereg ellen, csak a hátországban (elsősorban a Balatontól délre) hajtották fel a kommün vélt vagy valós tagjait, akiket pogrom szerűen, minden tárgyalás nélkül, helyben felakasztottak. Az anti-kommunista Károlyi Mihály 1919. július 4-én hagyta el Magyarországot, Prágában keresve menedéket. A Tisza vonalán álló román csapatok ellen a Vörös Hadsereg július 20-án indított támadást, amit a románok visszavertek, sőt ellentámadásba lendültek és július 28-án átkeltek a Tiszán, meg sem álltak Budapestig. Gyakorlatilag a román hadsereg buktatta meg, és verte le a Magyar Tanácsköztársaságot, amikor a Vörös Hadsereg augusztus 3-án kapitulált, és a magyar főváros román kézre került. 1919. augusztus 4-én román katonai díszszemlét tartottak Budapesten. A román alakulatok Győr – Veszprém vonaláig jutottak el, amire az 1989 utáni román történetírás igen büszke.
Az Entente október 9-én adta ki a parancsot a román csapatok fokozatos kivonására, és a megszállt területek átadását a Horthy vezette kommunista-ellenes csapatoknak. Budapest esetében ez 1919. november 16-án történt meg, ekkor vonult be előre megtervezett koreográfia és forgatókönyv alapján Horthy Miklós és vezérkara, mint a győztes nagyhatalmak által elismert állam vezetése.
Valójában, Horthy-t és ezáltal a magyar népet orránál fogva vezették a franciák. A király nélküli Királyság létrehozásáért cserében Horthyék – román segédlettel - felszámolták a bolsevista kisérletet, majd aláíratták velük a versaillesi diktátumot.
Mindezek ismeretében érthetetlen a jelenlegi magyar állam, a Magyar Köztársaság parlamenti pártjainak és képviselőinek viselkedése, néma hallgatása a köztársaságot ért súlyos atrocitással szemben. Már csak azért is, mert a tudatlan, de tudatosan félrevezett gyűlölködők a jelenlegi miniszterelnök távozást (is) kórusban követelték.
Nem értem ezt a mély hallgatást, ezt az iszonyú csendet. Miközben ezen morfondiroztam, e-mail érkezett a Demokratikus Charta honlapjáról, amelyben egy tiltakozó gyűlésre hívnak a Károlyi szoborhoz most vasárnap (nov. 21.). A szónokok:
dr. Feldmájer Péter, a MAZSIHISZ elnöke
Márton László, író
Tamás Gáspár Miklós, filozófus
Normális? Volt az első reakcióm, és leplezetlen dűhöm. Milyen őrültség ez? Kinek az ötlete volt ebből az össztársadalmi ügyből egy perifériás „zsidó ügyet” kreálni? Emberek fogjátok már fel!!! Ez NEM "zsidó téma" !!! Jelen esetben a magyar köztársaságot gyalázták meg! Azzal tetézve, hogy a Károlyi szobor fejére rátettek egy sábesz-deklit. Feldmájer meg NE tiltakozzék, még egy aláírással sem a "zsidók nevében", hiszen ez - mint mondtam - a többségi társadalom ügye!!! A köztársaság híveinek kellene legjobban "kiabálni" (nem pedig néhány "zsidó"-nak). TGM is csak egy kis szűk szélsőbalos csoportot (Zöld Baloldal) képvisel. Szóval, hol itt az össztársadalmi összefogás? A köztársaságban élő nemzet, a magyar nép összefogása, és tiltakozása az államformát képviselő és jelképező első miniszterelnök, majd köztársasági elnök szobrának meggyalázása ellen. Mindezt a Charta nevében, égisze alatt csinálják. Megáll az ész! Hova jutott az ország, és annak magát köztársaság pártinak valló többsége?
.
PS.
Most olvasom, (ugyancsak Andrassewnél), hogy csütörtökön is összegyűlnek páran, egy másik, hasonló kiscsoportos összejövetelre, amolyan baráti “bús összeborulásra”. Csak az ország, a köztársaság vezetői, a választott képviselőink, a Parlament tagjai nem állnak fel és ki az ország Házában a köztársaságot ért bornirt támadás ellen. Szégyen. A demokrácia szégyene.
posted by Pocakos at 10:30 PM
6 Comments:
Kedves István,
ez a hír nagyon megrázhatott, mert ilyen stílusú kezdéssel és szavakkal nálad még nem találkoztam.
Nem foglalkoztál azonban egy kérdéssel, a Nagykárolyi gróf Károlyi Mihály Ádám György Miklós szobrának fejére helyezett fehér kipával vagy sábeszdeklivel, amelyet a III. Magyar Köztársaság parlamentjének képviselője helyezett kétszer is a szoborra. Vajon mi köze lehetett az első magyar köztársaság miniszterelnökének, majd köztársasági elnökének a zsidósághoz? Tudtommal semmi. Az ebből adódó első kérdés tehát, hogy miért került a fejére az a kis fehér kipa? A válasz egyszerű: Nyílt antiszemita kirohanás és történelemhamisítás egy magyar parlamenti képviselőcsoport részéről, amellyel a zsidóság nyakába akarják varrni Triannont is. Van ok a félelemre, ha arra gondolunk, hogy a történelemben Németországban hatalmat a nemzeti-szocialista fordulattal vagy Oroszországban a szovjet hatalmat egy kis létszámú de annál hangosabb csoport szerezte meg.
"Csak a jövő biztos. A múlt állandóan változik." Tegyük hozzá, mindig a pillanatnyi érdekek mentén.
Új világrend hirdetése, hősmítosz, bűnbakkeresés, címkézés, megbélyegzés... Egy szavakban keresztény-nemzeti, tettekben kommunista vezetés teljesen logikusan ötvözi a két ismert rendszerre jellemző praktikákat. Az emberek kiábrándultak, bizalmatlanok, nyilvánvalóan hinni szeretnének, rábízni magukat egy felsőbb erőre, belekapaszkodni egy látványos ígéretbe, s ha ehelyett koncot kapnak, azon rágódnak majd, míg a politikai elit röhögve játszhatja a kis mutyijait a kulisszák mögött.
A politikai hisztériakeltés hatékonysága fordított arányban áll a közoktatás színvonalával és a tudás megbecsültségével. Azon korosztály tagjai, akiket fel lehetne hozni követendő példának, vagy már elhagyták az országot, vagy a megbélyegzettek között vannak, vagy elkurvultak és beálltak csápolni a hatalomnak.
Tény, hogy a MAZSIHISZ szereplése az ellenrendezvényen "zsidó üggyé" degradálja a köztársaság eszméjének meggyalázását, de vajon ezt magától teszi ("ha a zsidó hülye, akkor nagyon hülye" alapon)? Nem lehet, hogy ez valaki(k)nek a háttérben leveszi a terhet a válláról?
Rob said véleményével egyet tudok érteni.
Egyrészt édesapám arra tanított, hogy csak kétféle zsidó létezik, az okos, meg a hülye. Az okos az nagyon okos, a hülye az nagyon hülye. Azt nem gondolom, hogy dr. Feldmájer Péter nagyon hülye lenne, de azt igen, hogy valakinek, vagy valakiknek az érdekeit kívánja szolgálni. Mint ahogy a Jobbik sem alulról építkező népi kezdeményezésű párt, hanem azt valakik pénzelik, segítik, miként a szélsőjobbhoz tartozó összes internetes szennyportált. A magyarországi zsidóság meghatározó része a baloldalhoz köthető éppen ezért nem lenne abban semmi csodálatos, ha a FIDESz óriási hatalmával szembeállni próbáló romokban heverő szocialista párt tiltakozásainak kórusában szeretne az egyik hang lenni. Persze egy pillanatig sem gondolnak arra, hogy éppen ezzel útáltatják meg magukat még jobban és adnak lovat a szélsőségesek alá, szinte igazolva őket. Istvánnak teljesen igaza van abban, hogy első sorban a köztársasági elnöknek kellett volna tiltakozni. Aztán a magyar jog, ha nem is éppen könnyen, de lehetőséget ad, az ilyen jellegű atrocitások kezelésére. Tehát a második kérdés, hogy Pintér Sándor és az alárendelt rendőrség miért nem avatkozott közbe, vagy ha nem avatkozhatott közbe, mert nem tartóztathat le országgyűlési képviselőt, akkor utólag miért nem történt semmi jogi lépés.
Hogy kinek "kellett volna" tiltakozni - és nem tette -, az egy dolog. A másik, hogy ki az, aki tiltakozott, tiltakozik. "Marginális", "szélsőbalos" csoportok - mint szervezők - és zömmel 60-as, 70-es baloldali emberek - mint a tüntetés részvevői.
Feldmájer egyébként butaságokat (is) beszélt a megmozdulás szónokaként, de az azért túlzás, hogy a zsidóságnak semmi köze a történtekhez, ezért fogja be a pofáját egy nyíltan antiszemita gesztus láttán.
rás: kösz az észrevételt, más is már jelezte magánban, hogy a "semmi köze", nem helyt álló. Belátom, beláttam és javítottam. Különben, kösz a beszámolót, a "helyszíni tudósítást"! ;-)
re: rás
fején találtad a szöget. tiltakozzanak a zsidók, ne hagyják magukat! még ha butaságot is mond Feldmájer, legalább hallatja a hangját. a baj az, hogy a szélsőbalon kívül mindenki más szemérmesen hallgat.
Post a Comment
<< Home