Flight MH17 - ki a felelős?

Miközben a világ és a politika Oroszországra, illetve Putyin elnökre mutogat, mint a maláj utasszállítógép (MH17) lelövésének okozója, addig én megpróbálok elvonatkoztatni a nagypolitikától, és a szerencsétlenség okát máshol keresni. Nevezetesen: miért repült közel háromszáz utassal a fedélzetén a maláj állami légitársaság gépe *háborús terület* felett? Méghozzá olyan terület felett, ahol az elmúlt napokban, hetekben több gépet is lelőttek.

Ettől függetlenül, nagyon furcsa, és a véletlenek felettébb szokatlan összejátszása, hogy egy légitársaság hat hónapon belül két utasokkal teli gépét veszítse el meglehetősen tisztázatlan körülmények között. Mind a két gép Boeing 777-es, az egyik indult, a másik érkezett (volna) Kuala Lumpurba, és mindkettő „letért” a kijelölt útvonalról, azaz navigációs, programozási hibát lehet feltételezni. Hogy ez szándékos, vagy véletlen, rossz, téves programozás volt? Remélhetőleg az idő majd kideríti.

Az egyiket (MH370) mai napig nem találták meg. Eltűnt. Ez különösen a hozzátartozóknak nagyon fájdalmas. Habár a Lloyd’s biztosítótársaság kompenzálta a hozzátartozókat, anélkül, hogy a gépet és az utasokat megtalálták volna. Ezt elsősorban a nemzetközi nyomásra, illetve feltételezhetően a biztosítótársaság jó hírének öregbítésére érdekében tették. A másikat (MH17) valószínűleg tévedésből lőtték le. Ennek kártalanítása még keményebb probléma, hiszen egy polgári személyszállítót ért találat egy veszélyes (háborús) terület felett. A kártalanításra nyomást gyakorolhat az ENSZ (is), hiszen a repülőgép lelövésével már a Világszervezet is foglalkozik. Ezenkívül a gép utasai között többen (ellentétben az első jelentésekkel, nem százan, csak hatan) igyekeztek az ausztráliai Melbourne-ben rendezett ENSZ konferenciára, egy AIDS tanácskozásra (UNAIDS).

Repülési szakemberek szerint a szerencsétlenül járt maláj gépnek 200-300 mérfölddel (322-483 km) délebbre kellett volna haladnia. Általános vélemény, hogy a rövidebb távolság (menetidő) és a kevesebb üzemanyag-fogyasztás a két fő érv és szempont a légitársaságok gazdaságos üzemeltetésénél. .Ez az alap- vagy irányelv ugyanakkor nem veszélyeztetheti az utazók életét. No meg a légitársaságok gépparkját sem.

Máskülönben köztudott, hogy a maláj légitársaság évek, ha nem évtizedek, óta anyagi gondokkal küzd. Talán nem véletlen, hogy európai járatait a KLM-mel közösen üzemelteti. Olyannyira, hogy közös, „megosztott” kódjuk van (codeshare agreement). A kód: KL-4103, ez azt jelenti, hogy az egyezmény szerint a két légitársaság (KLM és MAS) utasai a másik gépének a helyeit is használhatják. A KLM és a Malaysian Airlines között 2001 óta áll fenn ez az egyezmény. A KLM mindennap este indítja járatát Amsterdamból Kuala Lumpurba, a Malaysian pedig naponta a déli órákban, MH17 kódjel alatt.

A KLM közleményében az áll, hogy a szerencsétlenség óta gépei nem repülnek Kelet-Ukrajna felett, az IATA javaslatára pedig már 2014. április 3. óta elkerülik a Krím-félszigetet. Arra a kérdésre, hogy a figyelmeztetések ellenére miért repült a KLM ebben a („háborús”) térségben, amikor a Qantas és más légitársaságok már egy ideje elkerülik, a válasz: „….Állandóan figyeltük a helyzetet és más helyről is kaptunk infókat, többek között a hatóságoktól is. Az a légiforgalmi hatóságoktól függ, hogy szabályozzák-e a légtér működését és ők döntik el annak lezárását vagy megnyitását….”

Ez egy meglehetősen diplomatikus (és kitérő) válasz, hiszen nem kívánnak nemzetközi (és politikai) bonyodalomba keveredni egyik féllel sem, különösen az US és EU által támogatott kijevi kormánnyal. És fordítva: az ukrán légtér 9.750 m magasságig. ill. alatt zárva volt a nemzetközi légi forgalom elől. Ezt az Eurocontrol nevű európai hatóság is megerősítette. Sőt azt is, hogy a maláj gép (MH17) 1.000 méterrel a tiltott magasság felett repült.

A napvilágot látott térképek azonban jól mutatják, hogy a maláj gép letért megszokott útvonaláról és Kelet-Ukrajna azon része felett repült, amely az oroszbarát szakadárok kezén van. És, aminek visszaszerzésére a kijevi kormány igen kemény és brutális háborút folytat. Továbbra is megválaszolatlan kérdés: az MH17 miért tért le a kijelölt útvonalról?

Ez a térkép (kattints rá!) jól mutatja, hol haladt a maláj gép július 16-án és 17-én.

Ezen (kattints rá!) pedig az is jól látszik, hogy a többi légitársaság gépei elkerülték a nem ajánlott, veszélyes térséget. (Mindkét térkép forrása a BBC)


Hogy a terület valóban veszélyes, arra egyértelmű bizonyíték, hogy a szerencsétlenséget megelőző napokban (június óta) négy ukrán katonai repülőgépet is lelőttek a szakadárok. Ebből kettőt biztos, hogy a szakadárok követtek el, mert azok (aránylag) alacsony magasságban repültek, tehát vállról indítható rakétákkal szedhették le. A másik kettőt viszont nagy magasságban, éppúgy, mint a maláj MH17-et, amihez komoly technikai felszereltség és felkészültség kell.


Június 6-án az ukrán légierő Antonov AN-30-as (közepes nagyságú) felderítőgépét lőtték le, Szlovjanszk közelében. Tíz nappal később (június 16-án) pedig egy óriási Iljusin, IL-76-os szállítógépet szedtek le, 49 ukrán katona halálát okozva. Ez a négymotoros IL-76-os sokkal nagyobb, mint az AN-30-as, sőt még a csütörtökön (július 17-én) lelőtt Boeing 777-esnél is nagyobb!


A két ukrán gép azonban alacsonyan szállt, így egy vállról indított 11.500 láb (3.500 m) magasságig ható rakétával is leszedhették. Ellentétben a 33.000 láb (11.000 m) magasságban repülő MH17-tel. Ezért csodálkoztak sokan, hogy ez is a szakadárok műve lenne.


Aztán július 14-én, hétfőn is volt egy incidens, ami elkerülte a média figyelmét. Ezen a napon rakétatámadás érte az ukrán légierő AN-26 szállítógépét, méghozzá 21.000 láb (5.400 m) magasságban! Ezt a magasságot vállról indított rakétával nem lehet elérni. Az ukrán kormány most hallgatott. Nem írta a szakadárok számlájára, viszont az oroszokéra sem, azaz nem vádolta Moszkvát, hogy területéről indult az ukrán katonai gépet lelövő rakétatámadás. Ennek több oka lehetett: pl. nem volt elég bizonyítékuk, hogy a szakadárok vagy a határ túloldaláról, az oroszok tették, és így akár az ukrán honvédelem gyengeségének lehetett volna felfogni.


Aztán szerdán (július 16-án) egy Szuhoj SU-25 csatarepülőgépet lőttek le Kelet-Ukrajna felett. Andriy Lysenko, az ukrán Nemzetbiztonsági Tanács szóvivője csak annyit közölt, hogy „…az Orosz Föderáció hadseregének repülőgépe rakétatámadást hajtott végre az ukrán légierő SU-25-ös gépe ellen, amely Ukrajna területe felett teljesített szolgálatot....”


Mind a két gép (a maláj és az ukrán harci gép) nagy magasságban történt lelövése komoly haditechnikát igényel. Szakértők szerint erre csak a BUK –rakéták képesek, amelyek kezeléséhez több jól kiképzett ember, személyzet szükséges. Egy BUK-rakéta kilövéséhez három szerkezet szükséges: kilövőállás, vezérlő gépkocsi és radar-gépkocsi. Igaz, ma már egy önjáró szerkezet is megteszi, de a hozzáértő személyzet kiképzése, betanítása nem máról holnapra történik. Ezért továbbra is talány: ki a felelős a maláj utasszállítógép elleni rakétatámadás végrehajtásáért?


Ennek megállapítását attól a nemzetközi szakértő csoporttól várják, akik a helyszínen próbálnak bizonyítékokat gyűjteni. Ebben nagy segítség lenne a két fekete doboz megtalálása, ill. tanulmányozása (1. a repülési adatok és 2. a pilótafülkei beszélgetések rögzítése). A következő lépés a rakéta típusának megállapítása, amire a roncsokból, azok (el)deformálódásából lehet következtetni. Amerikai katonai szakértők pl. műholdak segítségével meg tudják állapítani a rakéta kilövési helyét, idejét, és ezekből a fekete dobozok segítségével még a repülőgép oldalán a becsapódás helyét és irányát is meg lehet határozni.


Ez persze időigényes, de remélhetőleg a végén meg fogjuk tudni, hogy valóban mi történt és ki a felelős ezért a borzalmas tragédiáért.




Folytatás, következtetés
.
Észjáték - Putyint behúzták a csőbe (?)    Monday, July 21, 2014.


.
Kapcsolódó téma


Malév Flight 240