Az "ukránkérdés" történelmi háttere

Az „ukránkérdés”-sel először a 60-as évek elején szembesültem, ill. tapasztaltam a saját bőrömön. Akkoriban szinte rendszeresen jártam autóstoppal Lengyelországba, ahol nyaranként egy-egy hónapot töltöttem. Mindig magánháznál szálltam meg, méghozzá ingyen. Ez is része volt a stoppos romantikának, no meg a diákos pénztelenségnek. Akkoriban mindenhol szeretettel fogadtak és a kölcsönös szimpátia jele volt a házigazdák részéről a „NÁGI” szó említése. Imre Nági a néhány évvel korábban levert forradalom kivégzett miniszterelnöke a szabadság szimbóluma. Alkalmi házigazdáim mindig e szóval viszonozták kedvességemet, a nőknek kötelező kézcsók adása fejében, amiből akkoriban „jól meg lehetett élni” a magunkkal vitt 10-20 dollár melletti fehér nylon ingek, és ugyancsak nylon zoknik árából.

Nagyon hamar észrevettem, hogy itt bizony valami nem stimmel. Gdansk felé menet alkalmi szállásadóim és vendéglátóim egy sem volt „odavalósi”, akarom mondani, nem volt ott született, helybéli lengyel. Mindenki Lemberget (Lwów) emlegette, mint szülőföldjét. Hasonló volt Wroclaw-ban is, ahol a régi (30-as években épült) szociális, munkástelepek bérlakásai ajtaján a levélbedobó nyíláson ott díszelgett a „Briefe” felirat.

Aztán Kraków-tól kelet felé vettem az irányt. Wieliczka, majd Tarnów, Rzeszów és végül Przemyśl volt az úti cél. Ez utóbbi város neve fogalom volt számomra, mert nagyapám ott harcolt az első világháborúban, és a Margit-híd budai hídfőjénél egy oroszlános emlékműn is ez a (kimondhatatlan) felirat szerepelt. Sajnos, Rzeszów után be kellett fejeznem történelmi magán kirándulásomat. A busz, ami felvett és (ingyen) vitt el, egyszer csak megállt a fenyvesekkel szegélyezett országúton. Fegyveres, géppisztolyos rendőrök szálltak fel és mindenkit igazoltattak. Engem is. A betétlapos személyimmel. Majd szóltak a sofőrnek, hogy a következő településen tegyen ki, mert nem mehetek tovább. Nem értettem, illetve sejtettem, hogy ez valamiféle határsáv a Szovjetunió felé, olyan, mint nálunk a nyugati határ, Ausztria felé. A mellettem ülő férfi is valami ilyesmit magyarázott, azzal a különbséggel, hogy mondandójába beleszőtt valami partizánokat, szabadcsapatokat, akik átjárnak a határon az egykori Lengyelország területéről. Vagy innen mennek át oda? Hogy kaját vigyenek, mert a Szovjetunióban nem mindent lehet kapni. 

A 70-es években, Münchenben, az egyik lengyel kollegám arra volt büszke, hogy nagynénje még most is lembergi akcentussal beszéli a lengyelt. Ugyancsak Münchenben hallottam először egy ukrán partizánról, akit a KGB tett el láb alól. Stepan Bandera a Kreittmayrstraße 7 –ben lakott, és 1959. október 15-én a kapu alatt valaki az arcába fújt egy jó adag kéksavat (hidrogén-cianid), amit a Zíklon B-nél is használtak. A nyugatnémet bűnügyi rendőrség szerint ez a KGB műve volt, mivel hasonló módszerrel ölték meg Párizsban az ugyancsak ukrán Symon Petljura-t és Rotterdamban Jewhen Konowalez-et. Tudat alatt ma is a szovjet idők tanítása és befolyás alatt lévő hazai történetírás és közgondolkodás első számú ellenségnek állítja be azt a Stepan Banderát, akit 1941 júliusától sachsenhausen-i koncentrációs táborban tartottak fogva a nácik, és akit csak 1944. szeptember 25-én engedték szabadon azzal a feltétellel, hogy fegyverrel harcoljon a németek oldalán a Vörös Hadsereg ellen. De erről majd később.

Előbb lássuk, hogyan is alakult Ukrajna helyzete a cári Oroszország megszűnésétől, és lett mára Európa legnagyobb országa: 603,628 km2 – kétszer akkora, mint Németország (357,021 km2). A hivatalos nyelvek száma 18, ergo egy soknemzetiségű ország, köztársaság. Területe mindig is megosztott volt. Története során először csak, mint szovjet tagköztársaság lett egységes 1939. szeptember 17. után, amikor a Szovjetunió hátba támadta a nácik ellen kűzdő Lengyelországot, és bekebelezte Kelet-Lengyelországot. Független köztársaság pedig csak 1999-ben lett. Ennek a függetlenségnek az ára, hogy területén található az Orosz (fekete-tengeri) Flotta főhadiszállása Szevasztopolban, melynek tatár neve: Aqyar, és amit 2042-ig bérel Moszkva a FÁK (Független Államok Közössége) időkben kötött szerződés alapján. Szevasztopol a tatárok lakta Krimi-félszigeten található. Ennek védelméért, és (meleg tengeri) hadiflottája biztonsága érdekében a moszkvai vezetés mindig és mindenkor mindent, és mindenáron meg fog tenni. 

Fejlemény

Ukrajna 2014     Saturday. March 29, 2014