A Független Hírügynökség nevű internetes hírportál felhívással
fordult olvasóihoz: „ Szabad-e szóba állni a Jobbikkal? ” címmel, melynek
apropója, hogy beszélgetésre hívták az egykori (1944) gettó területén lévő
kávézóba (Spinoza) Vona Gábort, a Jobbik elnökét. Az alkalmat, ill. az aktualitást
a közelgő (jövő – 2018 – tavaszi) parlamenti választás adja, adta.
A „szabad-e szóba állni” kérdésre válaszom egyértelmű:
igen. Elvégre demokráciában élünk, ezért mindenkinek a véleményét meg kell hallgatni.
Sőt, ha a vitavezető felkészült, akkor még talán az is kiderül, mi Vona, ill.
pártja (valódi!) álláspontja a jövőt illetően. Erről különben egyetlen magyar (parlamenti)
párt, ill. vezetője sem nyilatkozott eddig. Csak annyit tudunk, hogy demokráciában
élünk. Arra azonban már nem térnek ki a demokratikus pártok és vezetői,
szószólói, hogy mit értenek demokrácia alatt?
A (magyar) demokrácia hívei sokszor mutogatnak Hitlerre,
ill. a náci párt hatalomra jutására. Csak arról feledkeznek meg, hogy mindaz
demokratikus úton következett be.
Tengerentúli szellemi vetélkedőkben gyakori beugrató kérdés: ki volt a
weimari köztársaság utolsó kancellárja? A helyes válasz: Adolf Hitler. Valóban,
a náci vezér 1933. január 30-án kapott felhatalmazását (megbízást) kormányalakításra,
melyben csak 3, azaz három náci párttag volt. Aztán (két nap múlva) 1933.
február elsején Hitler bejelentette, hogy nem sikerült a Centrumpárttal (Zentrumpartei)
kötött koalíció, és ezért új parlamenti választásokat kell kiírni. Az 1933.március 5.-i parlamenti választást már fölényesen megnyerték a nácik, miután a
baloldal (szociáldemokraták, kommunisták) vezetőit bebörtönözték, ill. egy
február 4.-i államelnöki rendelet értelmében, a német nép védelmében a gyülekezéseket
és publikációkat be lehetett tiltani.
A „nincs új a Nap alatt” szólás talán néhányakban némi
párhuzamot ébreszt a jelenlegi hazai politikával. Mely egyúttal magyarázatot is
ad a hatalmon lévők népszerűségére. Elvégre a nacionalizmus örök. Az egyetlen „elv”
(„izmus”), amire a nép, népek ugranak, és kapva kapnak, és amit nagyon könnyen
gyűlöletkeltésre lehet fel-, ill. kihasználni.
Viszont napjainkban, a kommunikáció, a tájékoztatás
iszonyatos felgyorsulásával ezek az információk hamar eljutnak az emberekhez,
az átlagemberhez, attól függetlenül, hogy reá hatással van-e, vagy sem. Ha
bármilyen ideológiát, véleményt tiltunk, azzal csak felkeltjük irányába az
érdeklődést. Ez vonatkozik Vona Gáborra és formációjára is.
Ez persze nem jelenti azt, hogy koalícióra kell vele
lépni. Lásd Németország. 2015. augusztusában várható volt, hogy egy migrációellenes
(szélsőjobbos) mozgalom életre fog kelni. Arra azonban senki sem számított,
hogy pillanatok alatt párttá szerveződik, és a parlamenti választásokon (2017) a
szavazatok 13 százalékát szerzi meg. Németországban tömegpártnak (Volkspartei)
számít minden olyan formáció, mely a parlamenti választásokon a szavazatoknak
legalább(!) a 30 %-át megszerzi. Ez eddig két pártnak sikerült (CDU/CSU, SPD),
általában 40 % körüli eredménnyel, amihez egy kisebb párt (8-10 %) adta
koalíció kellett a kormányzáshoz. A legutóbbi választáson a CDU/CSU (továbbra
is!) megtartotta a 30 % feletti küszöbszintet. A baloldal (SPD) leszerepelt (21
%), amire az volt az „elegáns” magyarázat, hogy felmondta a Merkel vezette
jobboldallal a koalíciót. Merkel asszonynak most politikai „szövetségeseket”
kell találnia a jövőbeli kormányzáshoz. Persze, új választásokat is ki lehetne
írni, de ezt a német gondolkodás ("spórolás") nem enged(het)i meg. Ott, ugyanis olyan
drágának tartják egy újbóli választás kiírását, amit a német gazdaság nem tud elviselni, hiszen az hetekre "megbénítaná" a gazdasági életet. Különben is ennek elkerülésére van a „koalíció” kitalálva. A szélsőjobbos AfD-vel való kormányzási „összefogás” (koalíció)
elképzelhetetlen a Merkel vezetette Németországban. Különben is ott van néhány
10 % körüli, kormányzásra alkalmas parlamenti párt, pl. a Zöldek és a
Szabaddemokraták (FDP). A szabaddemokraták amolyan „jolly joker”-ek, hiszen már
kormányoztak a baloldallal (SPD) éppúgy, mint a jobboldallal (CDU/CSU). Merkel és hívei két formációval nem hajlandók
koalícióra lépni: az NDK utódpártjának tartott Baloldal (Linke) és az
migránsellenes AfD-vel.
Ennek ellenére, a német tv-ben, vitaműsorokban rendszeresen
szerepel(t) az AfD, melynek nyilatkozói jól mutatják és képviselik azt a réteget, akik a múltban sohasem jutottak szóhoz, mert nem érdekelte őket a (napi) politika, a választásokon sem szoktak részt venni. Most azonban "migráns" kérdésben hallatják szavukat.
Ergo, ezeknek az embereknek a véleményét, elképzeléseit meg
kell hallgatni! Mihez tartás végett. Merkel is belátta, hogy a testvérpárttal (CSU) meg kell egyeznie. A bajor miniszterelnök (Seehofer) maximum évi 200.000 főben kívánta meghatározni a bevándorlók létszámát. Tehát, nem a menekültek, ill. a menekült státusz kérők számát! Mintha erről a "nüánsznyi" különbségről a magyar média nem akarna tudomást venni.
Ezzel szemben Magyarországon más a helyzet. Az 1989 utáni egész hazai
politika másként alakult, mint az (újra)egyesült Németországban. A pártállam
megszűnése után nagy reményekkel indultak a demokratikus alakulatok: a
baloldalon a piacgazdaságot hirdető (szovjetrendszer ellenes) SZDSZ, a
jobboldalon pedig a nép-nemzeti (Horthy-időkre emlékeztető Antall József
vezette) MDF. A kormányalakító első párt
(MDF) soraiban még a ciklus vége előtt (1993) a bomlás jelei mutatkoztak.
Kilépett a „radikális”-nak titulált Csurka István, akire jobban illett az
antiszemita jelző, mint a „radikális”. Pártja, a MIÉP, lassan Mórickára
emlékeztetett, hiszen a pártnak szinte mindenről a „zsidó” jutott az eszébe. Először
1998-ban kerültek be a parlamentbe. Tehát, az antiszemiták nyolc évvel a
rendszerváltás után már a demokratikus magyar politikai rendszer elfogadott részesei
lettek. Németországban 1945 óta egyetlenegyszer sem került a parlamentbe sem
(neo)náci, sem antiszemita párt. A mostani választáson bekerült AfD-t a német
média „migránsellenes” (anti-migráns) jelzővel illeti, nem pedig (neo)nácinak.
A magyar politikai életben nincs ilyen „finom” megkülönböztetés,
mint a németben. Sőt, napjainkra már hasonló (migránsellenes) elveket vall az
ország vezető pártja, a Fidesz, is. Egyes (külföldi) vélemények szerint mintha a
Fidesz jobbról előzné a Jobbikot. Ezért is érdemes meghívni Vonát ilyen
beszélgetésekre: hadd tudjuk meg, hogyan képzeli el a „radikális jobboldal” a
demokratikus magyar jövőt? Milyen államformát képzel el Vona? Ha választást
nyernének, mi lenne az első (és legfontosabb) intézkedésük? Hogyan képzelik az
ország berendezkedését? Hadsereg, rendőrség, igazságszolgáltatás (ügyészség,
bíróság) működését, irányítását? Hogyan képzelik el a korrupció elleni küzdelmet? (Zárójelben: hatalomra jutásuk előtt a Fidesz is nyilatkozott már
olyat, hogy „levágják” az elkövetők kezét. Aztán…….)
Szerintem, sok mindent megtudhatnánk erről a formációról,
ha felkészült kérdezőink lennének. Ne feledjük! A választok kb. 20 százaléka
szimpatizál ezzel a párttal. Nem lehet lebecsülni létezését. A merkeli
Németország is tudomásul vette, hogy vannak „elégedetlenkedők”, akiknek táborát nem szabad lebecsülni, ill. figyelmen kívül hagyni. Persze, ez nem jelenti azt, hogy valaha is
koalíciós partnernek fogják tekinteni. Ellenkezőleg, az a cél, hogy az AfD
szavazóit átcsábítsák a CDU/CSU táborába.
No comments:
Post a Comment