Ezt olvasom a MAZSIHISZ honlapján:
Mai születésnapos: Mark Knopfler, a rock and roll magyar-zsidó óriása
2017-08-13 21:07:45
Azt már megszoktam, hogy „mindenki magyar”. Elég, ha csak a
neve hangzik „úgy”, vagy születési helye valahol a Kárpát-medencében volt. Egyeseket
nevük magyar(os) hangzása miatt tartanak magyarnak pl. George Cukor, George Pataki,
vagy Nicolas Sarkozi, akik egy szót sem tudnak magyarul. Aztán ott van Bernard Schwartz Bernát (Tony
Curtis), aki viszont new yorki születése ellenére, családi környezete révén
egész jól értette a magyar nyelvet. Sőt, filmjeiben (pl. „A minden lében két
kanál” tv-sorozat) rendszeresen volt valami magyar utalás, főleg a kajákra.
Tony Curtis-t világszerte általában „magyar”-ként ismerik, és nem „zsidó”-ként.
Meglepő, épp most, amikor idén emlékezünk a Kiegyezés egyik
legnagyobb, ha nem a legnagyobb eredményére, az emancipáció 150. évfordulójára,
vajon miért kell „zsidózni”? Miért próbálják épp a MAZSIHISZ-en belül és keresztül a
150 évvel ezelőtt törvénybe iktatott „izr. (izraelita) felekezeti” megnevezést
tudatosan kiirtani? Az emancipáció, a felekezeti egyenlőség indította el az
Aranykornak nevezett 50 évet (1867-1918), mely felvirágoztatta Magyarországot és
benne az izraelitákat. A Kiegyezés legnagyobb vívmány az izraelita vallás teljes jogú elismerése,
és ezzel tagjainak a magyar nemzet részévé tétele. A Ferenc József császár és király által
szentesített törvénytől számítva az „izraelita vallású magyar állampolgárok”
volt a hivatalos megnevezés. Ezt rúgta fel 1919-20-ban a király nélküli
királyság, amikor izraelita vallású tagjait a pejoratív „zsidó” jelzővel
kezdték illetni, és „faj”-nak tekinteni. Ez volt az igazi fordulópont a
kiközösítés felé, nem pedig a numerus clausus. A „zsidótörvény” kifejezés is eleinte
csak a közbeszéd része volt, amit aztán átvett a hivatalos történetírás is. A
Holocaustot túléltek többségét is a ferencjózsefi emancipációs törvény tartotta
Magyarországon, mert úgy érezték ők a magyar nemzet (szerves) része. Magyar az
anyanyelvük, ezt a himnuszt ismerik, minden ide köti őket, ez a hazájuk. A „zsidó” szinte tiltott szó, jelző volt az 1989-es
rendszerváltásig. Majd azt követően, eleinte még felháborodtak, amikor a
parlamentben valaki bekiabálta, hogy „zsidó”. Aztán igen gyorsan elfogadott és
általános jelző lett ez a pejoratív, antiszemita kifejezés. Magyarán a
jelenlegi fiatalság szembe köpi szülei, nagyszülei emlékét, akiket épp ezzel a
szóval közösítettek ki a nemzet testéből.
Ahelyett, hogy egyenrangú magyar állampolgároknak
tekintenék ezt a közösséget, akiknek tagjai épp úgy élnek, dolgoznak, mint más
honfitársaink, azzal a különbséggel, hogy máskor tartják (ha tartják) vallási
ünnepeiket, mint a keresztény többség. A magyar lakosság többsége sem vallásos,
de hagyományként tiszteli és tartja a Karácsony, Húsvét ünnepét, valamint a születés
(megkeresztelés) és a halál bevett, megszokott (egyházi) formáit. Az egyik vasárnap, a
másik szombaton megy a templomba, ha egyáltalán megy, és tartja a vallási
ünnepeket.
Jó lenne ezen elgondolkozni, mely nagyban hozzájárulhatna
az antiszemitizmus visszaszorításához. Ebben a miniszterelnök járhatna élen,
aki a jövőben nem a „zsidóit”, hanem az ország izraelita felekezetű tagjait védené
meg.
Térjünk vissza „…a mi fiunkra, Mark Knopfler-re, a rock 69.
évébe lépő hercegére….” (idézet a
Mazsihisz honlapjáról).
Mint az angol, német és magyar nyelvű (wikipédiás) életrajzából
kiderül: Mark papája (Ervin Knopfler) izraelita vallású magyar volt, mamája (Louisa
Mary Laidler) pedig angol. Tehát, Mark „félzsidó”, sőt, miután a mama keresztény
volt, így származása (az izraeli Főrabbinátus szerint) nem tekinthető
„zsidó”-nak. Sőt, azt sem tudjuk, hogy Mark és testvérei (David -1953, és Ruth -
1947) milyen vallásúnak születtek. Igaz, ennek napjainkban a nyugati,
demokratikus, liberális világban, társadalmakban semmi jelentősége. A Mazsihisz
cikkét olvasva a 60-as évek vicce jut eszembe, amikor (a szovjet pártvezér) Hruscsov
dicsekszik (az amerikai elnök) Kennedy-nek, hogy a Szovjetunióban nincs
antiszemitizmus.
Hruscsov: Nálunk nincs antiszemitizmus. Még az Állami Filharmonikusok
között is 14 zsidó muzsikál. A ti zenekarotokban hány zsidó van? Mire Kennedy:
Fogalmam sincs.
Így vagyok Markkal is, akinek zenéje és előadó művészete
elbűvöl, nagyon szeretem, függetlenül származásától.
Ezzel szemben a Mazsihisz szerző megjelölése nélküli írása szerint „…..Az apukája építész volt, kiváló sakkozó és
marxista és zsidó. Ez nem ígért sokjót neki a Horthy-világ második felében
Magyarországon, épp időben, 1939-ben hagyta el Magyarországot. (Mark) Knopfler
visszaemlékezései szerint a zsidó hitből nem sokat, a szintén zsidó Marxból
annál többet kap tőle útravalóul…..”
Eszerint Knopfler Ervin nem volt vallásos. Sőt, inkább
ateista volt, ha fiának a marxizmust adta útravalónak. 1938-ban volt az első
zsidótörvény Magyarországon, és a szerencsés papa még időben (1939) el tudta
hagyni szülőföldjét.
Emlékeztetőül.
Az
1938: XV. törvénycikk "A társadalmi és gazdasági élet egyensúlyának
hatályosabb biztosításáról" címet viselte, és május 29-én lépett hatályba.
A törvény indokolása és szövege is vallási alapon definiálta a "zsidó"
fogalmát, a szöveg az 1919. augusztus 1-je után kikeresztelkedetteket is
zsidónak minősítette. Ezzel már az első zsidótörvényben megjelentek a faji
alapú meghatározás csírái. (forrás: Holocaust Magyarországon)
Az
1939: IV tc. "a zsidók közéleti és gazdasági térfoglalásának
korlátozásáról" (második zsidótörvény) május 5-én jelent meg. A jogszabály
nagyrészt faji szempontból határozta meg, hogy ki számít zsidónak, bár a
vallási hovatartozás is fontos viszonyítási alap maradt. Zsidónak minősült, aki
önmaga, legalább egy szülője vagy legalább két nagyszülője az izraelita
felekezet tagja volt a törvény hatálybalépésekor vagy az előtt. A törvény
indokolása nem hagyott kétséget afelől, hogy a törvényalkotó a zsidóságot
egyetlen, megbonthatatlan faji csoportként látja. (forrás:
Holocaust Magyarországon)
Mindezek ismeretében nagyon meglepett a magyar nyelvű
wikipédia Mark apjára utaló ismertetése:
Apja,
Erwin Knopfler (1909–1993) Magyarországon született zsidó mérnök volt, anyja
angol. Apjának politikai nézetei miatt kellett távoznia Magyarországról.
„zsidó” mérnök – az milyen?
Vajon a magyar nyelvű wikipédia miért nem nevezi meg azt a történelmi időszakot, amikor Mark papájának „politikai nézetei miatt” kellett Magyarországról távoznia? Ezért a
megfogalmazásért miért nem tiltakozik senki, akár párt, szervezet, vagy
egyszerű (tisztességes) földi halandó a mai Magyarországon?
Ugyanakkor, mintha valamiféle „pozitív diszkrimináció” jelenne
meg a Mazsihisz által közölt cikkben Mark Knopfler származásával kapcsolatban,
aminek ma már nem volna szabad, hogy a magyar közélet és közbeszéd része legyen.
Erről ugyancsak egy vicc jut az eszembe, mikor a jereváni rádiótól
megkérdezték:
- Igaz-e, hogy Shakespeare buzi volt?
Válasz: - Igaz, de nem erről híres.
István, én se szeretem, ha bárkit - függetlenül saját önbesorolásától - aszerint listáznak, hogy zsidó (vagy akár magyar). A "zsidó" szó megítélésével kapcsolatban azonban nem értek egyet veled. Zsidó származású, de már vallástalan, holokauszttúlélő családba születtem. Anyámék soha ki nem ejtették a szájukon azt a szót, hogy "izraelita", ők a maguk számára zsidók voltak - ahogy minden zsidó identitású (és e szempontból mindegy, hogy vallású, kultúrájú vagy származású) ismerősöm is így határozza/határozta meg magát. Maga a szó tehát semmiképpen nem sértő, nem kirekesztő - legfeljebb a használata.
ReplyDeleterás, nem a családban vagy a baráti körben használt szóhasználatról szól bejegyzésem, hanem a tényről:
ReplyDeleteaz 1867-es császári és királyi rendelet, törvény (1867, XVII. törvénycikk.)
„…1. § Az ország izraelita lakosai a keresztény lakosokkal minden polgári és politikai jog gyakorlására egyaránt jogositottaknak nyilvánittatnak….”
1867 után a hivatalos iratokban és törvényszövegekben a korábbiaktól eltérően már egységesen az izraelita felekezet megnevezés található (és nem zsidó, héber vagy mózeshitű). Eszerint beszéltek magyar, német vagy más anyanyelvű, izraelita vallású magyar állampolgárokról.
Ez volt a hivatalos forma a Horthy-korszakban is. Ha megnézed szüleid vagy rokonságod születési bizonyítványát, vagy házasságlevelét, esetleg bármely (állami) hivatalos iratot, ott a vallásnál az „izr.”, azaz „izraelita” rövidítés található. Sőt az 1989-es rendszerváltásig az összes temető és szervezet (hitközség) ugyancsak az „izr.”, azaz „izraelita” szót, kifejezést, jelzőt használta.
Ebből indultam ki, és ehhez tartom magam.
Természetesen nem a történelmi és történelmi-jogi tényeket vitatom, hanem azt, hogy a zsidó szónak ma önmagában bármiféle pejorativ jellege lenne. Erre utal egyébként a MAZSIHISZ név is.
ReplyDelete