Sunday, August 23, 2009

A Sólyom fiaskó története

"A szavak háborúja fokozódik a két EU-tag Magyarország és Szlovákia között" - ezzel a címmel ismerteti a kialakult helyzetet a Deutsche Welle angol nyelvű összefoglalója. Megemlítve, hogy Sólyom maga mondta le a „magánlátogatást”, miután Pozsony közölte: megakadályozza a határátlépést. Szlovákia többször és ismételten kritizálta Sólyom látogatását, hogy arra a helyre és napra tervezi, ahol és amikor 41 évvel ezelőtt a szovjet vezette invázió csapatai – köztük magyarok is – átlépték az államhatárt és megszállták az országot.

Erre föl pénteken (augusztus 21.) az elnöki szóvivő az MTI-vel közölte: Sólyom nem lép szlovák területre, de a határon nyilatkozatot fog tenni.

Ezt megelőzően – ugyancsak pénteken – Fico kormányfő bejelentette: a szlovák külügyminisztérium diplomáciai jegyzéket nyújtott át a magyar nagykövetnek, jelezve, hogy Sólyomot nem engedik be Szlovákiába. „Amennyiben Sólyom figyelmen kívül hagyja a jegyzéket, akkor azzal nemzetközi jogot, és egyúttal Szlovákia (területi) szuverenitását sérti meg” – fogalmazott Fico, hozzátéve: „Erővel nem fogjuk megakadályozni, hogy (Sólyom) átlépje a határt. Mi a diplomácia útján kívánunk cselekedni”.

Itt jegyzendő meg, hogy a szlovák vezetők (Robert Fico kormányfő, Ivan Gasparovic államelnök és Pavol Paska a szlovák parlament elnöke) már szerdán (augusztus 19.) éles hangú közös közleményben tudatták: nem üdvözlik Sólyom látogatását.

Sólyom Lászlót különben Bastrnák Tibor, Kormano (Révkomárom) polgármestere, hívta meg a szoboravatásra, aki egyúttal a nemrég alakult új magyar párt, a (Bugár-féle) Most-Híd tagja. Szerdán (augusztus 19.) még azzal magyarázta Bastrnák Tibor a félresikerült szervezést és magánkezdeményezést, hogy csak azokat hívta meg, akik adománnyal segítették a szoborállítást. Az egyik ilyen adakozó – mint magánember – volt Sólyom László is, aki több mint egy éve figyeli, támogatja és érdekli a szoborállítás és annak sorsa. A polgármester a kialakult helyzetnek nem örül, de azt nem hiszi, hogy az ő (Tibor Bastrnak) hibája lenne.

Egy másik szlovák hírportál szerint a polgármester azt nyilatkozta a SITA hírügynökségnek, hogy eredetileg augusztus 20-án akarták a szoboravatást, de a művész nem készült el vele, pontosabban augusztus 20-ra ígérte annak elkészültét, ergo az avatást csak másnap (aug. 21.) lehetett megtartani.

Arról nem szól a fáma, hogy Révkomárom polgármestere mikor küldte el (és kiknek) a meghívókat, ha valóban ez volt a „csúszás” és a szerencsétlen időzítés oka. Ebből viszont arra lehet következtetni, hogy hiába jelezte – akár két hónappal korábban is – Sólyom és hivatala az államelnöki magánlátogatást, annak pontos időpontja eleve bizonytalan volt !

Talán a legvitatottabb (és talán a legkomolytalanabb) ebben az egész (felesleges) szópárbajban a magyar fél, mindenekelőtt Sólyom László és hivatalának magyarázata, miszerint

".......A magyar fél tehát a legmagasabb szinten két hónappal az ünnepség előtt bejelentette Szlovákia felé Sólyom László szándékát a szoboravatási ünnepséggel kapcsolatban. Sem akkor, sem azóta egészen az augusztus 19-ei sajtónyilatkozatokig nem érkezett jelzés arra, hogy a szlovák fél kifogásolja a rendezvényt,…….. " (KeH közlemény )

Ez a megfogalmazás és „vád” azonban nemcsak nemzetközi szinten, de az utca embere számára is – finoman szólva – nevetséges. Mintha június 19. és augusztus 19. között nem történt volna semmi. No, meg augusztus 19-én sem történt volna semmi. Például a három legmagasabb szlovák állami méltóság közös nyilatkozata, mely szerint – finoman szólva – nem üdvözlik a magyar államfő „magánlátogatását”. Vajon Sólyom és hivatala miért hagyta figyelmen kívül a szlovák „kérést”, „fenyegetést” ? (az olvasóra bízom a megfelelő szó, fogalom használatát). Ez kb. olyan, mintha valaki két hónappal ezelőtt jelzi, hogy meglátogatja a ("fogadott") gyerekemet, majd a látogatásig hátralevő időben megromlik a viszonyunk, és ezért két nappal a látogatás előtt meggondolom magam, és megkérem, hogy halassza el a látogatást.

Ez történt ugyanis, amire ugyancsak nem akar emlékezni sem az államelnök, sem a környezete, sem a magyar kormány, de még a hazai média sem, melynek kutyakötelessége lenne a lakosság (a nép) tájékoztatása, emlékeztetése.

Egy kis kronológia

2009. június 19.

Sólyom László köztársasági elnök 2009. június 19-én vette át Peter Weiss, Magyarországra akkreditált szlovák nagykövet megbízólevelét. Találkozójukon a magyar államfő jelezte: a szlovákiai Komáromban felállításra kerülő Szent István szobor felavatásának ünnepségére meghívták, ezt elfogadta, részt vesz, és beszédet mond az eseményen. A nagykövet tudomásul vette a köztársasági elnök tájékoztatását, amely a diplomáciai érintkezésben a legmagasabb szintű hivatalos értesítésnek minősült. (KeH közlemény)

2009. június 30.

A szlovák parlament elfogadja a nyelvtörvény módosítást (szigorítást), amellyel szembeni rosszallásának adott hangot a magyar külügyminisztérium, Szili Katalin, valamint az MSZP nevében Lendvai Ildikó is. (origo.hu) (A nyelvtörvény szövege)


2009. július 1.

Bajnai magyar miniszterelnök is „kiakadt” a törvényen, és kijelenti, hogy egyelőre nem kívánja vendégül látni Fico kormányfőt. (origo.hu)


2009. augusztus 03.

Feljelentjük az ENSZ-nél Szlovákiát a nyelvtörvény miatt
Összefognak a magyar közjogi méltóságok és pártok a szlovák nyelvtörvény ellen: Sólyom László köztársasági elnök azt ígérte, több fórumon is fellép a nemzetközi joggal ellentétes rendelkezés ellen, miközben a Külügyminisztérium az ENSZ-hez fordul. A parlamenti pártok és a házelnök egy európai körutat is terveznek, hogy a nyelvtörvény ellen kampányoljanak. (origo.hu)

Balázs Péter külügyminiszter a találkozó utáni sajtótájékoztatóján kiemelte, hogy az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet után az Európa Tanácshoz és az ENSZ Emberi Jogi Tanácsához is fordul Magyarország a nyelvtörvény miatt. (felvidek.ma )

Ellentétes a nemzetközi joggal a szlovák nyelvtörvény
Az ENSZ-hez fordul Magyarország (Népszava)


2009. augusztus 19.

A szlovák vezetők (Robert Fico kormányfő, Ivan Gasparovic államelnök és Pavol Paska a szlovák parlament elnöke) éles hangú közös közleményben tudatták: nem üdvözlik Sólyom augusztus 21-i révkomáromi látogatását. (index.hu)



2009. augusztus 20.

Sólyom beszédet mond a budapesti Hősök terén rendezett tisztavatón. Beszédében egy szóval sem említi az alkalom részvevőit, azaz a tiszteket, sőt még csak nem is üdvözli őket. Ehelyett „üzen” a környező országoknak, ismételten kritizálja a szlovák nyelvtörvényt. („…Ezért kell fellépnünk az anyanyelv használatát korlátozó szlovák nyelvtörvény ellen,…”) A beszéd középpontjában nemcsak Szent István személye és történelmi jelentősége áll, hanem az államhatár és a kisebbségek aktuális kérdései, problémái. (KeH - Sólyom beszéd)


2009. augusztus 21.

Mindezek ismeretében és ellenére a magyar államfő, úgy tűnik, figyelmen kívül hagyva a két nappal korábbi szlovák figyelmeztetés, kérést, és elindul szlovákiai „magánlátogatására”. Csak az államhatárnak számító híd közepén áll meg. Ott közli, hogy példátlan, megmagyarázhatatlan és menthetetlen a szlovák fél viselkedése, döntése. (index.hu)

A magánlátogatásra indult Sólyom ünnepi, (el nem mondott) szoboravató beszédét (KeH) a pozsonyi magyar nagykövet olvassa fel. A két ország és nép megbékélését kívánók legnagyobb megdöbbenésére, a magyar államfő beszédében nem szerepel a szoborállítás helyének, azaz Révkomárom neve. A hivatalos szövegben csakis és kizárólag Komárom szerepel. Egy államfő azért ennél tapintatosabb lehetne nemcsak egy szomszédos ország vezetőivel, de népével szemben is.
.
.
Kapcsolódó anyag, előzmény
.

Saturday, August 22, 2009

Feledékeny államfő feledékeny népe és médiája

Miközben a hivatalos magyar politika és média egyöntetű felháborodást közvetít az augusztus 21-i államelnöki fiaskóval kapcsolatban, addig a külföldi hírügynökségek, hírközlők, hírportálok a száraz tényeket ismertetik jelzők és kommentárok nélkül. Legfeljebb néhány előzményre emlékeztetnek, amire viszont a magyar tájékoztatás elfelejtette felhívni a hazai közvélemény figyelmét. Ehelyett sajtótájékoztatók, nyilatkozatok tömege próbálja meggyőzni a lakosságot a magyar államelnök cselekedetének helyességéről határon innen és határon túl egyaránt. Sőt, valamiféle nemzetközi (politikai) támogatást is igyekeznek ehhez (így utólag!) szerezni a magyar fél igazának bizonyításához. Az előzmények ismeretében, talán ez a legszomorúbb, vagy inkább legkomolytalanabb, leggyerekesebb része az egész történetnek.
Már eleve a külügyminisztérium hozzáállása, élén Balázs Péter miniszterrel, mosolyt fakaszt, amikor kormánya nevében és panaszával különféle nemzetközi szervekhez, szervezetekhez, intézményekhez kíván fordulni. Mint valami kisgyerek, az (EU-nak nevezett) homokozóban összeveszik a játszótársával, majd sírva szalad a homokozó „üzemeltetőjéhez”, hogy a „Pepiku visszaütött”. A külügy (és a kormány) komolytalansága már ott megfigyelhető, hogy Balázs Péter valamiféle „diplomácia offenzivá”-ra készül, miközben Budapest semmit sem kíván tenni (megjegyzem nem is tud tenni!) Szlovákia ellen, hiszen még pozsonyi nagykövetét sem kívánja (szimbolikus jelzésértékkel) visszahívni, csak a történtekről akarja tájékoztatni az EU-t és a nemzetközi szervezeteket.

Nem ismerem a magyar diplomácia „komoly” érveit. A net-en viszont utánanéztem a „magánlátogatás” (Privatbesuch, Private visit) szóhasználat nemzetközi értelmezésének a hírközlésben, a hírvilágban, mivel ez a látogatási forma az egész Sólyom történet apropója és lényege. Egy államférfi magánlátogatásra ment a szomszédba, szomszéd országba. Csak ehhez miért kellett – akár két hónappal előbb is! – értesíteni a „fogadó ország” hatóságait, külügyét, rendőrségét stb. – pláne vezetőit? Ha ez valóban „magánlátogatás’, mint azt Sólyom és környezete állítja. És vajon a magánlátogatáshoz miért kell legalább tíz fekete szemüveges testőrrel átsétálni a hídon?

Magánlátogatás

A világ híreit figyelve, a nemzetközi (politikai) gyakorlatban magánlátogatásnak számít, ha egy ismert személyiség nem hivatalos látogatást tesz egy idegen országban.
Legutóbb pl. Bill Clinton tett "magánlátogatást" Észak-Koreában, melynek keretében találkozott az ottani vezetőkkel.

Most pénteken, pedig magánlátogatáson találkozott Heinz Fischer osztrák kancellár Jean Asselborn luxemburgi külügyminiszterrel a klagenfurti érseki palotában. A jelentések szerint (tök véletlenül) mindkét politikus feleségével tartózkodott a karintiai fővárosban, ahol többek között egy Európa Kiállítást néztek meg, majd az érseki rezidencián adott részükre fogadást Klagenfurt érseke: Alois Schwarz.

Az angol trónörökös, Prince Charles, tavaly egy hetet töltött Romániában, pontosabban Erdélyben, de alkalmat kerített a román vezetőkkel (Traian Basescu államelnök és Calin Popescu Tariceanu miniszterelnök) való félórás találkozásra Bukarestben.

Az ismertetett példák lényege: a magánúton lévő neves emberek valamilyen formában találkoztak (tiszteletüket tették) a helyi méltóságoknál.

Persze vannak kivételek is, amikről aztán rendesen beszámol a (politikai) bulvársajtó. Ilyen volt például hat évvel ezelőtt a Salzburgi Fesztiválra ellátogatott Prince Charles esete, akit (akkor még) élettársa, Mrs. Camilla Parker Bowles is elkísért. Az osztrák média szerint a trónörökös hivatalos látogatásra érkezett Salzburgba, Prince Charles sajtóosztálya viszont „magánlátogatás”-ról beszélt – olvasható a londoni Telegraph-ban. A „hivatalosságot” látja igazolni az osztrák sajtó, mivel a trónörökös párt Thomas Klestil államfő „hivatalosan üdvözölte”. Ezenkívül a ilyenkor szokásos „hivatalos fogadás” vendégei között is voltak, valamint a „díszvendégek” részére rendezett különelőadásra is „hivatalosak” voltak.

A Palota azzal érvelt, hogy mindezek ellenére ez „magánlátogatás” volt, hiszen Camilla csak, mint magánszemély kisérhette el Károly trónörököst külföldi útjaira. Igen ám, de Charles útját a brit külügyminisztérium szervezte, ergo az út hivatalos volt, mi több, az adófizetők pénzéből fedezték – legalábbis Prince Charles kiadásait.

Sólyom magánlátogatása

Mindezek ismeretében érdemes megvizsgálni Sólyom László köztársasági elnök meghiúsult szlovákiai „magánlátogatás”-át, - függetlenül attól, hogy a szlovák hatóságok mióta tudtak a magyar államelnök látogatásáról, ill. ilyen jellegű szándékáról. A magyar média mélyen hallgat a két évvel ezelőtti vészesen hasonló „incidensről”. 2007. október elsején pont ugyanerre a helyre, Révkomáromba, látogatott Sólyom és ugyanazzal az indokkal neheztelt ugyanez a szlovák vezetés a magyar államelnök „magánlátogatása” miatt. Ez viszont egyértelműen igazolja, hogy Sólyom László (és tanácsadói) semmit sem tanultak a két évvel ezelőtti esetből! Pedig, akkor a szlovák fél (és a hazai média) igen alaposan és részletesen elmagyarázta mit is ért a szlovák államvezetés „magánlátogatás” alatt.

Néhány példa az akkori (2007. október elejei) híradásokból:

"......A TASR hírügynökség ismertetése szerint magánlátogatásnak "a vakációzás, a szabadságolás, a turisztikai célú tartózkodás, vagy kirándulás, a gyógykezelés, az üdülés, a sítúra, sport- vagy kulturális esemény megtekintése, a családtagok, hozzátartozók, vagy barátok meglátogatása" tekinthető.

A meghatározás szerint "a diplomáciai protokoll szabályai csak kétféle látogatást különböztetnek meg: a hivatalosat és a munkalátogatást." "Egy idegen ország közjogi képviselője a más országban tett magánlátogatása során nem vesz rész politikai aktusokon, nem tesz tisztségéből eredő megnyilatkozásokat" - fogalmazza meg a szabályokat a szlovák külügyminisztérium kommunikációs osztálya. ..."
2007.10.05. Teljes cikk (kattints rá!)

".......A szlovák külügyminisztérium pénteken újfent annak a véleményének adott hangot, hogy "Sólyom László magyar államfő magánútnak minősített látogatásaival visszaélve tesz politikai megnyilatkozásokat" Szlovákiában ...." 2007.10.05. Népszava (kattints rá!)

".........Sólyom László magyar államfő kedden egy polgári társulás, a Palatinus vendégeként a szlovákiai Révkomáromban töltötte a napját, ahol önkormányzati vezetőkkel, a Magyar Koalíció Pártjának (MK) meghívott képviselőivel, a Selye János Egyetem tanáraival és hallgatóival találkozott. Sólyom László Csáky Pállal, az MKP elnökével közösen szobrot, valamint emléktáblát leplezett le a révkomáromi Európa Udvarban, majd rövid sajtótájékoztatóján szlovák újságírói kérdésre válaszolva "megalázó és súlyos aktusnak" nevezte, hogy a szlovák parlament a közelmúltban megerősítette a szlovákiai magyarok és németek II. világháború utáni jogfosztását a kollektív bűnösség elve alapján törvényesítő Benes-dekrétumokat. ..."
2007.10.05. Duna TV Teljes cikk (kattints rá!)

Ha már a múltat idéztem, itt egy kommentár ugyancsak 2007. október elejéről a szlovák- magyar (v)iszony természetrajzáról. (kattints rá!) Mintha ma írták volna………

Mindezek ismeretében talán nincs is értelme ragozni ezt a kis magyar felháborodást, melynek főszereplője semmit sem tanult a múltból, a saját múltjából. De úgy tűnik országunk, népünk és annak vezetői, no meg a médiája is csak ugyanazt tudják szajkózni (esztelenül) a megbékélés keresése helyett. Szomorú. Nagyon szomorú.
.
-
Fejlemény
A Sólyom fiaskó története Saturday, August 23, 2009
.
Kapcsolódó anyagok


Mire jó ez elvtársak? Friday, October 05, 2007
Göncz Kinga megvezetve Tuesday, October 07, 2008
Szemléletváltást ! Tuesday, November 04, 2008
Hol van Mlynky? Wednesday, June 06, 2007


.